Hál'Istennek, hogy visszatértél. Szükségem van a segítségedre. Sok mindent kellene megismerned a múltunkból, de sajnos most folytatnom kell az írást.
(Atrus egy könyvet ad át)
Tessék. A legnagyobb része, amit tudnod kell, benne van. Tartsd elrejtve.
Egy bizonyos ok miatt, amit majd megtudsz, nem küldhetlek Rivenre úgy, hogy a visszavezető út is nálad van. Ez viszont a tied. Úgy néz ki, mint egy igazi Kapcsoló Könyv ide vissza D'niba, valójában azonban egy egyszemélyes börtön.
(Atrus egy másik könyvet is ad)
Attól tartok, hogy ezzel kell majd Gehnt elfognod. Ha megtaláltad Catherine-t, jelezz nekem és akkor én is jövök egy igazi Kapcsoló Könyvvel, hogy mindannyian visszatérhessünk. Arra is lesz lehetőség, hogy ha minden jól alakul, vissza tudlak juttatni oda, ahonnan érkeztél.
87.6.10 A Rivenen végzett korrekciók több, mint harminc évig kitartottak, de végül is csődöt mondtak - a szigeten ismét elkezdődött az a jólismert bomlási folyamat, amely az apám munkáit fémjelzi. Most már csakugyan sietnem kell a javítással, amíg nem lesz túl késő.
Csak remélhetem, hogy a módosított elméletem helytállónak bizonyul.
87.6.16 Befejeztem Riven kiigazítását. Még néhány apró igazítást el kell végezni, de az alapvető korrekciók készen vannak és illene működniük is.
Valami nincs rendben. Már több órája figyelem a műszereket, de eddig még semmi változást sem észleltem. Lehetséges persze, hogy hibáztam, bár előzetes ismereteimet összevetve a beírtakkal nem találtam ellentmondást. Már majd három napja nem pihentem, úgyhogy lehet, hogy csak nem veszem észre. Ha azonban a hiba az alapfeltételezéseimben van...
Talán egy kis pihenés után észreveszek majd valamit.
87.6.18 Siker! Úgy tűnik, hogy a javításaim mégiscsak jók voltak; a kapukép határozottan tisztább lett, s bár még lehetetlen abszolút biztonsággal kijelenteni, úgy tűnik, hogy a sziget megnyugodott.
Már csak néhány heti munka és végre készen állok rá, hogy magam menjek oda és visszahozzam Catherine-t. Az elmúlt nyolc hónapban nem sok időm marad holmi stratégiákat kiötölni, hogy miként hozzam őt vissza. Semmi jelzést nem kaptam tőle. Félek, hogy... Nem, azt kell feltételeznem, hogy jól van, különben a félelmem csak megnehezíti a kiszabadítására tett erőfeszítéseimet.
87.6.19 A Riven Kort nem én teremtettem - apámtól eltérőleg én sohasem tulajdonítottam magamnak ekkora hatalmat, de az ott élők sorsa most mégis az én kezemben van. Eddig én voltam a gyorsabb a sorssal folytatott küzdelemben, a sziget még mindig stabilnak tűnik, s szeretném azt hinni, hogy megmentettem egy haldokló világot, de egy ember véleménye nem lehet végtelen időkig a biztosítéka hús-vér emberek életének. Amilyen gyorsan csak lehetséges, mindenkit ki kell menekíteni Rivenről.
A probléma persze Gehn. Sohasem fogom tudni Catherine-t megmenteni és a többieket áttelepíteni, ha Gehn még mindig ugyanaz, mint aki volt.
Nem láttam már ugyan több, mint harminc éve, de a múltbeli tapasztalatok alapján joggal feltételezhetem, hogy még mindig fenyegetést jelent, ha ugyanaz az ember, aki volt. A D'ni civilizáció restaurálását célzó rövidlátó küldetése túl sok ártatlan kultúra halálával járt, s így is folytatódna, ha kiszabadulna a Riven (vagy ahogy ő nevezte szenvtelenül, az "Ötödik Kor") jelentette fizikai korlátok közül.
Az utolsó 33 évben a világegyetem biztonságban volt Gehn bomlasztó befolyásától, senki sem tudta a Kort elhagyni - az utolsó Rivenből kivezető Kapcsolókönyv elveszett a csillagrésben, mikor visszatértem Mystre.
Ez volt a szándékom: hajótöröttként ott hagyni apámat Rivenen más világokba vezető kapcsolatok nélkül. S mivel D'ni bukásával a Könyvek készítésének Tudománya is elveszett, életének hátralevő részére ott marad, biztonsággal elzárva a számtalan más világtól, amit meghódíthatott volna.
Ezt gyakorlatilag sikerült is elérni, de az ára ennek közel sem volt ideális - bár az egykori incidens kellemetlen képe lassan elhalványodott az emlékezetemben, a felelősség okozta fájdalomérzet sohasem távozott belőlem. Annak idején mindez nagyon egyszerűnek látszott: Gehn bomlasztó terjeszkedését meg kellett állítani. De abban már nem volt választásom, hogy ne Riven már addig is sokat szenvedett népe igya meg mindennek a levét.
Elég! Ha túl sokat foglalkozunk a múlttal, elveszítjük a jelent. [1]
A mostani szituáció egészen más. Az évek során felgyülemlett összes tudásomat be kell most vetnem a probléma megoldásához...
87.6.20 Azt hiszem, megtaláltam a megoldást. Hogy miért is nem jutott az eszembe korábban, nem tudom. Talán a fiaimmal való foglalkozás miatt ment ki a fejemből.
A Börtön Könyv.
Sok-sok évvel ezelőtt, miközben egy felfedezőtúrán csellengtem D'ni romjai között, véletlenül ráakadtam egy formulára egy nagyon szokatlan Könyvben. Sajnos apámnak akkor az volt a szokása, hogy minden felfedezésemet eltulajdonította, ezért a Könyvet ott kellett hagyjam. Évekkel később azonban, mikor azon fáradoztam, hogy miként is védjem meg a könyvtáramban levő Könyveket, nagy örömömre jó része még eszembe jutott annak a formulának s egy kis kísérletezgetéssel én is gyorsan alkotni tudtam egy hasonló könyvet.
Maga az eljárás tulajdonképpen egészen egyszerű: egy normál Kapcsoló Könyv néhány kulcsfontosságú sorát egy kicsit megváltoztatva a kapcsolat megsérül, úgyhogy bárki, aki használja a Könyvet mindörökre csapdába esik a kapcsolódás sötét semmijében - hacsak nem használja valaki más is a Könyvet, ekkor ugyanis ez a személy kerül a csapdába, s az első visszajut a világba.
Ezt a technikát már régebben megírt Könyvek esetében is lehet alkalmazni, az eredeti szövegben végrehajtandó változtatás olyan csekély, hogy akinek nem ismerős a dolog, az képtelen felfedezni.
Ha apám még mindig a régi, akkor a legideálisabb csalétek vajon nem egy olyan Könyv-e, amely egy D'niba vezető Kapcsolatnak látszik?
87.7.2 Baj van...
A sziget állapotának éjszakai analízise kimutatta, hogy ismét megkezdődtek a rengések. A mintázatuk azonban új: a zavarok oka azokban a változtatásokban rejlik, amiket én csináltam.
Ez nem aggasztott különösebben, legalábbis kezdetben: az ilyesfajta rengések éppen a sziget kiigazításának lehetséges mellékhatásai a kezdeti fázisban. A feltételezésem alátámasztására megint nekifogtam a számításoknak, beleépítve az új adatokat is. Az eredmény azonban más lett, mit amit vártam.
A mélységi rétegek szerkezeti károsodása nagyobb, mint ahogy gondoltam; eredeti terveim szerint már nem mehetek Rivenre.
Bocsáss meg, Catherine.
87.7.3 Addig kell cselekednem, amíg még van rá idő.
Bár a jelek alig észrevehetőek, nem kérdéses, hogy a sziget szétesése gyorsul. Küszöbön áll a teljes összeomlás, hacsak nem tudom megelőzni, ez pedig egyre nehezebb.
87.7.5 Minden eltelt perccel egyre tisztább képet kapok arról, hogy micsoda elképzelhetetlen káoszt idézett elő apám szűkmarkúsága a Szavakkal, micsoda megdöbbentő egy eljárás! [2] Nyomasztóan bonyolult probléma.
Ennek sose lesz vége.
Az utolsó néhány nap végképp meggyőzött róla, hogy Riven pusztulása elkerülhetetlen; legjobb esetben is most már csak késleltetni tudom s remélni, hogy lesz még egy olyan stabil időszak, amikor megkísérelhetem a mentőakciót.
87.7.7 Azt hiszem, találtam rá egy módot, amivel lecsillapíthatom a rengéseket!
A munka legalább egy-két hónapnyi nagyon nagy odafigyelést követel, úgyhogy ennek a naplónak az írását is hanyagolnom kell egy darabig.
87.7.13 Most valódi csoda történt - bármilyen kicsi is volt a valószínűsége, valaki végül rátalált az elveszett Myst Kapcsoló Könyvre és kiszabadított ebből a börtönből!
Azonnal láttam, hogy ez az én dilemmámra is megoldást jelenthet és azt hiszem, hogy a rejtélyes jótevő hajlandó is segíteni. Nem vagyok persze biztos benne, hogy a dolog működni fog; egy ilyen terv hátterének a biztosítása nagyon nehéz, de már maga az a tény, hogy folytathatom Riven megreparálását miközben az eredeti terv is végrehajtódik, új reménységgel tölt el.
