Riven naplói, beszédei magyarul
Atrus naplója
Atrus bevezetője
Hál'Istennek, hogy visszatértél. Szükségem van a segítségedre. Sok mindent kellene megismerned a múltunkból, de sajnos most folytatnom kell az írást.
(Atrus egy könyvet ad át)
Tessék. A legtöbb, amit tudnod kell, benne van. Tartsd elrejtve.
Egy bizonyos ok miatt, amit majd megtudsz, nem küldhetlek Rivenre úgy, hogy a visszavezető út is nálad van. Ez viszont a tied. Úgy néz ki, mint egy igazi Kapcsoló Könyv ide vissza D'niba, valójában azonban egy egyszemélyes börtön.
(Atrus egy másik könyvet is ad)
Attól tartok, hogy ezzel kell majd Gehnt elfognod. Ha megtaláltad Catherine-t, jelezz nekem és akkor majd jövök egy igazi Kapcsoló Könyvvel, hogy mindannyian visszatérhessünk.
Arra is lesz lehetőség, hogy ha minden jól alakul, vissza tudlak juttatni oda, ahonnan érkeztél.
Atrus naplója
87.6.10 A Rivenen végzett korrekciók több, mint harminc évig kitartottak, de végül is csődöt mondtak – a szigeten ismét elkezdődött az a jól ismert bomlási folyamat, amely az apám munkáit fémjelzi. Most már csakugyan sietnem kell a javítással, amíg nem lesz túl késő.
Csak remélhetem, hogy a módosított elméleteim helytállónak bizonyulnak.
87.6.16 Befejeztem Riven kiigazítását. Még néhány apró igazítást el kell végezni, de az alapvető korrekciók készen vannak és illene működniük is.
Valami nincs rendben. Már több órája figyelem a műszereket, de eddig még semmi változást sem észleltem. Lehetséges persze, hogy hibáztam, bár előzetes ismereteimet összevetve a beírtakkal nem találtam ellentmondást. Már majd három napja nem pihentem, úgyhogy lehet, hogy csak nem veszem észre. Ha azonban a hiba az alapfeltételezéseimben van...
Talán egy kis pihenés után észreveszek majd valamit.
87.6.18 Siker! Úgy tűnik, hogy a javításaim mégiscsak jók voltak; a kapukép határozottan tisztább lett, s bár még lehetetlen abszolút biztonsággal kijelenteni, úgy tűnik, hogy a sziget megnyugodott.
Már csak néhány heti munka és végre készen állok majd rá, hogy magam menjek oda és visszahozzam Catherine-t. Az elmúlt nyolc hónapban nem sok időm marad holmi stratégiákat kiötölni, hogy miként hozzam őt vissza. Semmi jelzést nem kaptam tőle. Félek, hogy... Nem, azt kell feltételeznem, hogy jól van, különben a félelmem csak megnehezíti a kiszabadítására tett erőfeszítéseimet.
87.6.19 A Riven Kort nem én "teremtettem" – apámtól eltérőleg én sohasem tulajdonítottam magamnak ekkora hatalmat, de az ott élők sorsa most mégis az én kezemben van. Eddig én voltam a gyorsabb a sorssal folytatott küzdelemben, a sziget még mindig stabilnak tűnik, s szeretném azt hinni, hogy megmentettem egy haldokló világot, de egy ember véleménye nem lehet végtelen időkig a biztosítéka hús-vér emberek életének. Amilyen gyorsan csak lehetséges, mindenkit ki kell menekíteni Rivenről.
A probléma persze Gehn. Sohasem fogom tudni Catherine-t megmenteni és a többieket áttelepíteni, ha Gehn még mindig ugyanaz, mint aki volt.
Nem láttam már ugyan több, mint harminc éve, de a múltbeli tapasztalatok alapján joggal feltételezhetem, hogy még mindig fenyegetést jelent. A D'ni civilizáció restaurálását célzó rövidlátó küldetése túl sok ártatlan kultúra halálával járt, s így is folytatódna, ha kiszabadulna a riveni bezártságából.
Több, mint 3 évtizede a világegyetem biztonságban volt Gehn bomlasztó befolyásától, senki sem tudta a Kort elhagyni – az utolsó Rivenből kivezető Kapcsoló Könyv elveszett a csillagrésben, mikor visszatértem Mystre.
