Vasoxid és vashidroxid (E172)
(Iron oxide and hydroxide)

A vasoxidot rozsda néven mindenki ismeri, a természetben is gyakori különböző ásványtársulásokban. A felhasználásra kerülő tiszta vasoxidot természetesen mesterségesen állítják elő, vas(II)szulfátból vagy -kloridból nátriumhidroxiddal, majd a kapott hidroxidot levegővel oxidálják ill. vizet vonnak el belőle. Színe (sárga, vérés vagy fekete) a feldolgozás módjától változik. Keksz és desszertfélekében, húskrémekben, stb. alkalmazzák néha, valamint kozmetikumokban is.

Mivel a vasoxid az élelmiszerekben levő szerves savak hatására igen kis mennyiségben oldódhat, egyes országokban (pl. Ausztrália) használatát nem engedik, attól tartva, hogy túl sok mennyiség szívódhat fel. A dolog ellentmondásos, hiszen a vasoxidot vagy vas sókat, mint alább írjuk, éppen gyógyszerként is használják és általában alaposan túl is adagolják abból a meggondolásból, hogy a szervezet úgyis csak annyit vesz fel, amennyire szüksége van.

Biológiailag a vas az egész élővilágban nélkülözhetetlen, több létfontosságú enzimnek és a vörös vérfestéknek alkatrésze, ezért a szervezetnek szüksége van rá. Legyengült állapotban, vérszegénységnél szükség lehet a fokozott utánpótlásra. Erre szervetlen vas sókat is használnak (Aktiferrin, Ferro-gradumet, stb.), ezek azonban rosszul szívódnak fel, ezért jobbak a szerves sók és komplexek (Ferroglobin, Maltofer, stb.).