Apám!

Tudom, hogy nem hallhatsz engem, azonban mégis írnom kell. Itt a szívemben hallod a hangomat, a sivatagi madarad hangját. A szavakat nekem írták, értem és rólam. Ki hitte el, hogy a fa elpusztulhat és én újra megnöveszthetem? Te mindig hittél benne. A te sivatagi madarad mindig oly sokkal több volt, most már én is értem. Én nem, de te tudtad ezt. De most már én is tudom. Én sok mindent tudok, apám. Tanultam a halálról. Nagyon hatalmas vagyok, apám. Láttam az új életet, s elhoztam magamnak. S indulok már, mert én leszek a Gazda. Bárcsak láthatnád. De talán csakugyan megláthatod.

3:118
2:45-55

Yeesha vagyok.
Én vagyok a Gazda

Köszönöm apám.
A teher már nincs rajtad.