(A jegyzetfüzet a városban, a Királyok Termében (rotunda) található)

Mararon d.i. 997-ben, 73 éves korában foglalta el a trónt, pontosan húsz évvel a hosszú kómájából való felébredése után. Több beszédből és írásból is nyilvánvaló, hogy Mararon nagyra értékelte az életet. Uralkodásának 162 éve során láthatólag mindent megtett, hogy ezt népe felé is hangsúlyozza, és magának is igyekezett a legtöbbet megadni.

Mararon legfőbb gondja a D'ni oktatási rendszere volt. Nyilván eléggé felizgatta, hogy a saját emberei közül is sokan megbuktak. Úgyhogy amikor 1124-ben Ti Lanar (a Törvényhozók Céhének Céhmestere) megjelentette a Kis Céhek című tanulmányát, Mararon azonnal egyetértett vele. A cikkban Ti Lanar azt írta, hogy "...olyan embereket nevelünk fel, akiknek fogalma sincs D'niról és vérünk hatalmáról. Van egy aránylag kis százalék, akik megtanulják és megtartják tradícióinkat a Céhek segítségével, és emellett van az ostobák növekvő serege."

Mararon a tanulmány javaslatának megfelelően az általános iskolákat a Törvényhozók Céhe alá rendelte, és a rendszert mélyrehatóan megreformálta - beleértve az oktatók magasabb szinvonalát és a hosszabb munkanapokat. Mararon az általános iskolákban eltöltendő időt is megemelte hat évről (10-16 év között) 15 évre (5-20 év között). Az iskola után az életbe való kilépés helyett, az addigi szokástól eltérőleg, a tanulák beléphettek valamelyik Ti Lanar javasolta és Mararon jóváhagyta kis Céhbe. E cégek közül az elsők voltak többek között az Építészek (a Kőfaragók Céhének egy ága), a Bányászok, a Nevelők és a Bankárok.

Amikor Mararon nem a köznevelést fejlesztette, akkor a saját életére koncentrált, biztosítva, hogy azt alaposan kiélvezhesse. A legtöbb történeti dokumentum utal a hallucinogén italokra és különféle drogokra való rászokásra. Emellett számos nőügyéről is szó esik, ez vitte rá, hogy számos, az apja által hozott és a házassággal, felnőttéválással kapcsolatos szabályt kihajítson. Egy feljegyzés a prófétanőjével való kapcsolatát említi, bár ezt mind a prófétanők, mind az egyházi közösség hevesen cáfolta. [1]

A nyilvánosság előtt kevés negatívumról esett szó Mararonnal kapcsolatban, sokkal inkább a jótéteményeit hangsúlyozták. Aránylag hamar elhunyt, d.i. 1159-ben 235 évesen természetes halállal. Korai halálát leginkább az ivással és dohányzással hozzák kapcsolatba, bár sokan állítják, hogy köze volt hozzá évekkel korábbi kómájának is.

[1] Egy Király és a prófétanõje közötti bármilyen kapcsolatot igen elítéltek, mivel elvárták, hogy mind egymás irányában, mind az emberekkel szemben objektívek maradjanak.