87.7.16 Az utóbbi néhány napban nem sok idő maradt azoknak a problémáknak a megoldására, amit az okozhat, hogy valaki más megy vissza Rivenre helyettem. Az ötlött a fejembe, hogy ha sikerülne valami módot találni arra, hogy jelezzenek nekem, miután Gehnt sikerült elfogni, akkor nem is lenne rá szükség, hogy egy igazi Kapcsolókönyvet kelljen Rivenre vinni - ez csökkentené annak a valószínűségét, hogy Gehn még csak véletlenül is kiszabadulhasson.
A Kapukép rossz állapota lehetetlenné teszi a vizuális visszajelzést, mindazonáltal a kép továbbra is jó mutatója Riven állapotának: a zajjelek változásának mérésével és interpretálásával követhetem a Kor állapotában beálló változásokat, még ha nem is láthatom közvetlenül. A probléma az, hogy a műszereim így csak az alapvető változásokat érzékelik, s valószínűtlen, hogy egy ember ilyen szintű változásokat tudjon egy Koron belül előidézni. Bolondos ötlet, meglehet.
Viszont van egy már jól ismert gyenge pont, aminek talán megérné utána nézni: a csillagrés - a repedés formájában jelentkező két Kor közötti anomália. De hogy miként lehetne ezt kihasználni, ha lehet egyáltalán, azt még nem tudom megmondani.
Ha valakit Rivenre küldök és onnan jelt adna, hogy készen állnak a visszatérésre, akkor nekem itt kellene hagynom a munkámat és oda kéne vinnem egy valódi Kapcsolókönyvet. Ez azonban nagyon kevés időt venne igénybe, persze ha az apámat már sikerült biztonságos kivonni a forgalomból.
Ezután, ha a sziget kitart addig, amíg távol vagyok, már aránylag egyszerű stabilizálni még annyi időre, hogy Catherine visszatérjen és evakuálja a sziget többi lakóját.
A sziget topográfiájának ismerete nélkül lehetetlen előre eldönteni, hogy mi is legyen az a jel, viszont arra a kérdésre, hogy a barátom egy Rivenről kivezető Könyvvel együtt menjen oda vagy anélkül, attól félek, csak egy válasz lehetséges: egy esetleges kudarc lehetőségét nagy mértékben csökkenti, ha csak a Börtön Könyvet viszi magával. Biztos vagyok benne, hogy apám arra számítana, hogy egy Kapcsoló Könyvet is vinnék magammal Rivenre - ne ábrándítsuk ki hát ebből a hitéből.
Megjegyzések:
[1] Az előzőekben leírtak (hogyan ejtette csapdába Gehnt Atrus és Catherine) az Atrus Könyvében találhatók részletesen.
[2] Egy Könyv írása, egy Kor alkotása során, ha a világ egy bizonyos tulajdonságát, fizikai adottságát nagyon stabillá akarták tenni, akkor a speciális nyelven azt kis változtatásokkal többszörösen is leírták, definiálták, mindenféle jelzőkkel körítették. Gehn ennek a jelentőségére nem jött rá, ezt sohasem alkalmazta, mert ez szerinte csak felesleges túlbonyolítás volt (Atrus Könyve).
82.2.13 A legutolsó Tinta összetétele rossznak bizonyult. Hiába írok a legreménykeltőbb Könyveimbe, a kapcsolat helyett csupán halvány pislákolás látszik. Nagyon kiábrándító, hogy miután ekkora munkát fektetett az ember egy üres Könyv készítésébe, a végén meg kell semmisíteni, mert nem működik! Vannak napok, amikor a labor már kellemetlenül meleg ezeknek az elvetélt kísérleteknek a lángjaitól. Ahogy egyre tovább finomítom az egyes alkotókat - a tinta és a papír összetételét, a könyv fizikai méreteit - egyre jobban rádöbbenek, hogy a lehetséges kombinációk száma végtelen. Az ilyen pillanatokban szoktam kétségbeesni.; ha nem érhetem el D'nit, a hosszú távú terveim megvalósíthatatlanok. Azért még maradt sok kipróbálásra váró út.Gehn feljegyzése a laboratóriumban
82.5.8 Abbahagyom a Rés alatti csillagok rendszeres megfigyelését. Bár követni tudom a sötét felhőszerű képződmények mozgását a csillagok mezejében, s bebizonyosodott, hogy a pályájuk ciklikus, megfelelő műszerezettség nélkül nincs sok értelme folytatni. A Rés természetéről alkotott kezdeti feltételezésem nem sokat változott első megjelenése óta. Valószínűleg oly módon hasadt meg ennek a Kornak a szerkezete, hogy az lehetővé teszi két különböző, de egymást átfedő tér között a nyugodt anyagáthaladást - hasonlóan egy Kapcsolathoz, de a csatlakozási pontot körülvevő nyilvánvaló fizikai ellentmondások lehetetlenné tesznek minden logikus magyarázatot: a Rés első megjelenésekor tapasztalt hatalmas szélforgatag nyilván azzal a vákuummal lehetett kapcsolatban, amit az ember el is vár az űrtől, azonban már az első vizsgálataim is belélegezhető levegő jelenlétére utaltak. Az, hogy Atrus és Catherine levetették magukat a mélységbe, szintén további bizonyíték arra, hogy biztonságos az utazás - anélkül azonban, hogy többet tudnék annak természetéről, ezt nem reszkírozhatom meg magam is. Nehéz megmondani azt is, hogy mi történne, ha ennyi idő után ismét megnyitnám a Rést - az eredmény azonban valószínűleg katasztrofális lenne, figyelembe véve a Kor állapotában azóta végbement változásokat.
83.2.10 Befejeztem a gőzszelepfejek karbantartását... Nagyon elégedett vagyok a rendszer folyamatos jó működésével; az egész konstrukció hű az emlékezetem szerinti d'ni tervekhez - még egy példa a d'ni technológia magasabbrendűségére. Ironikus, hogy Atrus és Catherine akaratlanul is egy ilyen kényelmes energiaforráshoz juttatott. Ahogy az évek folyamán több más nézetem is, a Rés eredetét firtató eredeti gondolataim is megváltoztak - azon kezdtem töprengeni, hogy valójában nem csak egy váratlan mellékterméke volt-e azoknak a változtatásoknak, amelyeket Atrus és Catherine írtak a Korba menekülésük során. A Kapcsoló Könyvnek az ürességbe való ejtése csakugyan hatásos módja volt annak, hogy engem ide szögezzenek, azonban aligha hihetem, hogy Atrus ezen a módon akart volna a Könyvtől megszabadulni; sokkal jobb megsemmisíteni, mint azt reszkírozni, hogy idegen kezekbe kerüljön. Azonkívül, ha előre látták volna a Rés képződését, biztosan gondoltak volna arra is, hogy az így keletkezett repedésen át megszökhet a bolygó légköre; Catherine biztos nem szánt volna ilyen sorsot a szülőbolygójának. Ha én nem lettem volna ott, hogy felügyeljem a lezárás elkészítését, szinte biztos ez történt volna, hiszen a falu lakói meg se merték volna közelíteni az örvénylést az én nógatásom nélkül. Tartom magamat ahhoz a véleményemhez, hogy a Rés csak önkéntelen következménye volt más célzatú változtatásaiknak; szívesebben gondolok arra, hogy a fiam csupán börtönnek szánta nekem ezt a Kort és nem halálos ítéletnek.
83.5.14 A kivetítők elkészítése minden gond nélkül sikerült. Érdekes, hogy milyen könnyen tudtam adaptálni a d'ni technológiát az amadi leutánzására; szembeszökő a két kultúra közti hasonlóság. Kíváncsi lennék, hogy vajon volt-e valamikor a két kultúra között kommunikáció vagy kereskedelmi kapcsolat; Keta népe talán d'niak leszármazottja volt - örülnék, ha így lenne.
Megjegyzés: lehetséges, hogy ha a könyvekbe megfelelő mennyiségű energiát tudnék betáplálni, lecsökkenthetném az instabilitást és ez elősegítené az állandó kapcsolatot. Bizonytalan, hogy a geotermális generátorok tudnának-e ekkora energiamennyiséggel szolgálni - de ha a fénygolyókat is alkalmassá tenném...
A Korban előforduló "természetes" komponenseket már közel harminc éve veszem számba, de még mindig találok bizonyítékokat a d'ni Öt kiemelt szerepére. Már mint gyerek is tisztában voltam azzal, hogy az ötös számnak különös jelentősége volt a d'ni társadalomban - az uralkodó elit régi címereitől kezdve a közemberek szerény otthonáig mindenütt jelen volt. Itteni előfordulása nyilvánvalóan azoknak a szövegeknek az alkotójától ered, amiket felhasználtam ennek a Kornak az összeállításánál - további bizonyítéka annak, hogy a d'ni Mesterek csodálatos Művészetükkel csakugyan alkották a megírt korokat, és nem, mint sokan tévesen gondolták, csupán kapcsolatot hoztak létre már létező világokhoz.
Bár a legtöbb alkotásom d'ni terveken alapszik, most látom csak, hogy egyértelműen azok a legszebbek és legtökéletesebbek, amelyekbe belefoglaltam az Öt erejét, és remélni merem, hogy egyúttal ezek lesznek szerkezetileg is a legtartósabbak.
Még mindig próbálom megállapítani, hogy ebben a magasabbrendű tervezési alapelvben hogyan tükröződik a d'ni szín szimbolika. Felületesen szemlélve egy hatos színrendszeren alapszik, azonban meg vagyok róla győződve, hogy van valami mélyebb kapcsolata az Öttel. Folytatni fogom a vizsgálatokat.
