A Látnok naplója

(A napló Relton található, a jobboldali könyvespolcon)

 

Életem hatszázhuszonötödik hónapjában a Ces csillagot bámultam odafent a Windring Kor egén. És mikor megszülettem, a csillag fényesedni kezdett míg ragyogóbb nem lett a gyűrűknél is. És hirtelen fényével nappallá változtatta az éjszakát is. És akkor megláttam a Teremtő tüzét. És akkor szólt hozzám. És aztán a Teremtő tüze elhagyott engemet, és én csak a sötétséget láttam, mert a szemem vakká lett. De az Ő szavai itt maradtak...

"Várnod kell egy ideig. Aztán idővel majd többet látsz. És megkapod a jeleket - jeleit azoknak, amik léteznek és jeleit azoknak, amik majd leendnek. És rajtad keresztül megérkezik majd a nagy bölcsesség is, úgyhogy kik utánad érkeznek tudni fogják már, hogy én vagyok a Teremtő."

"Meg fogod látni az építők jeleit. Mert az építők nagy dolgokat tesznek majd D'niban. És D'ni nőni és virágozni fog. De átok van ezen a jóléten. Ezért átok van az építők jelén."

"Meg fogod látni a pusztítók jeleit. Mert a pusztítók semmit sem tesznek D'niért. És D'ni meg fog halni. De áldás lesz ez a halál. Ezért áldás van a pusztítók jelén."

"Meg fogod látni a gazda jelét. Mert a gazda látni fogja az elpusztult fát, s látni fogja az új hajtásokat, s megmetszi azokat. A gazda növeszti az új D'nit. Ezért áldás van a gazda jelén."

És így egy napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor még négy napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor húsz további napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor száz további napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor hatszáz további napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak.

És akkor kiáltottam a Teremtőnek. "Hány napig akarod még, hogy figyeljek és várakozzak, mert fogytán az erőm?" És a Teremtő válaszolt. "Még figyelned kell és várnod, mert te vagy a látnok."

És akkor egy hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor még négy hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor húsz további hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor száz további hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor hatszáz további hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak.

És eltelt rengeteg év, s bár gyenge voltam, de még egyre figyeltem.

S azon a végső napon, születésem idején, ahogy ott várakoztam Rolep barlangja közelében, szél fújt végig a barlangon s visszaadta a látásomat. S az első, mit megláttam, Rolep lépcsői voltak. És a lépcsőn felmenvén kinéztem s láttam D'ni nagy fáját, s zokogni kezdtem. És ekkor szavát hallatta a Teremtő...

"Íme megláttál engem és én most megáldalak téged. Ma visszadtam neked a látásodat s holnap gazdagodni fogsz. Bölcsességet adok neked, de visszatartalak a hivalkodástól. A bölcsességet, mit neked adok, nem fogod megérteni, az csak a követőidnek szól. Légy alázatos és vesd papírra a bölcsességeket, miket felfedek előtted."

És akkor a Teremtő az első napon öt sornyi bölcsességet adott nekem. És az öt sort öt könyvben leírtam - mindegyik könyvben egyet-egyet. És a második napon a Teremtő öt újabb sor bölcsességet adott nekem. És ezek lettek minden könyvek második sorai.

Százhuszonöt napon keresztül minden egyes nap öt sor bölcsességet adott nekem a Teremtő. És azok hozzátevődtek a könyvekhez.

És aztán megpihentem.

És így történt miként adta volt nekem a szavakat a Teremtő. De nem tudom, hogy ezek a már elmúltak jelei, vagy azok jelei, amik majd leendnek. És így leírván ezeket a sorokat az utánam jövők megismerhetik majd a Teremtő bölcsességét.

Simpson jelentése a Szentélyről

(Ez a füzet a Látnok Szentélyében (Rolepen) található)

 

Analízis

Szerző: Simpson (hangfelvétel átirat)

Kor: A Látnok szentélye

Idő: 2002.10.7 & 2003.04.19 - két út

 

Nos, hol is kezdjük. A terem maga az első pillantásra tulajdonképpen eléggé egyszerű, nem sok minden van benne. Legalábbis az átlagos kutató számára. Valójában sokkal több minden van itt, mint amit a szem megláthat. Sokkal több, már ami a történelmet illeti. Szinte mindent eláraszt. Szerencsére én már átrágtam magamat rajta (és a ti szerencsétekre is, én jobb vagyok, mint a szokványos kutatóitok).

Hogy ne vágjak a saját szavamba. Kerek helység egy csomó ajtóval minden irányban. Egy nagy lépcső, ami talán megerősítést igényel, vezet fel a felső szintre. Hát, ezzel az egésszel itt nemsokra jutunk némi történelem meg a helyhez kapcsolódó mende-mondák nélkül. Úgyhogy itt kezdeném.

Lefordítottam már dolgokat és Watsonnal is beszéltem, nagyszerű egy dolog ez itt.

