(A négy beszéd az alábbi sorrendben hangzik el, függetlenül attól, hogy milyen sorrendben fejezed be az alap Korokat. Így Yeesha olyasmikre is utalhat, amikkel csak később találkozol.)

Elkezdődött hát az utazásod. Nem is tudod elképzelni, hogy ezek a kis apróságok mennyire befolyásolhatják a jövőt, de valamikor majd meglátod; majd ha visszatérsz. Engem sok út vezetett erre a helyre. Dédanyám útja, aki a pusztulást hozta. Nagyapám útja, aki a gőgöt teremtette újra. Anyám útja, az álmok Írójáé, és apámé, az én drága apámé, aki hordozta mindezeket a terheket. Tudtam, hogy az ilyen nagy utak végén valami nagy célnak kell hevernie. Visszatértem a Hasadékba, hogy megtaláljam. A Hasadék, a sivatagbeli szakadék, seb a Földben, a földalatti dolgokhoz levezető út. Ott volt, ahol a céljaimat véltem megtalálni. Ott volt, ahonnan jöttem, hogy megismerjem D'ni halott földalatti városát. A D'ni mára elenyészett népe évezredekkel ezelőtt érkezett a barlang menedékébe, hogy visszatérjenek az alázatossághoz. Vígaszt és enyhülést találtak a sötétben hitványságukra, akárcsak én. De a fény erősnek látszik a sötétben.

Láttad a rejtett barlangokat és ketreceket? A büszkék és önhittek ott tartották a Legalsóbbakat. A Legalsóbbak csupán állatok voltak, végül is... (sóhajtás) Állatok, akik kapcsolódni tudtak. Munkára vagy játékra lehetett őket fogni, levették a terhet a büszkék válláról, kitöltötték a szabad idejüket. A D'ni nagy nyugalmában szép lassan elvette az életüket, mert a büszkék alkották a szabályokat. Nem ez volt az első gyalázatos tett D'ni történelmében. A történelem suttog ilyenekről. Mint Vatuka a Korok Ura, vagy Asemlef király. S még itt ebben a Korban is, talán nem is az utolsó eset.

Ami pedig az oszlopokat illeti. Ez a négy oszlop itt körben a bahrok lényegét tartalmazza. Magaddal kell vinned ezeket. Gazdagságot fognak hozni Reltora, a te Korodra, a Felhők közti Szigetre. Relto azonban csak rövid ideig lesz az őrzőhelyük.

Shorah. Béke legyen veled, a Legalsóbbak hordozójával. Az úton hét újabb Vászonnal jutottál előrébb.

Elcsábultam, míg D'niban voltam. Szerény sötétségem csak rövid ideig tartott, mielőtt még annak fényében sütkérezhettem, hogy mire vagyok képes, miket tudok írni. A tehetségem az én utam. Apám tudása és anyám álmai lyukat vágtak a sötétségbe. A gyengeségbe. Tisztában voltam az erőmmel és büszke voltam rá. Egész világok hevertek az ujjaim hegyénél. Ugyanígy történt D'nival is, ugyanaz a kör. A fény utat nyit a sötétségben. Elveszi, használja, megtartja. D'ni a hatalmát ezekből a könyvekből merítette, amiket te most utazásra használsz. A Teremtő adományai voltak. A Korok, amiket meglátogatsz az ő Koraik voltak. Rendkívüli helyek, amelyek életeket adtak és életeket vettek el. Beborította őket az árnyék, a fény árnyéka, mert megvilágosodásukban saját magukat jobbnak tekintették, jobbnak, mint a Legalsóbbak. És ezért sajnáltuk őket. Érzed D'ni jelenlétét itt? Megérintetted mindazt, ami maradt belőle, büszkeségük és erejük maradékát?