[a színek jelképei]
83.9.11 Végre áttörés! Sikerült a fénygolyókat úgy módosítanom, hogy elég energiát adjanak egy Kapcsoló Könyvnek a stabil állapotban való tartáshoz: kapcsolódtam egy új világhoz! Sivár és kemény Kor, mindazonáltal jól megfelel a céljaimnak, s el is neveztem a 233. Kornak. Közelebbről is megvizsgálva biztos vagyok benne, hogy idővel egy sokkal alkalmasabb Kort is tudok majd alkotni, ahol aztán mindannyian letelepedhetünk. Most azonban itt fogom felépíteni az irodámat és a lakóhelyemet, hogy biztonságban és háborgatás nélkül végezhessem a kísérleteimet.
El kell ismernem, hogy büszke vagyok magamra - ha elgondolom, hogy ilyen primitív körülmények között 29 év alatt annyit értem el, mint a régi d'niak évszázadok alatt.
(Megj.: az odakint viselendő ruhákat át kell alakítani ennek a világnak megfelelően. A szemüvegeket is át kell állítani.)
84.4.13 Nekiláttam, hogy Riven mindegyik szigetén legyen egy-egy kapcsolódási pont az új hivatalomhoz 233-on. Pontos utasításaim alapján a Felderítők Céhe minden szigeten végzett a helyek kijelölésével és a dómok felállítása is folyamatban van.
Attól tartok, hogy a központi energiaellátó egység építése egy kicsit rosszul indult - de az iram azóta felgyorsult és nem számítok több késedelemre. Végre már lesz civilizált közlekedési módunk is!
A lázadók örökös zavargása miatt úgy határoztam, hogy minden dómnak kódolt biztonsági rendszere lesz.
[dóm kód]
86.6.7 Az egyik alkalmazottamat rajtakaptam, ahogy ezt a naplómat nézegette. Örülök, hogy olyan nyelven írtam, amit nem tudnak megfejteni.
Megj.: a Céhek biztonsági problémáinak megvitatása - a Felügyelők, Nevelők és Földmérők részéről nem várható probléma, azonban a Könyvkészítőket és Építőket jobban ki kell faggatni...
86.10.24 Ma több olyan jelentést is kaptam, hogy a falu lakói néhányan "szellemeket" láttak. Úgy látszik. hogy Catherine vezetésével a lázadók (vagy "Fekete Mások", ahogy a falubeliek makacsul nevezik őket) újabb hazugságokat ültettek terrorjuk taktikájába, s felújították kampányukat is, hogy a falubelieket megfélemlítéssel kényszerítsék csatlakozásra, felhasználva közös babonás hiedelmeiket is. A falubeliek nyilván érzékenyek az effajta kényszerítésre, tekintettel az utóbbi időben tapasztalt lopásokra és vandalizmusra.
87.1.15 Az ytram csapdák az év folyamán végig kielégítően működtek: a szigetek szétesésének nyilvánvalóan nem volt káros hatása a földalatti ökoszisztémára. Sajnos egyúttal a lázadóknak is hasonlóan bőséges lehetett a termése - a nyilaik számára volt elegendő méreg. De félretéve a morbid dolgokat, a hirtelen bőség miatt a pipám számára finomíthattam egy különösen kellemes kivonatot is, ami sokkal lágyabb, mint bármelyik az utóbbi évekből.
87.3.29 A lázadók egyik tőrének a kémiai analízise különös eredménnyel szolgált: az összetételében olyan elemek is szerepeltek, amelyekkel eddig még nem találkoztam a szigeteken. Úgy látszik, hogy van egy számomra ismeretlen forrásuk: egy bánya talán vagy egy eddig feltérképezetlen sziget.
Megj.: A legtöbb tőrt a falu déli oldalán találták. Ez az a terület, ahonnan a legtöbb "rejtélyes eltűnést" jelentették. Azt hiszem, szükséges lesz arrafelé jobban is körülnézni.
Aggaszt, hogy jelenlétük bizonyságául egyre-másra hagyják ott ezeket az egyedi tőröket: felbátorodtak s többé nem tartanak attól, hogy felfedezik a búvóhelyüket.
87.6.27 A legfrissebb mérések azt bizonyítják, hogy az utóbbi idők trendje folytatódik: a szigetek mozgása jelentősen lelassult. Előző becsléseim szerint a teljes összeomlás kb. három hónap múlva lett volna várható, de az új adatok alapján most bizonytalan vagyok. Majdnem teljesen készen vagyok a 234. Kor írásával, s nagy a bizodalmam benne, hogy biztonságos hely lesz az áttelepülésre; mindazonáltal jó lenne tudni, hogy mi okozta a Kor felbomlásának lassulását. Lehetséges, hogy végül is stabilnak bizonyul? Ha ige, meg kell találnom az okát, hogy ez a Kor miben különbözik kevésbé sikerült kísérleteimtől - eddig azonban a 233. Kor vizsgálatával nem sokra jutottam.
Vagy talán valaki kijavította az Ötödik Kor hibáit? Ha igen, akkor szinte bizonyosan Atrus volt az.
Nem szívesen ugyan, de abbahagytam a víz viselkedésének a tanulmányozását, mivel most sokkal fontosabb dolgokra kell koncentrálnom, s ez effajta spekulatív kísérletezésre kevesebb időm jut. De a későbbiek számára összefoglalva, vizsgálataim eddig az alábbiakat derítették ki:
Az itteni víz figyelemreméltó tulajdonságait egy benne található életforma okozza, pontosabban egy baktériumfajta. Egy mozgékony egysejtű organizmust képzelek el, amely felépítése révén sok vizet köthet meg s e "vízcseppek" egyesült erejük révén (felületi feszültség? vagy egy másik erősebb erő?) képesek mozgással reagálni a hőre. Hosszú idejű extrém hőhatás, például a hosszas főzés, elpusztítja a baktériumokat, s ez magyarázná, hogy miért húzódik el olyan drámaian a hőforrásoktól. Sajnos, ezek az elképzelések még mindig nincsenek teljesen tesztelve, ezért a mélyebb dolgokról és hogy lehet-e esetleg valamire hasznosítani még nem sokat tudok.
87.7.6 Izgalmas fejlemény: a múlt éjszaka a Felügyelők összefutottak a lázadók egy csoportjával és egy hihetetlen szerkezetet szereztek tőlük - egy kristály, amely valahogy "felvillanyozza" a hibás Kapcsoló Könyveket, hasonlóan az én rendszeremhez, de egy nyilvánvaló előnnyel: kicsi és csak néhány fontot nyom és így tökéletesen hordozható. Catherine fabrikálhatta mielőtt még foglyul ejtettem volna; nyilvánvalóan d'ni vázlattervek alapján készíthette, amiket magával hozott ide ebbe a Korba. Ha én juthattam volna hozzá ilyen dokumentumokhoz az elmúlt évek során! Mindegy, most már a Korok írására koncentrálhatok, s nem kell amiatt aggódni, hogy minden egyes új Könyvnek saját energiaforrásra lesz szüksége. Ez azonban egyúttal egy józan figyelmeztetés is: folytatnom kell a D'niba vezető út keresését - minden olyan forráshoz hozzá kell, hogy jussak, amiknek kritikus fontossága lehet misszióm teljesítésében.
87.7.28 A múlt héten, miközben a falubelieket figyeltem a felderítőszoba periszkópjával, megfigyeltem, hogy az egyik lakos egy kis tárgyhoz úszott ki, ami az öböl bejáratánál lebegett lehorgonyozva a vízben. Megparancsoltam, hogy hozzák ide a tárgyat a vízből közelebbi vizsgálatra. Néhány nappal később azonban meglepetésemre egy másikat láttam ott úszni; a hiányzót nyilvánvalóan - és rejtélyesen - egy másikkal pótolták az éjszaka folyamán. Már régóta tudom, hogy vannak ilyen tárgyak a falu szigetén, de eddig nem sok figyelmet szenteltem nekik. Holnap kiküldöm a megfigyelőket, hogy vegyék számba valamennyit.
Egy héttel ezelőtt kapcsolódtam ide Rivenre. A hely illata már azelőtt elárasztott, hogy bármit is láthattam volna.Catherine üzenete a börtönből az idegennek
Csak részben tisztult ki a látásom, mozdulatlanul álltam s a homályos függönyt bámultam, ami csak lassan emelkedett. Élénken megcsendült valami s egy rácsozat tűnt elő. Emlékszem, hogy lassan és nagyokat lélegeztem, Riven ismerős levegőjét ízlelgettem, de semmit sem tudtam felismerni.
Nyilván azonnal eltalált egy nyíl. Először azt hittem, hogy egy bogár csípett meg.
Megpróbálok mindenre visszaemlékezni, de nehezen megy, azt hiszem a drog miatt. Egy hangot hallottam. Egy ember állt előttem, nem ismertem meg - egy riveni, bár d'ni ruhát viselt. Mintha beszélt volna hozzám, de a méreg már hatott; lassan befedett egy árnyék és elaludtam.
Aztán mindenféle hangok voltak körülöttem, de semmit sem értettem - mintha százan suttognának egyszerre. Nem bírtam felébredni.
Sebaj... az álom véget ért. És most itt vagyok Etivel. Annyi év után. Fel sem fogtam eddig, hogy mennyire hiányzott: mintha egy darabot az énemből elfelejtettem vagy elhagytam volna. Nagyon szép és tele van melegséggel. Az évek múlása során egy sebet szerzett, ez nem volt rajta akkor, amikor még gyerekek voltunk.
