Gehn monológjai

Elnézést kérek a ketrecért. Sajnos az itteni szituáció kényszerít arra, hogy a fogadtatás körülményei mások legyenek, mint amit egyébként választanék. Gehn vagyok. Gondolom, hallott már rólam. Igen... feltételezhetően kapott már hamis információkat arról, hogy ki vagyok. Nem mintha a fiam hazudott volna róla. Nem, nem Atrus, csak... nos, biztos vagyok venne, hogy még mindig azt hiszi, hogy ugyanaz az aljas apa vagyok, mint egykoron voltam. Igen... egyszer még meg is akartam ölni. Uramisten, ha megtettem volna, ki tudja, mivé lettem volna. A híres apa, aki megpróbálja a saját fiát megölni. Szerencsére csapdába ejtett itt az Ötödik Korban, a saját készítésű börtönömben. Se könyv, se tinta, se Korok ahová menni lehetne... semmi csak a bolond ambícióim. Ez harminc évvel ezelőtt volt. Harminc év, harminc egész élet, mit számit már? Semmilyen ítélet nem lenne elég egy ilyen embernek, mint amilyen én voltam. De... megváltoztam. Bár múltbeli cselekedeteim bizonyára nem tehetők jóvá, de a küldetésem azért tiszteletreméltó volt.

Sajnálom, hogy ilyen nehézkes vagyok... de már nagyon rég volt, hogy valakit a saját szándékaimról kelljen győzködni: a legtöbb itteni ember már döntött felőlem, így vagy úgy. A magam részéről a legtöbb ember szavában nem bízom meg, úgyhogy magától sem várom el, hogy higgyen nekem. A végén majd rájön, hogy többet is nyújthatok a puszta szavaknál. Az Atrus választotta büntetés nagyon kemény volt Riven népének, és sokan megszenvedték. A sziget már évek óta folyamatosan esik szét darabjaira és a legutóbbi méréseim szerint úgy látszik, hogy az Örödik Kor elérkezett a végső napjaihoz. A sziget hamarosan összeomlik és mindenki elpusztul, hacsak nem telepítjük gyorsan át a sziget lakóit. Hosszú ideig eltartott, de végül is kárpótlással tudtam szolgálni néhány régen elkövetett vétségemért. Különösen a... hm... attól tartok, hogy problémáim adódnak Catherine-nel és a Másokkal. Minden társadalomban van egy kis, lázadó hajlamokkal rendelkező réteg. Catherine érkezése előtt a Mások, ahogy ők nevezik magukat, viszonylag ártalmatlanok voltak. Az itteni bennszülöttek eléggé erőszakos természetű emberek, de én már szinte elfogadtam a jelenlétüket. Elkerülhetetlen volt az adott körülmények között. Catherine visszatértével azonban nagyon felerősödött az erőszakosságuk. Úgy tűnik, hogy egyfajta vallási megváltó lett belőle, s ebben mintha ő maga is hinne, úgyhogy nem volt más alternatívám. El kellett választanom az embereitől. El kell ismernem azonban, hogy ezt nem csak az ő biztonsága érdekében tettem. Catherine és a Mások ténykedése az én életemet is veszélyeztette, több alkalommal is, és így az összes itteni emberét is. Ezért nyomatékosan is meg kell kérjem arra, hogy tartózkodjon mindenféle Catherine kiszabadítására tett kísérlettől, noha jól tudom, hogy Atrus ezt szeretné. Ő nyilván minden porcikájával ezt szeretné, de nyilván fogalma sincs Catherine jelenlegi helyzetéről.

De visszatérve a legfontosabb dologra. A Kapcsoló Könyvet, amit magával hozott. Nagyon szerencsés, hogy visszaszerezte. Megkaphatnám? Köszönöm.

(Gehn sokáig habozik, hogy használja-e a Könyvet. Végül felajánlja, hogy te kapcsolódj először)

Talán jobb lenne, ha maga menne át először... Esetleg szüksége van egy kis időre a döntéshez. Ez érthető. Jó szándékom jeléül addig is szabadon használhatja a Kapcsoló Könyveimet itt az Ötödik Korban, bármilyen tökéletlenek is legyenek.

Értse meg, semmit sem kívánok jobban, mint hogy tisztázódjanak a dolgok Atrus és én köztem, különösen ami Catherine-t is illeti. De ha maga nem adja jelét a jószándékának, akkor nem kockáztatok. A szigetlakók számára írt menedék már csaknem készen van. Ennyi év után szégyen lenne, ha nem tudnám befejezni. A munka nagy odafigyelést igényel. Kérem, csak akkor jelezzen, ha csakugyan szándékában áll használni a Könyvet. A kapcsoló magától visszaállítódik, ha elkapcsolódik innen.

