] Mélyen tiszteld a Teremtőt; viseld gondját mit alkotott.
] Itt nyugszik a bölcsesség.
]
] Az ajtó az út végénél van.
] Kik gyűlnek egybe? Sokan.
] Kik fejezhetik be? Kevesen.
]
] A gazda az idő birtoklója.
] A gazda a fény elhozója.
] A gazda a Korok ura.
] Végy, s akkor több lészen itt és ott is.
] Hozz fényt, s add oda a sötét helyeknek.
] Legyenek Koraid s kapcsolódj hozzájuk kapcsolat nélkül.
]
] Ismét hangos a kiáltás.
] Megtehető? Nem.
] Gyászoljuk mit elvesztettünk.
] Nem látja senki.
]
] Sziklák mélyén rejlik a változás.
] Mert D'ni alagútjai folyvást változnak.
] Körbevesz minket az új,
] S érkezésünkre vár.
]
] Jobbra vagy balra visz az út?
] Ez minden hatalma az embernek.
]
] A gazda vezet a sötétben,
] Míg a csaló csak hadonászik a fényben.
] A gazda vakon is látja az igazat,
] Míg a csaló áldást oszt másokat látván.
] A gazda nélkül sose tanulhattak volna a hozzá hasonlatosak.
] A gazda nélkül nem létezhettek volna az ismert nevek.
]
] A semmiségek ismerete vezet a tudáshoz.
] Édes illat emelkedik.
] Királyok és próféták, a halál bűze a gőgösöké.
] Az idő múlása mutatja az utat az összegyűlteknek.
] Kivágtak egy törést, s az utak már egyek.
] Az ajándékok nyújtása az, mi gyógyítja az építő sebeit.
]
] Zokognak ketreceikben,
] Régóta s egyre még.
] De könnyeik nélkül
] Rejtve marad az igazság.
]
] Könnyes kiáltással hívsz,
] De ha senki sem hallja, zokogj csak érettünk.
]
] A bölcsek választása kedves a Teremtőnek.
] Halált vagy életet ad a világok találkozása.
]
] Évekbe és hónapokbe kerülhet.
] Egy hosszú hét oly rövid lehet, mint századok hossza.
]
] Zaj van ott, hol egykor csak csend honolt;
] Fény ott, ahol egykor nem volt.
] Kövek nyúlnak a magasba,
] S leomlanak a sziklák.
] Miközben nézik;
] Mindig.
] Nem tudjuk.
] Visszatér a csend.
] Elenyészik a fény.
] Leesnek a kövek.
] Felemelkednek a sziklák,
] Ismét.
]
] Újraíródik a történelem a sebek árnyékában.
] Terjed a kórság, míg D'ni már menthetetlen.
]
] Heten vannak ők,
] Keveset tehetnek bár, de tudják hogy
] Négyet látnak, csak négyük látható.
] Mert hét jelent egyet,
] És egy jelent hetet.
]
] A kapcsolatok írása becsben tartott ajándék.
]
] Hol vannak a társaink?
] Kik a társaink?
] Mik a társaink?
] Sirasd azokat kik meghaltak az utcákon.
]
] Belülről porladnak szét a falak.
] A teher forrása a pusztítótól származik.
] A teher hordozója kívülről érkezik.
] A teher a megmaradottak vállaira száll.
] Maradj nyugton és az út feltárul.
]
] Mi az ami nő?
] Minden dolgok fája.
] Ki fogja növeszteni?
] A gazda.
]
] Égnek a lapok
] Cseppen a tinta.
] Nincs senki, aki megvédene minket?
] Ha saját magunk ellen fordulunk.
]
] Erős váraid lesznek a könyvek, de aztán meghalsz.
] A pusztító lemetszi tán a fa gonosz hajtásit?
] Más helyen lesz a menedékük,
] Más helyen lesz az otthonuk.
] Táncoljatok és ünnepeljetek, mert ismét nő a fa.
]
] Hét névtelent meggyaláztak;
] Hatot hívtak meggyalázottnak;
] Ötöt elküldtek;
] Négyet adtak háromnak;
] Három nem tagja a tizennyolcnak;
] Kettő nyolc közül;
] Egy viselte a színeket és tartotta a papírt.
]
] Méreggel telt sokaknak a szíve;
] A friss levegő csak néhányat érint.
] Higgy.
]
] Lélegzet nélküli sikoly az, mit hallasz.
] Hajdani szokások már csak próbaképp vannak.
]
] Átkok sújtják a másokat;
] A büszkék szájából hangzottak el.
] Kivájták szemeiket,
] De visszadatott a látásuk.