Azt kívánom, hogy bár érdeklődőbb lenne: úgy tűnik, hogy csak én teszek fel kérdéseket. Ez borzasztó: senki sem kérdezi meg, hogy hol voltam vagy mit csináltam. Ez fáj, de megértem: a rabszolgasor és tudatlanság kiégette a hitüket. Bár jóindulatú emberek, a fészkük feldúlása után görcsösen kapaszkodnak mindenbe a túlélésért.
De miért ragaszkodnak hozzám?
Zavarban vagyok. Gyerekként mindig úgy éreztem, hogy nem tartozok ide, valahogy kívülálló vagyok. Ők meg félreértettek engem és ezért nem tudtunk összhangba kerülni. Most azonban túlárad bennem az az érzés, hogy mindent nekik és ennek a helynek köszönhetek. Azt hittem, sose látom őket többé, és íme, most itt vagyok. Egy második lehetőséget kaptam. Egy második lehetőséget, de mire? Hogy megmentsem őket? Hogy beteljesítsem a próféciáikat? Hogy a megváltójuk legyek?
A Mások - Atrus nyilván azt szeretné, ha mindenről beszámolnék, amit megtudtam róluk. Egy részét legalább most feljegyezhetem. [1]
Úgy látszik, hogy amikor sok-sok évvel ezelőtt Atrus és én csapdába ejtettük Gehnt, ennek a legtöbb lakos a szemtanúja volt. Két riveni még a Gehnnel való végső összecsapást is látta a csillagrésnél, mikor én visszakapcsolódtam Mystre, Atrus pedig belevetette magát a mélységbe. Természetesen keveset értettek meg abból, amit láttak, de annyit azért felfogtak, hogy mi győztünk... hogy Gehn egyáltalán nem isten, csak egy gyarló szélhámos, egy hamis isten, s hogy csapdába ejtettük itt Rivenen.
Mindig is reméltem, hogy maguk is átlátják ezeket az egyszerű igazságokat. Azonban a további következtetéseik nagyon megleptek:
- Atrus megfosztotta Gehnt a hatalmától, ezért Atrusnak igazi istennek kell lennie.
- Mint isten engem, egy riveni méhből született és szellemileg beilleszkedni nem tudót választott feleségül.
- Ezáltal én is istenivé lényegültem és mindörökké uralkodhatok Riven felett.
Így születtek meg a Mások, a "másik fél", ahogy magukat hívják: egy másképpen gondolkodó, disszidens csoport, Gehn esküdt ellenségei.
Két nappal ezelőttig semmit sem tudtam az Atrushoz és hozzám fűződő hiedelmeikről. Valami ok miatt Eti nem akart erről beszélni. Nem tudtam rájönni, hogy miért nem; azt tudtam, hogy ő maga nem hitt ezekben.
Természetesen mindenki más azt feltételezte, hogy én magam tudatában vagyok saját isteni státuszomnak. Erre csak most jöttem rá egy iménti gyűlésen, amire engem is meghívtak. Egy homályosan megvilágított, zsúfolt barlang elején ültem. A többiek egy mitikus részletét mesélték el az én életemnek: Atrus, jómagam és Gehn csatáját a csillagrés peremén. Az eseményeket lenyűgöző részletekkel dúsítva nagyították fel. Kellemetlen és bántó volt, de nem bírtam őket leállítani: képtelen voltam kiábrándítani ezeket az embereket abból az illúziójukból, amelyből az őket összekovácsoló és a Gehn elleni lázadáshoz szükséges erőt merítették
Azóta már megismertem a kialakult hiedelmeket és tanokat, a legzavaróbb ezek közül az a meggyőződésük volt, hogy egy napon majd visszatérek és felszabadítom őket. Egyesek azt hiszik, hogy legyőzöm Gehnt, mások meg, hogy elviszem őket a paradicsomba.
Nem tudom, hogy viszonyuljak mindehhez. Harcolok ellene. Szeretem ezeket az embereket - az egyetlen fajtámbelieket - de ők nem egyenrangú társként szeretnek engem s ez fáj. Sokkal szívesebben lennék a rabszolgájuk, mintsem a gazdájuk.
Az évek során, ahogy Gehn hatalma egyre csak nőtt, a Mások száma is gyarapodott és egyre jobban hozzászoktak a rejtőzködéshez. Ma már egy bonyolult barlangrendszerben élnek, amelyet Gehn eddig még nem fedezett fel.
A Mások a maguk részéről tökéletesen megszakították a kapcsolatukat minden olyan rivenivel, aki nem csatlakozott hozzájuk. Remélem azonban, hogy a fürdővízzel nem öntötték ki a gyereket is. Apám és Enant is odafent élnek a felszínen Gehn birodalmában s nagyon szeretném őket látni, de minden alkalommal elborul Eti arca, ha ezt szóba hozom. A szakítás óta a felszínnel való felületes kapcsolatuk kimerül abban, hogy néha Gehn valamelyik építménye elleni szabotázs akciót intéznek, vagy élelmet lopnak a falubeliektől. Furcsa álarcot és öltözéket viselnek s ezt annyira komolyan veszik, hogy a többi Más kivételével senki sem láthatja őket, ha nincs rajtuk ez a ruházat. Egyenesen élvezik, hogy az odafent élőket megijeszti a ruházatuk és kísérteteknek vagy szellemeknek hívják őket.
Az egyik ilyen kiruccanásuk során történt, hogy szerencsés véletlen folytán kiszabadítottak Gehn egyik őrének a karmaiból, mikor először megjelentem a szigeten. Ha nem így történik, akkor biztosan egyenesen Gehnnek adtak volna át.
Nincs afelől kétségem, hogy Gehn most engem keres.
Most már persze tisztában vagyok azzal, hogy elbolondítottak: Atrus nincs itt. Először nagyon elkeseredtem, mikor rájöttem erre, de most már nagyon hálás vagyok emiatt. Atrus életveszélyben lenne itt. S egy belső hang is azt mondja, hogy jobb is, ha távol van...
Tanúja vagyok a Kor halálának, utolsó lélegzetvételének.
Ma tettem egy utat a felszínre, hogy lássam, mi történt a szigettel. Reméltem, hogy a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy a Mások elbeszélték. Rosszabb volt. Ők már hozzászoktak a lassú széteséshez, de engem nagyon feldúlt.
* * * Egy sereg szövevényes járaton és ajtón kellett áthaladni, míg a felszínre értünk. Az utolsó ajtó előtt egy fegyvert nyújtottak át, amit elfogadtam, aztán egy maszkot.
Egy darabig csak tartottam a kezemben a maszkot azon tűnődve, hogy ugyan miféle atrocitásoknak lehetnek kitéve a felszínen maradt családtagjaim. Tudtam azonban azt is, hogy el kell titkolnom a kilétemet Gehn örökösen kutakodó szemei elől, úgyhogy végül is felvettem. Aztán mindannyian úsztunk még egy rövid darabon és egy sziklakiugrás alatt kiértünk az óceán szabad felszínére. Az erős napsütés bántotta a szememet, de a friss levegő nagyon felélénkítő volt a dohos barlangban töltött hetek után.
A velem együtt levő két ember csendben volt, csak kézjelekkel kommunikáltak. Miután mindhárman előbukkantunk a rejtekhelyünkről, a fennsík tetejére mentünk. Az erdőnek egy sűrűn benőtt, dús szegleténél megálltak, kikémleltek a lombok között, aztán felém fordultak, mint akik a parancsomra várnak.
De egyszerűen nem tudtam megszólalni. Valójában megmoccanni is alig bírtam. A szaglásom, hallásom, lélegzetem mind a fiatalságomra emlékezett. Másodpercek alatt átrepült rajtam minden. De újabb másodpercek múlva az érzések tovaszálltak. Csend volt.
Nem maradtunk sokáig a felszínen, de az idő elég volt ahhoz, hogy lássam a legrosszabbat. Riven valaha egy sziget volt, most öt darabra esett szét, fél mérföldnyire távolodva egymástól. Négy ezek közük Gehn kizárólagos birodalmához tartozott. Csak a miniszterei és személyes őrsége tehette be a lábát ezekre. Az erdő szélén levő leshelyemről három szigetet láthattam. Egykori szépségükből semmi sem maradt, csak Gehn öncélú építményeivel voltak megtűzdelve. A Mások ritkán látogatták ezeket az erősen őrzött területeket.
Van még egy sziget, amit nem látok innen, nyilvávalóan már nagyon messze sodródott. A Mások nagyon bizonytalanok benne, hogy mi is van ott, kivéve, hogy arra volt valaha a Nagy Fa helye.
Az erdő azon a szigeten van, amit mind a felszínen lakók, mind a Mások még mindig Rivennek neveznek, bár annak hívják még magát az egész világukat is. Ezen a szigeten van a falu is (ami szintén drámaian megváltozott). Ez az egyetlen terület, ami megmaradt az embereknek, bár Gehn hatása mindenfelé látható.
Természetesen én tudom a sziget széttöredezésének az okát... a Mások nem. Gehn írta ezt a helyet és el fog pusztulni, mint ahogy Gehn minden világa előbb-utóbb elpusztul...
Ma nem érzek semmit
Senki vagyok.
Egy barlangban élek egy haldokló világon, ahol az emberek...
Annyira furcsán bánnak velem. Nem tudják, hogy miként viszonyuljanak egy istenhez. Még mindig kívülálló vagyok. Csak suttognak maguk között a hátam mögött, arról beszélnek, hogy milyen bátran viselkedtem a felszínen a kiránduláson, ahogy bátran és félelem nélkül átsétáltam a szigeten.
Nem ismernek.
Még Eti is kényelmetlenül érzi magát mellettem. Néha feszélyezetlen és akkor Katran vagyok neki. Máskor meg valami más...
