] A saját kívánságaim tévesztenek meg?
] Még sohasem láttam ilyet azelőtt
] Sötétség és könny lepi el a szememet,
] De ma nem.
] Többé már nem gyászolnak;
] Többé már nem ismerik fel az utat.
] Ez már a vég?
] Ez az, amire vártam?
] Nem vezethetnek félre az olyan álmok
] Melyek még az enyémnél is súlyosabbak.
] Ilyen gyorsan el kell hagyni a véget?
] Ne vedd el a véget tőlem.
]
] Ne zavard össze a legalsóbbakat mert ők fognak megmenteni.
] Az összegyűltek beszélni fognak a kagyló útjáról.
] Az elkötelezettek meg fogják ismerni a kő útját.
] Sok a szó, de a tettek azok, amikre szükség van.
] Az összegyűltek nyugalmat találnak, ha eljő a fény.
]
] A kör megszakad;
] A fém elolvad a tűzben.
] Bár furcsa, hogy a ruhák nem kapnak lángra.
] Sokaknak a ruhája
] Ott marad a tűzben
] És új életet kelt.
] S bár vége lett a körnek
] Győzelmet hozott.
]
] A bölcsek álmai a Teremető ajándéka.
] A hasadék áldás az összegyűlteknek.
] A megvetés a vádló ajándéka.
] Gurítsd a követ, hogy megismerd a hiábavalóságot.
]
] Ismét könyörögnek érte,
] A tegnap után sírnak.
] Szeretnék, ha a bölcsesség ismét
] Csak az Egyvalakihez tartozna.
] "Soha", mondja ő.
] Az az idő már elmúlt.
] Nagy lesz a nyomorúság ismét
] Ha az ősi helyet megint meglátogatják.
]
] Nőhet-e még az elhalt fa?
] Egy ember nézelődik és a halált látja.
] KIvágták, míg csak a semmi maradt.
] Nem marad egyetlen ága sem.
] S a jövő sem látszik.
] De a Teremtő nézi és látja az életet.
] Túl a halálom és romboláson
] Egy csepp víz hullik le az égből,
] S kezdődik a lefelé tartó utazás.
] Egyre csak isznak a gyökerek.
] Új ág nő a Teremtő bölcsességéből.
]
] Írni kezd a teher hordozója, hogy világokat óvjon meg; egyet megóv.
] Az álmodozó álmodik, hogy világokat óvjon meg; számosat megóv.
] A küszködők a hiábavalóság útját járják.
] S bölcs utat taposnak azok, kik várni tudnak.
]
] Látom a fát, mennyi ága van,
] Micsoda látvány!
] Ahogy leesnek az ágak s kinőnek újra.
]
] Helyettesítik-e a fogak a Könyvet?
] Helyettesítik-e a kezek a Tintát?
] Helyettesítik-e a tükrök az emlékezetet?
] Helyettesítheti-e egy a sokat?
] Ha hiszünk az ilyenekben
] Akkor már közeledik a vég.
]
] A Teremtő D'nit hallgatja,
] De nem hall semmit.
]
] Mindenki átnéz fölötted
] De nem látják a helyes utat.
] Kövesd a fény útját, lépj be az új kezdetbe.
]
] Tintával és Papírral keresik a választ
] S csak az igazságra lelnek.
] Változást keresnek az igazságban,
] És csak üres szíveket találnak.
]
] Az igazságot követik és mindent felszámolnak, amihez csak köze van,
] Ugyanolyan gyorsan eltemetik a gonoszt, mint a szeretetet.
] Az igazságot kutatják, de elvetik a lehetőségek útjait.
] Ugyanolyan gyorsan elkerülik a rosszat, mint a jót.
] Leírják az igazat, de elvetnek mindent, mi előtte járt.
] A tökéleteset éppoly hévvel keresik, mint a rosszat.
]
] Keresd a tudást és csak bajt találsz.
] Keresd a bölcsességet és tudást találsz.
] Keresd az igazat és bölcsességet találsz.
] Keresd a szeretetet és rátalálsz az igazságra.
]
] Egy új folyó hömpölyög át a földön,
] Okosan választja meg az útját.
] Sok száraz vidéket éltetett a vize,
] S többé már nem térítik el képzelt látomások.
] Vannak, akik hallják, ahogy átmorajlik a földön;
] Vannak, akik látják a sötét hullámokat és fodrokat.
] S akik nem értik, hogy erre visz a folyása,
] Elsöpri őket a vizet követő vihar.
]
] Építs utat a naphoz,
] S a fénye lefog sütni rád.
] Építs utat az égbe,
] S lejönnek hozzád a viharok.
]
] Egy új fa eltemeti a régiek hiedelmeit.
] A kő és hatalom fája.
] Mély gyökerek támasztják meg;
] Gyökerek, melyek felszívják a múlt vizeit;
] Rég elfelejtett vizek,
] De még áramlanak odalent a föld alatt;
] Az új fák alatt, az élet rügyeivel,
] S kő körökkel.
]
] Ott áll a nap alatt a romlás elhozója.
] Visszatér a sebhez az önteltség elhozója.
] De fiának a fia viseli majd a terhet.
] És asszonya szembeszáll a viharral.
] Adj tollat a férfinak, s ő új tervekhez lát majd.
] Adj tollat az asszonynak, s ő álmokat lát majd.
] És egy lány fogja hordozni az apjának a terhét.
] És lányának a lánya békében fog élni.