Végjátékok
Rossz végjáték 1.
(Ha Atrusnak Gehn elfogása és Catherine megmentése nélkül jelzel)
Atrus: Nincs sok időnk. Hol van Catherine?
Atrus (elveszi és megnézi a könyvet): A Könyv üres!
(Gehn megjelenik)
Atrus: Nem értem.
Gehn: Sohasem értetted!
Atrus: Apám!
Gehn: Apám?! Már nem vagyok az apád, mivel többé már nem vagy a fiam.
(Gehn lelövi Atrust és elveszi tőle az igazi Kapcsolókönyvet.)
Gehn: Nem tudom, hogy mik is voltak a szándékai, mindenesetre köszönöm. Végre szabad vagyok.
(Gehn elmegy és int Chonak, hogy lőjjön le. Minden elsötétedik. Szomorú zene.)
Rossz végjáték 2.
(Ez történik, ha Gehnt elfogtad, de Catherine‑t nem szabadítottad ki)
Atrus (megjelenik és hozzád rohan): Hol van Catherine?
Atrus (elveszi a csapdakönyvet és megnézi): Nem értem. Gehnt elfogta, de miért jelzett nekem? Már nincs időnk, a Kor kezd összeroskadni. Meg kell találnom Catherine-t.
Atrus Az útja nyitva áll. Szabadon hazatérhet. Isten vele.
(Ő elmegy, te a résbe hullasz.)
Atrus: Gehnt végre sikerült legyőzni, de micsoda áron. Rivennek vége. És Catherine... Nincsenek rá szavak.
Jó végjáték
(Ez történik, ha Gehnt elfogtad és Catherine‑t is kiszabadítottad)
Atrus (megjelenik és hozzád rohan): Nincs sok. időnk. Hol van Catherine? Hol van a Könyv? Nem értem...
Catherine (megjelenik): Atrus!
Catherine (Atrushoz szalad, ölelkezés, odaadja a csapdakönyvet, aztán hozzád lép): A falusiak biztonságban vannak a Lázadók Korában. Köszönöm.
Atrus: Ahogy én is. Jobban elrendezte a dolgokat, mint ahogy reméltem. Az életemet adta vissza nekem. Most már mindannyiunk számára nyitva áll az út hazafelé.
Atrus (előveszi az igazi Kapcsolókönyvet, Catherine-hez tartja, aki elkapcsolódik): Itt most elválnak az útjaink. Talán egy napon ismét találkozunk. Tudja, hogy hol találhat meg.
Atrus (a rés fölé tartja a könyvet): Viszontlátásra, barátom.
(Atrus kapcsolódik, a könyv a résbe hull. Te is a résbe hullsz, zene)
Atrus: Most már értem. A kezdet és a vég egyaránt a Résben van, a riveni Csillagrés fal és híd egyszerre. S bár nem értem, miként lehetséges, de a csillagoknak ugyanaz az áramlata, amely az én Myst Könyvemet is arra érdemes kezekbe juttatta, most biztos útként szolgál az én barátomnak is. Riven Kora mindörökre bezáródott, de a riveni emberek szabadok, én pedig végre megpihenhetek – s egyúttal megvilágosodott bennem, hogy a Könyvekben, a Korokban, az Életben a végszót igazából sohasem lehet megírni.