Cellulóz és származékai (E460-E469)
(Cellulose and its derivatives)

A cellulóz a növényvilágban mindenütt előforduló vázanyag, s így táplálékunkban is jelentős mennyiségben fordul elő. Mivel az emberi emésztő­rendszer nem tudja feldolgozni, rost­anyagnak minősül. Majdnem tiszta cellulózból áll a gyapot illetve vatta. A gyakorlatban sokszor fából állítják elő, ez a kísérőanyagok miatt kevésbé tiszta, de jól megfelel pl. papírgyártáshoz. A cellulóz igen sokoldalú alapanyag: pamut, műselyem, lőgyapot, papír stb. készül belőle. Az élelmiszeriparban önmagában kiegészítő rost­anyag­ként használják.

Felhasználás: A gyakorlatban talán még fonto­sabbak a szintén sokoldalúan felhasználható cellulózéterek. Ezek hideg vízben duzzadnak és oldódnak, melegítve egy részük gélszerű állapotba megy át, viszkozitásuk megnő, így ellensúlyozzák más komponensek nagyobb folyékonyságát melegítéskor. A tulajdonságaikat még tovább lehet módosítani keresztkötések kialakításával, vagy a hosszú molekulák részleges lebontásával, rövi­dítésével. Az élelmiszeriparban mindezekért sok­felé használhatók, főként mint sűrítőanyagok, vege­táriánus húsnélküli fasirtok készítésénél, pék­árukban stb. Külső felhasználású gyógy­sze­rekben, kozmetikai készítményekben is e tulajdonságai miatt használják őket, főleg a karboximetil cellulózt. Másik gyakori felhasználási területük a vízoldható ragasztók készítése: tapaszok, flastromok, tapéta­ragasztók.

Kémia: A cellulóz kémiailag szőlőcukor (D-glükóz) láncokból épül fel és a szervezetből gyakorlatilag változatlanul kiürül. A különféle cellulóz éterekben a hidroxicsoportok hidrogénjének kb. két­harmadát-háromnegyedét metil, etil, hidroxipropil vagy karboximetil csoporttal helyettesítik. Ezek a cellulózhoz hasonlóan az emésztőrendszerből változatlanul kiürülnek.