Ez volt a szándékom: hajótöröttként ott hagyni apámat Rivenen más világokba vezető kapcsolatok nélkül. S mivel D'ni bukásával a kapcsolókönyvek készítéséhez szükséges bonyolult tudás ott maradt a romok alatti könyvtárakban, életének hátralevő részére csapdában maradt, biztonsággal elzárva őt a számtalan más világtól, amit meghódíthatott volna.
Ezt sikerült is elérni, de az ára ennek közel sem volt ideális – bár az egykori incidens kellemetlen képe lassan elhalványodott az emlékezetemben, a felelősség okozta fájdalomérzet sohasem távozott belőlem. Annak idején mindez nagyon egyszerűnek látszott: Gehn bomlasztó terjeszkedését meg kellett állítani. De az sohasem volt szándékomban, hogy ne Riven már addig is sokat szenvedett ártatlan népe igya meg mindennek a levét.
Elég! Ha túl sokat foglalkozunk a múlttal, elveszítjük a jelent. [1]
A mostani szituáció egészen más. Az évek során felgyülemlett összes tudásomat be kell most vetnem a probléma megoldásához...
87.6.20 Azt hiszem, megtaláltam a megoldást, hogyan menthetném meg Catherine-t. Hogy miért is nem jutott az eszembe korábban, nem tudom. Talán a fiaim emléke mosta ki a gondolatot a fejemből.
A Börtön Könyv.
Sok-sok évvel ezelőtt, miközben egy felfedezőtúrán csellengtem D'ni romjai között, véletlenül ráakadtam egy formulára egy nagyon szokatlan Könyvben. Sajnos apámnak akkor az volt a szokása, hogy minden felfedezésemet eltulajdonította, ezért a Könyvet ott kellett hagyjam. Évekkel később azonban, mikor azon fáradoztam, hogy miként is védjem meg a könyvtáramban levő Könyveket, nagy örömömre jó része még eszembe jutott annak a formulának s egy kis kísérletezgetéssel én is gyorsan alkotni tudtam egy hasonló könyvet.
Maga az eljárás tulajdonképpen egészen egyszerű: egy normál Kapcsoló Könyv néhány kulcsfontosságú sorát egy kicsit megváltoztatva a kapcsolat megsérül, úgyhogy bárki, aki használja a Könyvet mindörökre csapdába esik a kapcsolódás sötét semmijében – hacsak nem használja valaki más is a Könyvet, ekkor ugyanis ez a személy kerül a csapdába, s az első visszajut a világba.
Ezt a technikát már régebben megírt Könyvek esetében is lehet alkalmazni, az eredeti szövegben végrehajtandó változtatás olyan csekély, hogy akinek nem ismerős a dolog, az képtelen felfedezni.
Ha apám még mindig a régi, akkor a legideálisabb csalétek vajon nem egy olyan Könyv-e, amely egy D'niba vezető Kapcsolatnak látszik?
87.7.2 Baj van...
A sziget állapotának éjszakai analízise kimutatta, hogy ismét megkezdődtek a rengések. A mintázatuk azonban új: a zavarok oka azokban a változtatásokban rejlik, amiket én csináltam.
Ez nem aggasztott különösebben, legalábbis kezdetben: az ilyesfajta rengések éppen a sziget kiigazításának lehetséges mellékhatásai a kezdeti fázisban. A feltételezésem alátámasztására megint nekifogtam a számításoknak, beleépítve az új adatokat is. Az eredmény azonban más lett, mint amit vártam.
A mélységi rétegek szerkezeti károsodása nagyobb, mint ahogy gondoltam; eredeti terveim szerint már nem mehetek Rivenre.
Bocsáss meg, Catherine.
87.7.3 Addig kell cselekednem, amíg még van rá idő.
Bár a jelek alig észrevehetőek, nem kérdéses, hogy a sziget szétesése gyorsul. Küszöbön áll a teljes összeomlás, hacsak nem tudom megelőzni, ez pedig egyre nehezebb.
87.7.5 Minden eltelt perccel egyre tisztább képet kapok arról, hogy micsoda elképzelhetetlen káoszt idézett elő apám szűkmarkúsága a Szavakkal, micsoda megdöbbentő egy eljárás! [2] Nyomasztóan bonyolult probléma.
Ennek sose lesz vége.