Félek - csak sivár némaság van bennem. Ma nem is éreztem a népemmel való a közelséget, és a tiszteletük sem zavart Gehnt se gyűlölöm. Nem érzek semmit.
Abban sem vagyok biztos, hogy
Legalább Nelah még a közelemben van....
* * *
Gehn Könyveket készít és ír! Bár korábban említették volna.
Persze Atrus is észrevehette volna, hogy ez megtörténhet. Gehn a d'ni könyvek készítéséhez szükséges minden anyagot beleírhatott a Korba, s valószínűleg minden más Korba is, amit valaha csak írt. Megpróbál egy innen kivezető utat készíteni. Nem börtönöztük be, csak késleltettük! Ez a Kor lett a gyára, az emberek meg a gépei - minden annak az őrült hajszának az érdekében, hogy isten lehessen. Hogy folytassa nemes ügyét D'niért!
Mostanáig azonban még nem tudott egyetlen tökéletesen működő könyvet sem készíteni.
Atrus sohasem hitt a végzetben, most azonban a történteket nem tudom más néven megnevezni. Túl tökéletes. Túlságosan sok az egybeesés. Minden szavamon csüggnek, bár nem értik. Én vagyok a reménységük. És most visszatértem...
Tartozok nekik ezzel. Nincs más választásom.
Sok idő eltelt már az utolsó bejegyzésem óta...
Bár nehéz volt felismerni, de megtaláltam a Csillagrést. A szigetnek azon a részén van, amit a riveniek "Allapo"-nak neveznek, ez "vízmedencét" jelent, a Mások viszont úgy hivatkoznak rá, hogy "Allatwan", a "csillagok medencéje".
(A teleszkóp rajza és a kémlelőablak kódja)
Atrus hajdanán itt szökhetett meg a Korból anélkül, hogy nyitott ajtót hagyott volna magaután - azóta azonban vastag vaspáncéllal látták el. Egy egyszerű teleszkópot állítottak föléje, egy lezárt ablak fölé. A nyitókombinációt a Mások még az érkezésem előtt megszerezték.
A Mások, még a kezdet kezdetén, amikor kiutat kerestek Rivenről, egy ideig kacérkodtak az ötlettel, hogy kinyitják a rést. Felfedeztek egy kis mechanikus zárat, amely megakadályozza, hogy a teleszkóp nekiütközzön az üvegnek. Végül is a rés megnyitása ellen foglaltak állást.
Még gondolni sem merek arra, hogy mi történhetett volna, ha nem hagyják békén a Csillagrést. Arra utasítottam őket, hogy ne piszkáljanak hozzá. Szinte biztos vagyok benne, hogy a sziget jelenlegi megbomlott állapotában a rés megnyitásának katasztrofális következménye lett volna.
Hallottam, hogy Gehn riveni száműzetésének rögtön a kezdetén megpróbálta megállapítani, hogy lehetséges-e a navigálás a résben látszó csillagok alapján - látta ugyanis ott abban az űrben az Atrus kezéből lehulló könyvet. Evégből embereket - akik állítólag megszegtek valami törvényt - dobatott be oda, hogy megfigyelje, mi történik velük. A még mindig ott álló teleszkópot ehhez az embertelen kísérlethez készítette.
Azt mondták, hogy nem haltak meg, de hogy mi lett velük, az rejtély; úgy tűnik, hogy Gehn optikája nem volt elég jó ahhoz, hogy megtudják a sorsukat.
A rés alatt a csillagokkal teli tér nem olyan, mint amilyennek látszik: kellemes, oly barátságos az élethez, akár a folyó vize - Atrus így magyarázta el nekem azután, hogy belevetette magát. Ennél jobban azonban sohasem fogjuk megérteni, sohasem fogjuk megtudni az eredetét, a vízióim azt mondják, hogy a teremtő akarata szülte, valami olyan nagyobb cél érdekében, amit mi sohasem foghatunk fel.
Még mindig emlékszem Atrus szavaira a naplójából:
"Abban a pillanatban, amint belezuhantam a hasadékba, rájöttem, hogy a könyv nem fog megsemmisülni, ahogy elterveztem. Csak esett és esett abban a csillagos térségben..."
Kell ennek valami komolyabb okának is lennie.
El is felejtettem említeni korábban...
Az egyik óriási tőrnek, ami Rivenről történt menekülésünk során jelent meg - s amelyik Allatwan egyik végén áll - az egyedülálló alakját a Mások átvették egyéni jelképük gyanánt. Szent jel lett a számukra. Dogmáiknak a megtestesítője s az én jelképem is. A megrongálása szentségtöréssel ér fel.
Hirtelen megjelenésükre sajátos mitikus magyarázatuk van; én pedig nem mondtam el nekik, hogy én írtam bele a Korba a többi tőrrel együtt.
Furcsa, hogy egy ilyen fiatal vallás ennyire merev legyen, még a saját istene iránt is. Megpróbáltam lebeszélni őket a jelképek óriási erejébe vetett hitükről. Ezt a paranojájukat az ellenségük ellenük használja; nagyon félnek Gehn jelétől és szinte terrorizálja őket a wahrkok jelképes felhasználása.
De nem szeretnek tőlem ilyen eszmefuttatásokat hallani. Talán ezek okozták, hogy néhány fiatalabb Más kételkedni kezdett abban, hogy én egyáltalán Catherine vagyok-e.
Ritka találkozásaim azokkal, akik Gehn követőinek vallják magukat eléggé elcsüggesztő volt.
Reméltem, hogy kialakíthatok valamiféle kapcsolatot a felszíni falu lakóival, de elmenekülnek előlem. Viszont hallottam új híreket a falulakók Gehnnel kapcsolatos hiedelmeiről.
Nem sokkal azután, hogy csapdába ejtettük itt Rivenen, Gehn azt állította, hogy ő felelős a tőrökért, azért helyezte el őket körben a szigeten, hogy emlékeztesse a lakosokat a hibáikra. Falusi körökben azt beszélik, hogy ez egy Gehn által kiszabott fenyítés, amely a helyreállítási munkálatok kezdetét is jelenti, s ha majd véget ért és bebizonyították Gehn iránti odaadásukat, akkor egy új és jobb világba kerülnek.
Folytatom a kapcsolatfelvétel iránti próbálkozásaimat...
Kinyílt az ajtó - Gehn szabad!
Gehn képes működőképes Könyveket készíteni. Igazából már írt egy Kort, mielőtt én még ideérkeztem, de teljesítményét olyan titokban tartotta, hogy mostanáig csak a legközelebbi miniszterei tudtak róla.
Nem vagyok biztos benne, de lehet, hogy más Korokat is írt.
Egy másik újság: évekkel ezelőtt, mielőtt még a Másoknak el kellett rejtőzniük, az egyiküknek sikerült ellopnia egy nyilvánvalóan csak kísérleti Könyvet, amit Gehn meg akart semmisíteni; csak részben volt megírva és nem működött.
Mostanáig nem beszéltek róla nekem, mert azt hitték, hogy használhatatlan.
Akkor még Gehn egyik könyve sem működött. De ahelyett, hogy Gehn a problémát a gyökerénél próbálta volna orvosolni, Riven erdeinek "tisztátlan" fáit okolta s ezért egy nagyon furcsa mechanikai gyógyszerrel, a dómokkal próbálkozott könyvei alapvető bajain segíteni. Ennek a durva megoldásnak az egyik következménye az volt, hogy a dómok hatalmas mennyiségű energiát igényeltek, s más egyéb problémák is késleltették egy ideig a sikert.
Gehn végül befejezte a munkáját és sikerült kapcsolódnia egy más Korhoz. Eredményét azonban nagyon eltitkolta.
Talán arra számít, hogy sikerül minket becsalogatnia és használni a dómokban levő Könyveket? Bár nem igen hiheti, hogy ilyen könnyen bekapnánk egy öngyilkos csalétket.
Amiről viszont nem tudhat, hogy a kezünkben van az egyik Könyve - az ellopott félig elégett Könyv. Lehetséges, hogy...
* * *
Elolvastam a Könyvet. A benne leírt Kor alkalmatlan arra, hogy a Mások új hazája legyen, de át lehet alakítani.
Álmodozom.
Megkértem egy csoportot, hogy törje fel a dómokat kinyitó kombinációt. Ha felnyithatunk egyet, ekkor energiával láthatjuk el az égett Könyvet. Nem hiszem, hogy Gehn közbeavatkozna - meghagyja a csapdát.
* * *
Nekifogtam a Mások Korának írásához. Most viszont egy második Könyvet is kell Gehntől szerezni.
Nyomaszt a feszültség, a túlerőltetéstől homályos a látásom - rémálmaim vannak.
Nelah és Eti a közelemben vannak.
* * *
Sok minden történt. Más majdnem minden készen van. Loptunk egy másik Könyvet. De nyugtalan vagyok, Gehn nyilván hiányolni fogja.
Sikerült megtalálni a dómok nyitókombinációját is, de még nem jöttünk rá, hogy lehet energiával ellátni őket.
Ha sikerülne az égett Könyvet a dómban energiával feltölteni, kapcsolódhatnánk a Korhoz. De csak egyszer juthatunk a dómok közelébe és csak egy rövid időre, mielőtt felfedeznének minket. Így hát csak egyszer használhatjuk a dómokat; valami mást kell kitalálnom a Könyv működővé tételére.
A kapuképeknek Gehn Könyveiben meg a mi égett Könyvünkben is azonos a bajuk: energia nélkül a kép sötét. Ki lehetne talán tisztítani a képet...
Beírom az anyagot a Mások Korába.
