Gehn naplója a 233. Korban

86.9.29  Ezt a legfrissebb naplómat egy rendkívüli újsággal kezdem – Catherine visszatért az Ötödik Korba! És egyúttal fog­csikorgatva hozzá kell tennem, hogy ugyanolyan gyorsan el is tűnt, ahogy érkezett, a lázadók megszöktették előlem. Ahogy az őrök elmondták, a Rés fennsíkján levő ketrecbe kapcsolódott – ahogy várható is volt – amikor hirtelen egy csapat lázadó rajtaütött az őrön, kábítónyíllal leterítették, Catherine-t pedig pillanatok alatt eltüntették. Gyanúm szerint azonban az igazság inkább az lehetett, hogy az őrt annyira elámította, hogy annyi év után valaki a szeme előtt kapcsolódott ide, hogy könnyű prédája volt bármelyik éppen arra járó lázadónak – a fenébe is a szerencséjükkel! Azért eléggé megnézte az őr a lányt ahhoz, hogy biztos legyen benne, hogy csakugyan Catherine volt az. Azt is állítja, hogy jól megfigyelte, mi van nála, de Kapcsoló Könyvet nem látott – ez, ha igaz, csak még talányosabbá teszi, hogy miért tért vissza.

Míg egyrészt szinte belebetegedtem a csalódottságba, hogy elveszett a ketrec eleddig egyetlen zsákmánya, reménnyel is tölt el, hogy Catherine mégis csak megnyithatja a D'niba visszavezető utat. Igaz ugyan, hogy a rendkívül kedve­zőtlen körülmények ellenére sikerült kitörnöm az Ötödik Kor korlátai közül és folytatni a küldetésemet, hogy meg­mentsem a kultúrámat a kihalástól, félek azonban, hogy ha nem juthatok hozzá a város romjai között heverő rengeteg tartalékhoz, a nagy civilizáció feltámasztása lehe­tetlennek bizonyul. Ha Catherine hozott magával Kapcsoló Könyvet, akkor már félig ott vagyok – ha nem, akkor ő is csapdában van itt az Ötödik Korban, s feltételezem, hogy érzelmileg nyomorék fiam hamarosan megpróbálja őt megmenteni. Catherine ittléte miatt a lázadókat most sokkal komolyabban kell vennem – nem kellett volna hagyni, hogy ennyi ideig egyáltalán létezzenek.

86.10.5  A "Nagy Whark" megint bebizonyította, hogy mennyire hasznos. Az elmúlt héten a falubeliek között nagyon nehéz volt rendet tartani - nyilván megtudták Catherine érkezését – s csak ettől a mitikus lénytől való félelmükkel lehetett őket kordában tartani. Ha tudtam volna, hogy ezek az elképesztő lények ilyen hasznosnak bizonyulhatnak, befoghattam volna többet is belőlük, amíg még bőségesen előfordultak, bár az biztos, hogyha a jelenlegi háborgások folytatódnak, akkor a mostani állatkáimat biztosan nem fogja fenyegetni az éhhalál.

86.10.13  Folytatódik a Catherine utáni kutatás.

Nagyon bánom azt a hibámat, hogy egyáltalán tanítottam valaha valamit is ezeknek a primitív embereknek a Könyvekről. Minden egyes elmúlt nappal csak még bizonyosabb leszek afelől, hogy még nem készek erre a tudásra – még azon a leegyszerűsített módon sem, ahogy előadtam nekik. Az értelmük csak a falusi élettel járó szolgai feladatokig ér fel és képtelenek felfogni a Művészetet teljes komplexitásában, emiatt képtelenek kiszűrni az alapelveket, amelyek – ironikus módon – olyan elegánsan egyszerűek. Nagyon is nyilvánvaló, hogy a köztünk levő disszonancia abból ered, hogy nem képesek teljesen felfogni azt az információt, amit átadok nekik. Ha képesek lennének csak egy szikráját is meglátni annak a jövőnek, amit tervezek nekik, akkor nem lennének effajta konfliktusok.

A gyermekek értelme sokkal képlékenyebb. A megfelelő instrukciók hatására jóval normálisabban viszonyulnak a nekik életet adó kultúrához. Egyszer-egyszer már úgy tűnik, mintha lenne egy csöpp d'ni vér is az ereikben. Figyelembe véve azonban a bennszülöttek veleszületett fogyaté­kosságait, vigyázok rá, nehogy bármelyikük is a tudásnak olyan szintjére tehessen szert, amellyel már vétkezhetnének a jövőjük ellen, mint ahogy Catherine is tette. Hogy lehettem olyan bolond, mikor azt hittem, hogy a lány képes lehet felelősséggel hordozni akkora tudást, hiszen eléggé nyilvánvaló volt, hogy a fiam se tudta.