Tehát az erkélyről látszó fa. (Már kicsit körbejártam a helyet.) Nem látszik jól, túl sötét, de egy régi fának néz ki, nem tudom biztosan, mikor készíthették, de bizonyos stílusjegyek meg az építőanyag a korai 2000-es éveket sugallja, jóval azelőtt, hogy a Látnok nevű alak megjelent. Magát a helyet a Látnok kedvéért készítették, újították fel, és neki szentelték, még a késői 4000-es évektől kezdve egészen D'ni Bukásáig.

A Látnok a 4000-es évek közepe táján élt, életének nagy részét visszavonultan töltötte titkos Korokban. Írt egy könyvet Szavak címmel – látnoki munka. Nostredamus típusú fickó. Bár első pillantásra a próféciái nem túl jól egyeznek a valósággal, különféle események miatt - ezekről megkérdezhetsz valaki mást is, ha érdekelnének - a fickó egyre népszerűbb lett, aztán megfeledkeztek róla, aztán megint népszerű lett. Tudjátok, hogy megy ez. Mindig volt egy csoport szilárd követője, de az össznépség váltakozó volt, gondolom, attól függően, hogy milyen pontosnak is tekintették a vízióit. Az idők folyamán a könyveit nagy példányszámban adták ki, sokat találtunk belőlük.

Ahogy említettem, a fát (ahová még most sem tudom, miként lehet eljutni) még jóval a Látnok előtt építették. Senki sem tudja a DRC-nél, hogy mivégett – a leginkább még arra szavaznak, hogy a fát hajdanán mint D'ni jelképét építhették, mikor ideköltöztek: az új fa. Kétségtelenül voltak dolgaik a fákkal.

Szóval a Látnok megjön és próféciákat ír, amik végül eléggé népszerűek lesznek, és elég sokat foglalkoznak a fával (mint ahogy a legtöbb D'ni jövendölés is), s egy ismeretlen valaki megépíti ezt a helyet, a fókuszban a fával. Úgy néz ki, mintha ez a hely a felső osztályok találkozó helye, klubja vagy valami hasonló lett volna. Az intellektuellek jártak ide eldiskurálni filozófiáról, napi politikáról, bár mindig szenteltek figyelmet a Látnoknak és gondolatainak, ideáinak is.

Ez a "szentély" vagy bárhogyan is nevezzük sikeresen működött a tulajdonosváltások ellenére is, ami úgy tűnik, gyakran megesett – változott, akár csak az emberek filozófiai és vallásos nézetei is. Mindaddig, amíg meg nem jelent Kadish, igen, a mi jó öreg Kadish barátunk, ekkor a dolgok rosszabbra fordultak. Sajnos éppen a Bukás előtt. Most veszem csak észre, hogy már percek óta itt állok és nem haladok. Itt állok egy épületben anélkül, hogy haladnék. Hiába, a történelem szeretete.

Hát akkor térjünk vissza. Kis apró boltozatos fülkék. Nem is lenne rossz egy szivarral... Oké, Kadish és a Bukás.

Kadish volt az utolsó tulajdonos és úgy nézem, némi felújításokat is csinált. Itt kezd a történelem és jelen érdekesen kapcsolódni.

A Látnok elég sokat beszélt a Szavakban valakiről, akit Gazdának nevezett. A Gazdáról egy csomó mindent jövendőlt, s ezeknek láthatólag számos értelmezése volt: egyesek alig láttak többet benne egy nagy Lordnál vagy Királynál, míg mások valamiféle szuperembernek, csodatévőnek, istenszerűnek tartották... aki legyőzi az időt, a teret, a dimenziókat meg mindent. A Gazdáról annyi vélemény volt, amennyit csak akarsz.

A fontos a dologban az, hogy Kadish magát tartotta a Gazdának és hogy őróla szóltak a Látnok jövendölései. Ennek eredményeképpen a klubot a saját és nem a próféta tiszteletének megfelelően alakította át. Megpróbált megfelelni annyi próféciának, amennyinek csak lehetséges. Ő építette a fához vezető rejtélyes "kagyló útját", idehozta Er'cana Könyvét (Kadish volt a mérnöke az építésének), idehozta Ahnonay Könyvét és azt állította, hogy segítségével utazni tud az időben. Mindezt a jövendölések beteljesüléseként. A D'ni ideje is fontos volt, mert a Látnok állítása szerint - amint írta - bár látta a múltat, a jelent és a jövendőt, s papírra is vetette, amiket látott, viszont sose tudta, hogy az a jövőben fog-e megtörténi, vagy egy múltbeli esemény volt.

Csapatostól jöttek az emberek a helyre. Nemcsak azért, mert ez volt az egyetlen módja, hogy utazzanak az időben, hanem mert Kadish volt az egyetlen, aki meg tudta fejteni a kagyló spirális útját és elérhette a fát. Ezt a valóságban is be tudta mutatni bárkinek, aki hajlandó volt idejönni és megnézni. Éjszakánként versenyeket tartottak, hogy el tudje-e valaki más is érni a szobát. Úgy tűnik, senkinek sem sikerült, ami további bizonyíték volt rá, hogy Kadish a Gazda.

