Kénsav (513) és szervetlen szulfátok (E514-E523)
(Sulfuric acid and inorganic sulfates)

A kénsav (H₂SO₄) a legerősebb ásványi savakhoz tartozik, de erős hígításban illetve sói, szulfátok formájában teljesen ártalmatlan. Élelmiszerekben magát a kénsavat legfeljebb a savasság be­állítására használják. Gyakorlatilag csak sói formájában, tehát mint kálium, nátrium, kalcium, magnézium szulfát vagy hidrogénszulfát talál­kozhatunk vele. A legkülönbözőbb helyen fordulnak elő, nagyobb mennyiségben közismert hashajtók: a nátrium-szulfát régi neve glaubersó, a magnézium-szulfáté keserűsó, a Ferenc József és más keserűvízek fő komponensei.

Az aluminium-szulfátot többek között zavaros, rosszul szűrhető oldatok derítésére használják: kis, milligrammos mennyiségben az oldathoz adva aluminium-hidroxiddá alakul, amely a finom el­oszlású szennyezőket koagulálja, kicsapja, szűrhetővé teszi (a víztisztító művekben is erre használják). Pontos adagolásnál, gondos szűrésnél elhanyagolható mennyiségű aluminium juthat tovább.

A kálium-aluminium-szulfát közismertebb neve timsó (KAl(SO₄)₂), amit már régóta használják például a papíriparban, enyvgyártásnál, a bőr­iparban cserzőanyagként, régebben a sebé­szetben vérzéscsillapításra, fertőtlenítésre is, mára az orvosi gyakorlatból kiszorult. Az élelmiszer­iparban savanyúságok tartósítólevében alkal­mazzák néha, valamint hámozott konzerv­gesztenyében. A világon általában 5-10 mg/testsúly kg/hét mennyiségű alumínium terhelést engedélyeznek az egészségügyi jogszabályok. Az aluminiumot korábban össze­függésbe hozták az Alzheimer-kórral, azonban végül ez nem bizonyosodott be.

A mérgező réz-szulfát (CuSO₄) mint élelmiszeradalék nincs engedélyezve, viszont mint permetezőszer régóta ismert. Fogyasztási ter­mékbe természetesen egyáltalán nem kerülhet belőle.