(A jegyzetfüzet a városban, a Királyok Termében (rotunda) található)

Solath d.i. 1502-ben, 79 éves korában foglalta el a trónt. Említésre méltó, hogy Solath újonnan tervezett koronát kapott a koronázási ünne­pélyre, mivel Ahlsendar megtartotta a sajátját s általános vélemény volt D'niban, hogy egy ilyen koronát nem kellene újonnan viselni.

Szintén meg kell említeni, hogy Solath apja az Írók Céhének volt a Nagymestere, aki segített Ahlsendarnak megírnia azt a Könyvet, amely felelős volt a járványért. Hogy Ahlsendar miért választotta utódjául éppen Solathot, sohasem indokolta.

Akárhogyis, Solath egy eléggé stabil tár­sadalmat örökölt, bár a vallási anarchia szélén táncolt. Az akkori idők legnagyobb vezetője eltávozott s az emberek ott álltak vezető nélkül. Senki sem gondolta azonban, hogy ennek káros következményei olyan gyorsan, már Solath alatt is jelentkeznek.

1520-ban írta meg egy Nemiya nevű próféta (aki a Nagy Király személyes tanácsadója volt) a Nemiya Könyve c. munkát s ezzel vallási felfordulást idézett elő. A könyv elítélte a Nagy Király szavait, csalónak és szélhámosnak nevezte, s mindezt logikus érveléssel támasztotta alá. "Ezreket küldött a halálba... elárult minket... itt hagyott vezető nélkül... miért kéne elhinnünk a szavait... s még mindig a visszatérésében bíznunk" íródott a könyvben.

Először nagy volt a felháborodás s Nemiyát bolondnak és pogánynak bélyegezték, a leghangosabban maga Solath Király, aki nyilván szintén megütközött az íráson. 1527-ben Namiya eltűnt, egyesek szerint megölte a feldühödött tömeg, másik szerint angyalok vitték magukkal.

Ennek ellenére 1550 körül egyre terjedt az a nézet, hogy Nemiya könyve igazat beszél. Az emberek között egyre nőtt az egyet nem értés és ennek Solath sem tudott gátat vetni. Azok, akik egyre csak a Nagy Király visszajövetelére vártak, rájöttek, hogy mind­hiába, s egyre nőtt bennük a harag a Király eljárása miatt. Egycsapásra több ok is adódott rá, hogy elhiggyék, Namiya könyvében csakugyan volt némi igazság. "Talán mindannyiunkat elárult az az ember, akit egyszer Nagynak hívtunk" írta egy ismeretlen író.

Innen visszatekintve mindenképpen érté­kelnünk kell azt, hogy Solath megpróbálta a népét annyire egyben tartani, amennyire csak lehetséges volt. 1604-ben bejelentette, hogy megalapítja Karimot, egy polgári negyedet operaházzal és koncertteremmel. Bár a tömegek számára is nyilvánvaló volt, hogy ezzel a vallási vitákról igyekszik a figyelmet elvonni, azért örömmel üdvözölték. A javaslat izgalmat váltott ki, a munkálatok 1610-ben kezdődtek el. Építési problémák miatt csak 1650-re fejezték be a területet, de mikor végül megnyílt, az emberek nagyon fellelkesültek.

Solath felesége 1735-ben hunyt el, két lányt hagyva maga után. A Király nem sokkal később egy prófétanő tanácsa ellenére újra meg­házasodott, egy Jolatha nevű fiatalabb nőt vett el. Jolatha 1748-ban szülte meg Solath első fiát. Bár Solath maga nagyon örült, az egyházi közösség némileg aggódott. Nyilvános fel­jegyzések szerint Jolatha egyértelműen jól­ismert tagja volt egy befolyásos, a Fa néven ismert kultikus csoportnak, bár Solath maga ezt a tényt a haláláig határozottan visszautasította.

A társadalom eléggé stabil volt Solath 1779-es haláláig. 356 éves volt, s a trónt elsőszülött fiára hagyta.