Kadish azzal kérkedett, hogy a Látnok világosan leírta, hogyan kell a szoba rejtélyét megoldani, és bárki megtalálhatja a megfejtést. Könnyű volt ezt állítania, hiszen ő építette az egészet... de lehet, hogy nem tudok mindenről. Akárhogy is, jó szerencsével és végig olvasva az egészet talán ki lehet valamit sütni, a megoldás nyilván valami bizarr d'ni rejtvény.

Úgy néz ki tehát, hogy Kadish működtette a szentélyt a végnapokig. Azt persze tudjuk, hogy ekkortájt meghalt. Mindannyian láttuk a maradványait szegény fickónak. Különös vég egy olyan embernek, akinek annyi mindene volt - még egy Könyv is volt ott, de nem használta. Ez azonban már egy másik történet.

Oké, tegyük félre a történelmet és fejezzük be a spirális út szobájával. Részemről nem vagyok valami nagy rejtvényfejtő, de a szoba nagyon zavaros. Egy kapcsoló bezárja a szobát és felkapcsolja a fényt, valami mechanizmus pedig visszaengedi a gömböt a kiindulási pontjára. Számok vannak az útvesztő falába vésve. De elég erről ennyit. Az ilyen helyek az őrületbe tudnak kergetni. Ó, a D'ni.

Különös módon az épületet körülvevő városba/városból nem vezet ide fizikai út. Tudjuk, hogy az épület maga J'Taeriban, egy kellemes kerületben van, de egyértelműen nem lehet kintről bejönni és vice versa. Nem tudjuk, hogy Kadish zárta-e le, vagy mindig így volt, bár én az utóbbira fogadnék. Így könnyű kordában tartani a belépést - akinek nincs Könyve, az nem jöhet ide (és ez azt is megmagyarázza, hogy miért nem vették el itt sose a Könyveket vagy semmisítették meg).

Ennyit mostanra. Valószínűleg még visszajövök, ha körülnéztem Er'canán és Ahnonay-n.

Yeesha levele az apjának

(A rövid levél Kv'eeren található az íróasztalon)

 

Apám!

Tudom, hogy nem hallhatsz engem, azonban mégis írnom kell. Itt a szívemben hallod a hangomat, a sivatagi madarad hangját. A szavakat nekem írták, értem és rólam. Ki hitte el, hogy a fa elpusztulhat és én újra megnöveszthetem? Te mindig hittél benne. A te sivatagi madarad mindig oly sokkal több volt, most már én is értem. Én nem, de te tudtad ezt. De most már én is tudom. Én sok mindent tudok, apám. Tanultam a halálról. Nagyon hatalmas vagyok, apám. Láttam az új életet, s elhoztam magamnak. S indulok már, mert én leszek a Gazda. Bárcsak láthatnád. De talán csakugyan megláthatod.

3:118
2:45-55

Yeesha vagyok.
Én vagyok a Gazda

Köszönöm apám.
A teher már nincs rajtad.

Yeesha zárszava Kv'eeren

 
A szavak beteljesültek. Elhiszed? Enyém lett az idő. Tudd meg, a teste már nincs a kincsestárában. Láttam az új életet, az ő életét, én pedig követtem a Kagylót, körben és körben és ismét vissza. Neked is ezt tanítottam.

Mi az, ami növekszik? Minden dolgok Fája. Ki növeszti? A Gazda. Én növesztem. A Gazda az, aki vezet, úgyhogy kövess engem. Ki az, aki szabadon kapcsolódhat? A Gazda.

(Ae'gurára kapcsolódsz)

A Gazda legyőzi a sötétséget és fényt hoz a barlangba. Láttad a fényt? Ha csak arra gondolok, hogy hittek neki... Én vagyok, aki parancsol a fénynek. Fény. Pihenj a fényben. Énekelj, mikor itt az öröm ideje. Szólits, mikor itt a sötét. Zokogj, mikor itt a pompa. És fogd meg a kezemet, ifjú testvérem.

(Visszaérkezel K'veerre)

Az idő legyőzetett, fény a sötétségben, kapcsolódás Könyvek nélkül. Sikeres voltál. Láttad a szavak beteljesülését. De van még több is hátra. Új fa. Hiszel-e benne?

Yeesha levelének töredékei

(A levéldarabok a jövőbeli kincsestárban találhatók)

 

1) Meghódítottam a folyókat. Ezek a folyók, melyek a saját akaratukat követték, most már arra folynak, amerre én...

2) Apám csak a lapokat tudta mozgatni a szavaival, de én Könyveket is tudok. Nekem...

3) Megmentettem az életét.

4) Ilyen hatalommal az istenek rendelkeznek, s most már nekem is ekkora hatalmam van.