Minden készen van. Már csak egy üzenetet várunk Esk Másaitól, akik Gehnt figyelik, hogy mikor ad energiát a dómoknak és használja őket. Ekkor elég időnk lesz Gehn egyik dómjának a használatához.
Miután kapcsolódtunk a Korba, amit írtam, csak meg kell keresnünk az ablak anyagát és megtisztítva alkalmas formára alakítani. Ha ezt az ablakot ráfektetjük a kapuképre, akkor meg kellene javulnia a Könyvnek és működnie kéne. Ezzel a második Könyv is használhatóvá válna és visszatérhetünk Rivenre több ilyen ablakot is magunkkal hozva. Nem függenénk többé Gehn idétlen dómjaitól.
Nevetnem kell ezeken a terveken - úgy beszélek már, mint Atrus
Az életemet kockáztatom ugyan, de nem félek - mindössze nyugtalanságot érzek. Talán innen ered a rémálmom is: a rés, mint egy hatalmas száj, megnyílt, vérrel festette be Riven földjét. Egy Más-tőrt tartottam. Minden nagyon hangos volt.
A Mások a maguk részéről meg vannak győződve róla, hogy elvégzem a feladatomat és egy jobb világba vezetem őket; beteljesedik a próféciájuk. De félnek is egyúttal és feszültek. Nem tudom, mit fognak gondolni vagy csinálni, ha nem járok sikerrel.
* * *
Kész! Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Úgy érzem, mintha még minden csak álom lenne.
A Másokat már mind evakuáltuk az új Korba.
Gyönyörűnek néz ki, nagyon elégedett vagyok. Végre valahára a népem biztonságban és kényelemben élhet. Félelem nélkül állhatnak a kék ég alatt, a szabadságtól elkápráztatva. Boldogok. A Kort "Tay"-nak nevezték el.
Sok még a tennivaló. Még nem vagyunk teljesen védettek. A tökéletes biztonságot az jelentené, ha megsemmisítenénk a Rivenről idekapcsoló Könyvet. De nem tudom, hogy hozzam ezt elő a Másoknak; nagyon vonakodni fognak attól, hogy megsemmisítsük az egyetlen kapcsolatukat Rivennel.
Együtt érzek a vonakodásukkal; elzárnám az én egyetlen kapcsolatomat is. De a biztonságuk érdekében meg kell tenni.
Nyugtalan vagyok: vajon a tevékenységünk felébresztette-e Gehn gyanúját? Ha igen, gyorsan kell cselekednünk.
De még ha így is lenne, úgy érzem, hogy bevetetlenünk vagyunk.
Holnap visszatérek Rivenre, hogy magam is lássam Gehn reakcióját.
De ma éjszaka végre pihenhetek.
Megjegyzések:
[1] eredetileg Moiety - angolul valaminek a másik fele, a két félből az egyik.
Gyorsan írok a börtönömből...
Nelah vissza fogja adni a könyvet, amit a Mások elkoboztak az érkezésekor. Miután kikérdeztem, biztos vagyok benne, hogy Atrus írta valami különleges céllal.
Gehn nyilván használni akarja majd... bár biztosan nagyon gyanakvó lesz.
Ha meg tudja találni a börtönömet, akkor még egy kód is kell ahhoz, hogy kiszabadítson; Gehn ezt a hivatalában tartja. Aztán, gondolom, jelezni kell Atrusnak... Azt hiszem tudom, hogy miként is kellene ezt megtenni. De maga ne jelezzen neki, mielőtt én ki nem szabadulok.
Catherine
Elnézést kérek a ketrecért. Sajnos az itteni szituáció kényszerít arra, hogy a fogadtatás körülményei mások legyenek, mint amit egyébként választanék. Gehn vagyok. Gondolom, hallott már rólam. Igen... feltételezhetően hamis információkat arról, hogy ki vagyok. Nem, mintha a fiam hazudott volna rólam, nem, nem Atrus, csak... nos, biztos vagyok venne, hogy még mindig azt hiszi, hogy ugyanaz az aljas apa vagyok, mint egykoron voltam. Igen... egyszer még meg is akartam ölni. Uramisten, ha megtettem volna, ki tudja, mivé lettem volna. A híres apa, aki megpróbálja a saját fiát megölni. Szerencsére csapdába ejtett itt az Ötödik Korban, a saját készítésű börtönömben. Se könyv, se tinta, se Korok ahová menni lehetne... semmi csak a bolond ambícióim. Ez harminc évvel ezelőtt volt. Harminc év... harminc egész élet, mit számit már? Semmilyen ítélet nem lenne elég egy ilyen embernek, mint amilyen én voltam. De... megváltoztam. Múltbeli cselekedeteim bizonyára nem tehetők jóvá, de a küldetésem tiszteletreméltó volt.Első találkozás a Börtön Könyv nélkül
Sajnálom, hogy ilyen nehézkes vagyok... de már nagyon rég volt, hogy valakit a saját szándékaimról kelljen győzködni: a legtöbb itteni ember már döntött felőlem, így vagy úgy. A magam részéről a legtöbb ember szavában nem bízom meg, úgyhogy magától sem várom el, hogy higgyen nekem. A végén majd rájön, hogy többet is nyújthatok a puszta szavaknál. Az Atrus választotta büntetés nagyon kemény volt Riven népének, és sokan megszenvedték, A sziget már évek óta folyamatosan esik szét darabjaira és a legutóbbi méréseim szerint úgy látszik, hogy elérkezett a végső napjaihoz. A sziget hamarosan összeomlik és mindenki elpusztul, hacsak nem telepítjük gyorsan át a sziget lakóit. Hosszú ideig eltartott, de végül is kárpótlással tudtam szolgálni néhány régen elkövetett vétségemért. Különösen a.... hm... attól tartok, hogy problémáim adódnak Catherine-nel és a Másokkal. Minden társadalomban van egy kis, lázadó hajlamokkal rendelkező réteg. Catherine érkezése előtt a Mások, ahogy ők nevezik magukat, viszonylag ártalmatlanok voltak. Az itteni bennszülöttek eléggé erőszakos természetű emberek, de én már szinte elfogadtam a jelenlétüket. Elkerülhetetlen volt az adott körülmények között. Catherine visszatértével azonban nagyon felerősödött az erőszakosságuk. Úgy tűnik, hogy egyfajta vallási megváltó lett belőle, s ebben mintha ő maga is hinne, úgyhogy nem volt más alternatívám. El kellett választanom az embereitől. El kell ismernem azonban, hogy ezt nem csak az ő biztonsága érdekében tettem; Catherine és a Mások ténykedése az én életemet is veszélyeztette, több alkalommal is, és így az összes itteni emberét is. Ezért nyomatékosan is meg kell kérjem arra, hogy tartózkodjon mindenféle Catherine kiszabadítására tett kísérlettől, noha jól tudom, Atrus ezt szeretné. Ő nyilván minden porcikájával ezt szeretné, de nyilván fogalma sincs Catherine jelenlegi helyzetéről.
De visszatérve a legfontosabb dologra. Egy Kapcsoló Könyvet hozott magával. Nagyon szerencsés, hogy visszaszerezte. Megkaphatnám? Köszönöm.
(Gehn sokáig habozik, hogy használja-e a Könyvet. Végül felajánlja, hogy te kapcsolódj először)
Talán jobb lenne, ha maga menne át először... Esetleg szüksége van egy kis időre a döntéshez. Ez érthető. Jó szándékom jeléül addig is szabadon használhatja a Kapcsoló Könyveimet itt az Ötödik Korban, bármilyen tökéletlenek is legyenek.
Értse meg, semmit sem kívánok jobban, mint hogy tisztázódjanak a dolgok Atrus és én köztem, különösen ami Catherine-t is illeti. De ha maga nem adja jelét a jószándékának, akkor nem kockáztatok. A szigetlakók számára írt menedék már csaknem készen van, szégyen lenne, ha nem tudnám befejezni. A munka nagy odafigyelést igényel. Kérem, csak akkor jelezzen, ha csakugyan szándékában áll használni a Könyvet. A kapcsoló magától visszaállítódik, ha elkapcsolódik innen.
(Gehn elmegy)
Tudom, hogy egy könyvvel érkezett az Ötödik Korba, amit érkezése után azonnal elloptak magától. Talán mondanom sem kell, hogy a visszaszerzése nagyon is érdekelne, bár a Másokkal való személyes viszonyom alapján erre nekem nem sok kilátásom lehet. Ha megtenné, akkor minden érdekelt biztonsága érdekében arra kérném, hogy hozza azonnal ide. Őszintén szólva az okaim részben önzőnek látszhatnak. Annyi minden elrendezendő dolog van Atrus és én köztem, különösen most ami Catherine-t is illeti. Azonban legfőbb gondom most a menedék elkészítése, amit már régóta megígértem a szigetlakóknak. Jó szándékom jeléül addig is szabadon használhatja a Kapcsoló Könyveimet itt az Ötödik Korban, bármilyen tökéletlenek is legyenek.Ha ezután visszatérsz a megszerzett könyvvel
Ami pedig az ellopott Kapcsoló Könyvet illeti, valószínűleg nem találkozunk addig, amíg vissza nem szerezte. Tudni fogom, ha sikerrel járt és várni fogok a visszatérésére. Sok szerencsét a kereséshez. remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást.