(Gehn elmegy)

Tudom, hogy egy könyvvel érkezett az Ötödik Korba, amit az érkezése után azonnal elloptak magától. Talán mondanom sem kell, hogy a visszaszerzése nagyon is érdekelne, bár a Másokkal való személyes viszonyom alapján erre nekem nem sok reményem lehet. De van rá némi esély, hogy maga valahogy megszerezhetné. Ha megteszi, akkor minden érdekelt biztonsága érdekében arra kérném, hogy amint lehet, hozza ide. Őszintén szólva az okaim részben önzőnek tűnhetnek. Annyi minden elrendezendő dolog van Atrus és én közöttem, különösen most ami Catherine-t is illeti. Azonban mostani legfőbb gondom a menedék elkészítése, ezt már régóta megígértem a szigetlakóknak. Jó szándékom jeléül addig is szabadon használhatja a Kapcsoló Könyveimet itt az Ötödik Korban, bármilyen tökéletlenek is legyenek.

Ami pedig az ellopott Kapcsoló Könyvet illeti, valószínűleg nem találkozunk addig, amíg vissza nem szerezte. Tudni fogom, ha sikerrel járt és várni fogok a visszatérésére. Sok szerencsét a kereséshez. Remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást.

(Gehn elmegy)

Nagyszerű. Nagyon megkönnyebbültem, mikor megtudtam, hogy visszaszerezte a könyvet. Nem tudom, hogy miként sikerült, de megkaphatnám? Köszönöm.

(Gehn sokáig habozik, hogy használja-e a Könyvet. Végül felajánlja, hogy te kapcsolódj először)

Talán jobb lenne, ha maga menne át először... Esetleg szüksége van egy kis időre a döntéshez. Ez érthető. Jó szándékom jeléül addig is szabadon használhatja az ötödik Korban a Kapcsoló Könyveimet, bármilyen tökéletlenek is legyenek.

Értse meg, semmit sem kívánok jobban, mint hogy tisztázódjanak a dolgok Atrus és én köztem, különösen ami Catherine-t is illeti. De ha maga nem adja jelét a jószándékának, akkor nem kockáztatok. A szigetlakók számára írt menedék már csaknem készen van, szégyen lenne, ha nem tudnám befejezni. A munka nagy odafigyelést igényel. Kérem, csak akkor jelezzen, ha csakugyan szándékában áll használni a Könyvet. A kapcsoló magától visszaállítódik, ha elkapcsolódik innen.

(Gehn elmegy)

Örömmel látom, hogy visszatért. Azt gondoltam, talán meggondolta magát. Itt van. Azonnal követni fogom.

Kérem...

Szabadon távozhat... de... csak akkor jöjjön vissza, ha valóban használni akarja a Könyvet!

(Gehn elmegy)

Tessék, akkor még egy próbálkozás. Most már ez a könyv az egyetlen kiútja. Rajta.

(Gehn leteszi a könyvet és lelő)

Láthatja. Megváltoztam. Volt idő, amikor élve elengedtem volna. Ezt a hibát Atrusszal is elkövettem egyszer. Kár, hogy nem adott rá második alkalmat, de még van idő.

(Gehn leteszi a könyvet és lelő)

Bocsásson meg. Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. Gehn vagyok. Maga pedig az, akit Atrus küldött, hogy csapdába ejtsen. Nem tudom, honnan jött az a briliáns ötlete, hogy saját magát ejtse csapdába, meg kell azonban mondanom, eléggé kiábrándított, hogy nem Atrusnak kell most megfizetnie az ostobaságáért. A halálom előtti utolsó kívánságom az lenne, hogy bárcsak látnám Atrust, hogy némi felelősséget vállalna a tetteiért. Talán egy nap így lesz. De addig is fogadja részvétemet.

(Gehn leteszi a könyvet és lelő)

Látom, hogy megtalálta a könyvet. Köszönöm, hogy visszaszolgáltatta. Úgy tűnik azonban, hogy a körülmények megváltoztak. Az Atrusszal való találkozásomnak még várnia kell. Pedig alig várom már, hogy láthassam. De van még idő.

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért engedett szabadon, de bizonyára észrevette, hogy ez magának a végét jelenti. Nem vállalhatom a kockázatát, hogy még egyszer meggondolja magát. De talán némi elégtétellel szolgálhat a számára, hogy ezzel az önfeláldozással helyet biztosított magának a történelemben. A D'ni kultúra újjá fog születni. Milliók élete fog jobbra fordulni. Köszönöm magának. Isten vele.