Az utolsó néhány nap végképp meggyőzött róla, hogy Riven pusztulása elkerülhetetlen; a legjobb esetben is most már csak késleltetni tudom s remélni, hogy lesz még egy olyan stabil időszak, amikor megkísérelhetem a mentőakciót.
87.7.7 Azt hiszem, találtam rá egy módot, amivel lecsillapíthatom a rengéseket!
A munka legalább egy-két hónapnyi nagyon nagy odafigyelést követel, úgyhogy ennek a naplónak az írását is hanyagolnom kell egy darabig.
87.7.13 Most valódi csoda történt – bármilyen kicsi is volt a valószínűsége, valaki végül rátalált az elveszett Myst Kapcsoló Könyvre és kiszabadított ebből a börtönből!
Azonnal láttam, hogy ez az én dilemmámra is megoldást jelenthet és azt hiszem, hogy a rejtélyes jótevőm hajlandó is segíteni. Nem vagyok persze biztos benne, hogy a dolog működni fog; egy ilyen terv hátterének a biztosítása nagyon nehéz, de már maga az a tény, hogy folytathatom Riven megreparálását miközben a Catherine megtalálását célzó eredeti terv is folytatódhat, új reménységgel töltött el.
87.7.16 Az utóbbi néhány napban nem sok idő maradt azoknak a problémáknak a megoldására, amit az okozhat, hogy valaki más megy vissza Rivenre helyettem. Az ötlött a fejembe, hogy ha sikerülne valami módot találni arra, hogy jelezzenek nekem, miután Gehnt sikerült elfogni, akkor nem is lenne rá szükség, hogy egy igazi Kapcsoló Könyvet kelljen Rivenre vinni – ez csökkentené annak a valószínűségét, hogy Gehn akár csak véletlenül is kiszabadulhasson.
A Kapukép rossz állapota lehetetlenné teszi a vizuális visszajelzést, mindazonáltal a kép továbbra is jó mutatója Riven állapotának: a zaj mintázata változásainak mérésével és interpretálásával követhetem a Kor állapotában beálló változásokat, még ha nem is láthatom közvetlenül. A probléma az, hogy a műszereim így csak az alapvető változásokat érzékelik, s valószínűtlen, hogy egy ember ilyen szintű változásokat tudjon egy Koron belül előidézni. Bolondos ötlet, meglehet.
Viszont van egy már jól ismert gyenge pont, aminek talán megérné utána nézni: a csillagrés – a repedés formájában jelentkező két Kor közötti anomália. De hogy miként lehetne ezt kihasználni, ha lehet egyáltalán, azt még nem tudom megmondani.
Ha valakit Rivenre küldök és onnan jelt adna, hogy készen állnak a visszatérésre, akkor nekem itt kellene hagynom a munkámat és oda kéne vinnem egy valódi Kapcsolókönyvet. Ez azonban nem venne sok időt igénybe, persze ha az apámat már sikerült biztonságos kivonni a forgalomból.
Ezután, ha a sziget kitart addig, amíg távol vagyok, visszatérhetek K'verbe és stabilizálni lehet még annyi időre, hogy Catherine visszatérjen és evakuálja a sziget többi lakóját.
Szinte lehetetlen előre eldönteni, hogy mi is legyen az a bizonyos jel, viszont arra a kérdésre, hogy a barátom egy Rivenről kivezető Könyvvel együtt menjen oda vagy anélkül, attól félek, csak egy válasz lehetséges: egy esetleges kudarc lehetőségét nagy mértékben csökkenti, ha csak a Börtön Könyvet viszi magával. Biztos vagyok benne, hogy apám arra számítana, hogy egy Kapcsoló Könyvet is vinnék magammal Rivenre – ne ábrándítsuk ki hát ebből a hitéből.
Megjegyzések:
[1] Az előzőekben leírtak (hogyan ejtette csapdába Gehnt Atrus és Catherine) az Atrus Könyvében találhatók részletesen.[2] Egy Könyv írása, egy Kor alkotása során, ha a világ egy bizonyos tulajdonságát, fizikai adottságát nagyon stabillá akarták tenni, akkor a speciális nyelven azt kis változtatásokkal többszörösen is leírták, definiálták, mindenféle jelzőkkel körítették. Gehn ennek a jelentőségére nem jött rá, ezt sohasem alkalmazta, mert ez szerinte csak felesleges túlbonyolítás volt (Atrus Könyve).