(Gehn elmegy)
Nagyszerű. Nagyon megkönnyebbültem, mikor megtudtam, hogy visszaszerezte a könyvet. Nem tudom, hogy miként sikerült, de megkaphatnám? Köszönöm.Első alkalommal csengetsz Gehnnek, miután elvette a Börtön Könyvet
(Gehn sokáig habozik, hogy használja-e a Könyvet. Végül felajánlja, hogy te kapcsolódj először)
Talán jobb lenne, ha maga menne át először... Esetleg szüksége van egy kis időre a döntéshez. Ez érthető. Jó szándékom jeléül addig is szabadon használhatja az ötödik Korban a Kapcsoló Könyveimet, bármilyen tökéletlenek is legyenek.
Értse meg, semmit sem kívánok jobban, mint hogy tisztázódjanak a dolgok Atrus és én köztem, különösen ami Catherine-t is illeti. De ha maga nem adja jelét a jószándékának, akkor nem kockáztatok. A szigetlakók számára írt menedék már csaknem készen van, szégyen lenne, ha nem tudnám befejezni. A munka nagy odafigyelést igényel. Kérem, csak akkor jelezzen, ha csakugyan szándékában áll használni a Könyvet. A kapcsoló magától visszaállítódik, ha elkapcsolódik innen.
(Gehn elmegy)
Örömmel látom, hogy visszatért. Azt gondoltam, talán meggondolta magát. Itt van. Azonnal követni fogom.Második alkalommal csengetsz Gehnnek, miután elvette a Börtön Könyvet
Kérem...
Szabadon távozhat... de... csak akkor jöjjön vissza, ha valóban használni akarja a Könyvet!
(Gehn elmegy)
Tessék, akkor még egy próbálkozás. Most már ez a könyv az egyetlen kiút. Rajta.Ha a Börtön Könyvet még a Gehnnel való találkozás előtt használod
(Gehn leteszi a könyvet és lelő)
Láthatja. Megváltoztam. Volt idő, amikor élve elengedtem volna. Ezt a hibát Atrusszal is elkövettem egyszer. Kár, hogy nem adott rá második alkalmat, de még van idő.
(Gehn leteszi a könyvet és lelő)Ha a Börtön Könyvet azután használod egymagad, hogy már találkoztál egyszer Gehnnel a Könyv nélkül
Bocsásson meg. Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. Gehn vagyok. Maga pedig az, akit Atrus küldött, hogy csapdába ejtsen. Nem tudom, honnan jött az a briliáns ötlete, hogy saját magát ejtse csapdába, meg kell azonban mondanom, eléggé kiábrándított, hogy nem Atrusnak kell megfizetnie most az ostobaságáért. A halálom előtti utolsó kívánságom az lenne, hogy bárcsak látnám Atrust, hogy némi felelősséget vállalna a tetteiért. Talán egy nap így lesz. De addig is fogadja részvétemet.
(Gehn leteszi a könyvet és lelő)Ha azután használod a Börtön Könyvet, hogy már előzőleg Gehn is használta
Látom, hogy megtalálta a könyvet. Köszönöm, hogy visszaszolgáltatta. Úgy tűnik azonban, hogy a körülmények megváltoztak. Az Atrusszal való találkozásnak váratnia kell még magára. Pedig alig várom már. Van még idő.
Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért engedett szabadon, de bizonyára észrevette, hogy ez magának a végét jelenti. Nem vállalhatom még egyszer annak kockázatát, hogy még egyszer meggondolja magát. De talán némi elégtétellel szolgálhat a számára, hogy ezzel az önfeláldozással helyet biztosított magának a történelemben. A D'ni kultúra újjá fog születni. Milliók élete fog jobbra fordulni. Köszönöm magának. Isten vele.
86.9.29 Ezt a legfrissebb naplómat egy rendkívüli újsággal kezdem - Catherine visszatért az Ötödik Korba! És fogcsikorgatva hozzá kell tennem egyúttal, hogy ugyanolyan gyorsan el is tűnt, ahogy érkezett, a lázadók megszöktették előlem. Ahogy az őrök elmondták, a Rés fennsíkján levő ketrecbe kapcsolódott - ahogy várható is volt - amikor hirtelen egy csapat lázadó ütött rajta az őrön, kábítónyíllal leterítették, Catherine-t pedig pillanatok alatt eltüntették. Gyanúm szerint azonban az igazság inkább az lehetett, hogy az őrt annyira elámította, hogy annyi év után valaki a szeme előtt kapcsolódott ide, hogy könnyű prédája volt bármelyik éppen arrajáró lázadónak - a fenébe is a szerencséjükkel! Azért eléggé megnézte az őr a lányt ahhoz, hogy biztos legyen benne, hogy csakugyan Catherine az. Azt is állítja, hogy jól megfigyelte, mi van nála, de Kapcsoló Könyvet nem látott - ez, ha igaz, csak még talányosabbá teszi, hogy miért tért vissza.
Míg egyrészt szinte belebetegedtem a csalódottságba, hogy elveszett a ketrec eleddig egyetlen zsákmánya, reménnyel is tölt el, hogy Catherine mégis csak megnyithatja a D'niba visszavezető utat. Igaz ugyan, hogy a rendkívül kedvezőtlen körülmények ellenére sikerült kitörnöm az Ötödik Kor korlátai közül és folytatni a küldetésemet, hogy megmentsem a kultúrámat a kihalástól, félek azonban, hogy ha nem juthatok hozzá a város romjai között heverő rengeteg tartalékhoz, a nagy civilizáció feltámasztása lehetetlennek bizonyul. Ha Catherine hozott magával Kapcsoló Könyvet, akkor már félig ott vagyok - ha nem, akkor ő is csapdában van itt az Ötödik Korban, s feltételezem, hogy érzelmileg nyomorék fiam hamarosan megpróbálja őt megmenteni. Catherine ittléte miatt a lázadókat most sokkal komolyabban kell vennem - nem kellett volna hagyni, hogy ennyi ideig egyáltalán létezzenek.
86.10.5 A "Nagy Whark" megint bebizonyította, hogy mennyire hasznos. Az elmúlt héten a falubeliek között nagyon nehéz volt rendet tartani - nyilván tanultak Catherine érkezéséből - s csak ettől a mitikus lénytől való félelmükkel lehetett őket kordában tartani. Ha tudtam volna, hogy ezek az elképesztő lények ilyen hasznosnak bizonyulhatnak, befoghattam volna többet is belőlük, amíg még bőségesen előfordultak, bár az biztos, hogyha a jelenlegi háborgások folytatódnak, akkor a mostani állatkáimat biztosan nem fogja fenyegetni az éhhalál.
86.10.13 Folytatódik a Catherine utáni kutatás.
Nagyon sajnálom azt a hibámat, hogy egyáltalán tanítottam valaha valamit is ezeknek a primitív embereknek a Könyvekről. Minden egyes elmúlt nappal csak még bizonyosabb leszek afelől, hogy még nem készek erre a tudásra - még azon a leegyszerűsített módon sem, ahogy előadtam nekik. Az értelmük csak a falusi élettel járó szolgai feladatokig ér fel és képtelenek felfogni a Művészetet teljes komplexitásában, emiatt képtelenek kiszűrni az alapelveket, amelyek - ironikus módon - olyan elegánsan egyszerűek. Nagyon is nyilvánvaló, hogy a köztünk levő disszonancia abból ered, hogy nem képesek teljesen felfogni azt az információt, amit átadok nekik. Ha képesek lennének csak egy szikráját is meglátni annak a jövőnek, amit tervezek nekik, akkor nem lennének effajta konfliktusok.
A gyermekek értelme sokkal képlékenyebb. A megfelelő instrukciók hatására jóval normálisabban viszonyulnak a nekik életet adó kultúrához. Egyszer-egyszer már úgy tűnik, mintha lenne egy csöpp d'ni vér is az ereikben. Figyelembe véve azonban a bennszülöttek veleszületett fogyatékosságait, vigyázok rá, nehogy bármelyikük is a tudásnak olyan szintjére tehessen szert, amellyel már vétkezhetnének a jövőjük ellen, mint ahogy Catherine is tette. Hogy lehettem olyan bolond, mikor azt hittem, hogy a lány képes lehet felelősséggel hordozni akkora tudást, hiszen eléggé nyilvánvaló volt, hogy a fiam se tudta.
Atrus - örökre életem legnagyobb csalódása marad. Sohasem kellett volna ott hagyni az anyámnál - de mire visszatértem érte, már megmérgezte, miként a D'nihoz fűződő gondolatait is. Talán ez volt az egyetlen útja annak, hogy anyám racionálisan lerendezze magában azt, hogy ő volt a felelős a civilizáció összeomlásáért. Mekkora rombolás, mennyi odalett élet - elviselhetetlen bűntudattal járhatott. [1]
Emlékszem még halványon, hogy anyám mennyire szerette az apámat és a világunkat is, de végül is anyám kívülálló lévén nem ismerte kellőképpen D'nit s ez is katalizálta a birodalom végzetét. Ha képes leszek újjáépíteni a kultúránkat és közben kiküszöbölni az ilyen kritikus gyenge pontokat, akkor anyám tettét végül is szükségszerűnek ítélhetjük, mivel hozzájárult egy új korszak jövőbeni felvirágzásához.
87.1.4 Az utóbbi néhány hét során gyakran gyötörtek múltbeli képek. Amikor ott álltam ma az iskolateremben, a gyerekkorom jutott az eszembe: a Könyvkészítők Céhében töltött évek, apám határtalan büszkesége ottani kis eredményeimre. Apám fontos ember volt D'niban - de még túl fiatal voltam akkor ahhoz, hogy ilyesmiket meglássak és most hosszasan visszaidézzek.