Atrus – örökre életem legnagyobb csalódása marad. Sohasem kellett volna ott hagyni az anyámnál – de mire visszatértem érte, már megmérgezte, miként a D'nihoz fűződő gondolatait is. Talán ez volt az egyetlen útja annak, hogy anyám racionálisan lerendezze magában azt, hogy ő volt a felelős a civilizáció összeomlásáért. Mekkora rombolás, mennyi odalett élet – elviselhetetlen bűntudattal járhatott. [1]

Ha Catherine csakugyan vélet­lenül érkezett ide, akkor Atrus érte fog jönni – ez biztos. A fogas kérdés most az, hogy vajon hogyan teszi ezt? Valószínűleg az ő habozásának is ez a dilemma az oka. Így vagy úgy, egy Kapcsoló Könyvet is hoznia kell magával, hogy visszajusson D'niba, ennek nincs más útja.

87.6.20  Késő van, de nem tudok aludni. Annyi mindent vesztettem már az életemben. A népemet, az apámat, a fiamat... és te, feleségem, Keta, te voltál az egyetlen igazából kedves azok közül, akiket ismertem. Ahogy a kivetítőben nézem vibráló képedet... Néha azt kérdezem, hogy csakugyan valóságos voltál-e. Ha a tollammal visszaadhatnám az életedet, egy pillanatig sem haboznék, a nyomorult világot pedig hagynám a sorsára...

87.7.30  Az ördögbe ezekkel a vadakkal! Itt kéne hagynom az összeset az Ötödik Korukkal együtt és egy tiszta lappal újra kezdeni!

Egy idegen érkezett Rivenre - egy D'nibe vezető Kapcsoló Könyvvel! És hasz­nálhatatlan talpnyalómra ismét lesújtottak a lázadók. Amennyire ki tudtam venni a zavaros beszámolóból, nyilván valamikor ma reggel történt. A ketrecet meg­rongálták, de ez most lényegtelen – minden, amire szükségem van, itt van. Nyilván Atrus áll mindezek mögött, de hát miért küldött ide valaki mást maga helyett – ráadásul egy Kapcsoló Könyvvel? Nyilván gondolhatta, hogy várok rá itt. Egy ilyen szarvashiba nem vall rá. Vagy talán valami megváltozott a szívében? Ennyi év után szabadjára engedné szegény öreg apját? Hah! Nagyon is jól ismerem őt, hogy meddig tart a lojalitása. Őt csak egyetlen dolog érdekli... talán ez az idegen megtalálja a feleségét.

Egyelőre csak várnom és figyelnem kell.

Kezdem azt hinni, hogy hiba volt megengedni az idegennek, hogy szabadon kóboroljon a szigeteken; ostoba próbálkozásaik során megpróbálták beindítani a templom-szigeti sérült felvonóhidat és az egész híd összeroskadt! Most már jelentéktelen veszteség, de azért bosszantó; ha nem sikerült volna elszabadulni ettől a roskatag Kortól, komolyan gátolta volna a munkám haladását. De ismétlem, ez már nem számít – közel a nap, amikorra Rivennel mindörökre végeztem.

87.12.6   Aggasztó hírek: a mólt éjjel egy karbantartó csoport meglepett egy magányos lázadó felderítőt, és elég idejük volt rá, hogy megismerjenek egy ugyancsak hihetetlen eszközt: egy "kristályablakot", amely képes megjavítani a Kapcsoló Könyveimet – ahogy az én rendszerem is teszi – de van egy kis előnye: kicsi és csak egy pár fontot nyom, ezért hordozható. Ha ez a furcsa állítás igaz, akkor a kérdéses tárgyat nyilván Catherine fabrikálta a foglyul ejtése előtt, nyilvánvalóan egy d'ni tervrajz alapján, amit magával hozott. Bárcsak hozzájuthattam volna ilyen dokumentumhoz az elmúlt évek során!

Baljós előjele van ennek a felfedezésnek. Néhány évvel ezelőtt a lázadóknak sikerült kereket oldani egy működésképtelen Kapcsoló Könyvvel, amit meg akartam semmisíteni. A Könyv sohasem került elő, de miután eleget vezekeltek ezért a szentségtörésért, nagylelkűen annyiban hagytam a dolgot, gondolván, hogy hozzá nem értő kezeikben az semmi bajt nem hozhat rám. De ha Catherine egy ilyen eszközzel látta el őket, akkor a lázadók talán kapcsolódhattak egy másik Korhoz. Ez azt is jelenti, hogy a 233. Kor többé nem biztonságos. Ez tűrhetetlen.

Mindehhez az idegen a kulcs. A mozgását követve jött a felismerés, hogy merre is lehet a lázadók Kapcsoló Könyve és a kristály elrejtve. De mielőtt még ezzel foglalkoznék, a D'niba visszavezető Kapcsoló Könyvet kell megszereznem – minden ettől függ. Ha ismét visszakapom az ottani erőforrásaim arzenálját, boldogan itt hagyom ezt az egész Rivent szomorú jövőjével együtt.

A képvetítő kódjai:
Keta - 5
Apa - 2 3
Anna - 2 3 5