87.2.8 Elkaptam! A múlt éjszaka hírt kaptam róla, hogy Catherine a faluban járt és megpróbálta az embereket rábeszélni, hogy csatlakozzanak hozzá. Két jó emberem is odaveszett, de akár százszor ekkora árat is megadtam volna egy ilyen nyereményért! Catherine-t a Börtön Szigetre vitték, ahol megpróbáltam valamit megtudni idejövetelének céljai felől. Folytonosan le kellett küzdenem magamban a késztetést, hogy ne állítsam az akasztófa alá; a lehető legdühítőbb módon a kérdéseimre csak az anyanyelvén volt hajlandó válaszolni - már amikor hajlandó volt egyáltalán. Azonban elég gyenge hazudozó, szinte biztos vagyok benne, hogy szándékai ellenére érkezett vissza Rivenre, s hogy nem hozott magával Kapcsoló Könyvet. Ami pedig abbeli kézségét illeti, hogy megossza velem a Mások rejtekhelyét, nos, majd meglátjuk - a vezetőjük nélkül megint gyengék lesznek velem szemben.
Ha Catherine csakugyan véletlenül érkezett ide, akkor Atrus érte fog jönni - ez biztos. A fogas kérdés most az, hogy vajon hogyan teszi ezt? Valószínűleg az ő habozásának is ez a dilemma az oka. Így vagy úgy, egy Kapcsoló Könyvet is hoznia kell magával, hogy visszajusson D'niba, ennek nincs más útja.
87.6.20 Késő van, de nem tudok aludni. Annyi mindent vesztettem már az életemben. A népemet, az apámat, a fiamat, és téged, feleségem Keta, te voltál az egyetlen igazából kedves azok közül, akiket ismertem. Ahogy a kivetítőben nézem vibráló képedet... Néha azt kérdezem, hogy csakugyan valóságos voltál-e. Ha a tollammal visszaadhatnám az életedet, egy pillanatig sem haboznék, a nyomorult világot pedig hagynám a sorsára...
87.7.30 Az ördögbe ezekkel a vadakkal! Itt kéne hagynom az összeset az Ötödik Korukkal együtt és egy tiszta lappal újra indulni!
Egy idegen érkezett Rivenre - egy D'nibe vezető Kapcsoló Könyvvel! És használhatatlan talpnyalómra ismét lesújtottak a lázadók. Amennyire ki tudtam venni a zavaros beszámolóból, nyilván valamikor ma reggel történt. A ketrecet megrongálták, de ez most lényegtelen - minden, amire szükségem van, itt van. Nyilván Atrus áll mindezek mögött, de hát hogy lehetett ilyen szamár, hogy ideküld valakit egy Kapcsoló Könyvvel? Egy ilyen szarvashiba nem vall rá. Vagy talán valami megváltozott a szívében? Ennyi év után szabadjára engedné szegény öreg apját? Nem, őt csak egy érdekli - meg akarja a feleségét találni.
Egyelőre csak várnom és figyelnem kell.
Megjegyzések: [1] D'nival szembeni bűnei miatt halálra ítéltek egy Veovis nevű lordot (ez igen ritka büntetés volt), s csak Gehn anyja, Ti'ana (Anna) közbenjárására változtatták az ítéletet egy börtönvilágba való örökös száműzetésre. Minden elővigyázatosság ellenére azonban Veovist cinkosai megszöktették a börtönvilágból, s így később megszervezhette a D'ni bukásához vezető eseményeket. Gehn emiatt varrta az egész eseménysort alaptalanul Ti'ana nyakába (Ti'ana Könyve).
Ya faya deek... Hát sikerült. De hogy kerülte el Gehnt? Ő minden bizonnyal azt hiszi, hogy megbolondultam. Tudom, hogy mit csinál. Figyeli magát. Arra vár, hogy hibázzon. Reméli, hogy maga majd visszavezeti D'niba. De ezt nem engedheti meg... Atrus azért küldte, hogy mentsen meg engem, de ha Gehn visszajut D'niba, megöli Atrust.Ha Catherine-nel Tay után, de Gehn csapdába ejtése előtt találkozol
Találja meg a Másokat. Náluk van a Könyv. Legyen óvatos.
Induljon. Ha nem tud segíteni, akkor nincs több mondanivalóm.
Ya faya deek... Hát sikerült. De hogy kerülte el Gehnt ? Ő minden bizonnyal azt hiszi, hogy megbolondultam. Tudom, hogy mit csinál. Figyeli magát. Arra vár, hogy hibázzon. Reméli, hogy visszavezeti D'niba. De ezt nem engedheti meg... Atrus azért küldte, hogy mentsen meg engem, de ha Gehn visszajut D'niba, megöli Atrust.Ha a Tay-i látogatás és Gehn csapdába ejtése után látogatod meg Catherine-t, a rács kinyitása nélkül
Azt hiszem tudom, hogy lehetne Atrusnak jelezni, de ahhoz szükség van mindkettőnkre. Gehnt csapdába kell ejtenie, mielőtt hozzáférhet a kombinációhoz. Legyen óvatos.
Induljon. Ha nem tud segíteni, akkor nincs több mondanivalóm.
Hát sikerült. De hogy kerülte el... ki kell engem innen szabadítania. Ha Gehn megszerzi a D'niba vezető Kapcsoló Könyvet, megöli Atrust.Ha megnyitottad a rácsot és kiszabadítottad Catherine-t
Gehn emberei figyelnek minket. A lift kódja valahol Gehn hivatalában van. Legyen óvatos.
Induljon. Ha nem tud segíteni, akkor nincs több mondanivalóm.
Sietnünk kell. Gehn emberei már biztosan tudják, hogy mi történt. Ha visszajöttünk a Másokkal, még idő kell az átcsoportosításhoz. Láthatnám a könyvet?
Hát megtette! Mindannyian szabadok vagyunk. Elfogta Gehnt!
De itt vannak még Gehn hívei. Nem tudhatom biztosan, hogy mit fognak tenni, ha észreveszik, hogy nincs már Gehn. A falu lakóit olyan gyorsan biztonságba kell helyezni, ahogy csak lehet. Menjen vissza a Dóm-szigetre és nyissa meg a rést. Tudom, hogy veszélyes, de ez az egyetlen módja, hogy jelezzen Atrusnak. Ahogy csak bírok, úgy sietek vissza én is, de ne várjon rám. Ne felejtse: az ablak kódja a naplómban van. Sok szerencsét.
Atrus: Nincs sok időnk. Hol van Catherine?
Atrus (elveszi és megnézi a könyvet): A Könyv üres!
(Gehn megjelenik)
Atrus: Nem értem.
Gehn: Sohasem értetted!
Atrus: Apám!
Gehn: Apám?! Már nem vagyok az apád, mivel többé már nem vagy a fiam.
(Gehn lelövi Atrust és elveszi tőle az igazi Kapcsolókönyvet.)
Gehn: Nem tudom, hogy mik is voltak a szándékaid, mindenesetre köszönöm neked. Végre szabad vagyok.
(Gehn elmegy és int Chonak, hogy lőjjön le. Minden elsötétedik. Szomorú zene.)
Atrus (megjelenik és hozzád rohan): Hol van Catherine?
Atrus (elveszi a csapdakönyvet és megnézi): Nem értem. Elfogtad Gehnt, de miért jeleztél nekem? Már nincs időnk, a Kor kezd összeroskadni. Vissza kell mennem, mielőtt még túl késő lesz.
Atrus (előveszi a kapcsolókönyvet és a csillagrés fölé tartja): A te utad nyitva áll. Szabadon hazatérhetsz. isten veled, barátom.
(Atrus kapcsolódik, a könyv a résbe hull. Te is a résbe hullsz, zene)
Atrus: Mennyi munka. Gehnt végül is legyőztük, de micsoda áron. Riven lakóinak meg kell próbálnia kitartani a haldokló világon, én meg arra ítéltettem, hogy immár hiábavalóan próbáljam Riven végzetes sebeit ápolni. Sohasem fogom megtudni Catherine sorsát.
Atrus (megjelenik és hozzád rohan): Hol van Catherine?, Hol a Könyv? Nem...
Catherine (megjelenik): Atrus!
Catherine (Atrushoz szalad, ölelkezés, odaadja a csapdakönyvet, aztán hozzád lép): A falusiak biztonságban vannak a lázadók Korában. Köszönöm neked.
Atrus: Ahogy én is. Jobban elrendezted a dolgokat, mint ahogy reméltem. Visszadtad nekem magát az életet. Most már mindannyiunk számára nyitva áll az út hazafelé.
Atrus (előveszi az igazi Kapcsolókönyvet, Catherine-hez tartja, aki elkapcsolódik): Itt most elválnak az útjaink. Talán találkozunk még a jövőben. Tudod, hogy merre találhatsz meg.
Atrus (a rés fölé tartja a könyvet): Viszontlátásra, barátom.
(Atrus kapcsolódik, a könyv a résbe hull. Te is a résbe hullsz, zene)
Atrus: Most már értem. Kezdet és vég egyaránt a Résben van, a riveni Csillagrés fal és híd egyszerre. S bár nem értem, miként lehetséges, de a csillagoknak ugyanaz az áramlata, amely az én Myst Könyvemet arra érdemes kezekbe juttatta, most biztos útként szolgál az én barátomnak. Riven Kora mindörökre bezáródott, de a riveni emberek szabadok, én pedig végre megpihenhetek – s egyúttal megvilágosodott bennem, hogy a Könyvekben, A Korokban, az Életben a Véget igazából sohasem lehet megírni.
Legal notice. All Myst images, translated letters and transcribed dialogs © Cyan Worlds, Inc. D'ni™, Cyan ©, and Myst © are trademarks of Cyan, Inc. and Cyan Worlds, Inc.
Hungarian translation © Norfren 161-148-523E