Sok régi történetből tanulhattak volna a d'niak, de nem hallgatták meg őket. A Tuit Tengeréről szóló régi mondák, vagy Shomat királynak és a bátyjainak a története a kertekről és halálokról. De igazából senki sem figyelt oda ezekre a történetekre. A büszkék és önhittek Kert Korai csodaszépek voltak, de a Legalsóbbak nyögték a súlyát. Kemo és Gira jó példái a d'niak játékszereinek. A semmibevett Legalsóbbakat megfosztották otthonaiktól, a Korokat D'ni felélte és semmit sem adott vissza. És amit nem adnak vissza, az elvétetik.

Az írás elfedi, ami a sorok között van. Ezek az Utazások segítenek közéjük lépni. A bahro nép vissza fog térni; ezek az oszlopok jelentik az Utazást. Az oszlopok visszatérése a bahrok visszatérése. Az elvétel, a visszahozás.

Megint visszatértél, hogy még többet hallhass, visszatértél a harmadik oszlopért. Ez egy érdekes kör, jönni és menni, adni és venni. Vissza kell térned, mert kettészakítottad az egyik Legalsóbbat. Hallottad a kínjait, ne rettenj meg.

Hadd beszéljek neked Kerath királyról, merek rosszat is mondani róla. Egyike volt a legnagyobbb királyoknak, és mégis, ő vetette meg a túlzott önhittség alapjait, mert az ő céhrendszere vált a hatalom és korrupció magjává. A kontrol iránti erőteljes igény; erődök és helyőrségek a hatalom szolgálatában, s hamarosan már ezzel kérkednek. Egyik réteg épül bele a másikba, hogy fenntartsa és megvédje Koraikat és önérzetüket a gyengéktől és legalsóktól. És aztán legbelülről jött az, ami miatt a legtöbb nemzet elvesz. S D'ni hatalmas helyőrségei most üresen állnak.

D'ni népe nem egykönnyen tért vissza. Ők csak elvettek, míg tőlük is elvétetett minden a Nagy Visszatérésben, a Bukásban mely elpusztította őket. D'ni mindössze néhány száz éve esett el. Minden odaveszett. Hasonló volt az én utazásom is. Olyanokat tudtam Írni, melyekről egy d'ni még csak nem is álmodhatott. Az én Írásaim olyan gátakat döntöttek le, amelyeket abszolútnak tekintettek az ezredek során. Megtudtam változtani dolgokat, elmozdítani, irányítani. Többet tudok a szüleimnél, többet tudok mindennél. Bármilyen kihívásra tudok Korokat írni, az Írás Művészetének mestereit is legyőzöm. Minden az enyém lett, ami csak lehetséges. Csak a halál győzhet le ilyen magasságot. Mert ami D'ni és Yeesha számára a halál volt, az hozott engem vissza. Mindenki meghalt. Mindenki, kivéve a Legalsóbbakat. A legalázatosabbakat. A bahrok már halottnak tekintették magukat és így tovább figyelhették D'nit, mindig készen arra, hogy még többet veszítsenek. S most visszatérnek.

Kadish Céhmester csontjai minden szónál hangosabban beszélnek. Csontjai D'ni csontjai is. Tartotta magát a jó Naygen király tanításához, aki szerint egy jó honpolgár ragaszkodjon a kincseihez. Az a Kadish, akit láttál, már nem adhat vissza, nem térhet vissza, nem távozhat. Ő valaha sokáig D'ni legtehetősebbjei közé tartozott, több volt neki, mint amit felélhetett. Korokat épített, hogy megvédje a vagyonát, s mikor jött a Bukás, bármi másnál jobban ragaszkodott a tulajdonához. És csak a halált pillanthatod meg a kincsestárában. Egy szertelen halált. D'ni képmását.

Az utazás a végéhez ért. Vedd el az utolsó oszlopot. Vedd el, de figyelj mindarra, amit mondtam. A suttogások és mormolások tárják fel az egyszerű igazságokat. Most ott van a kezedben, Relton a bahrok lelke. Ilyen dolgot nem szabad birtokolni. Tedd amit én. Sok mindent tanultam, láttam, korábban lehetetlennek vélt dolgokat megírtam. Láttam igazi kincseket, amiket saját szabályaik kicsinyes kerítése védett. Megtaláltam az értékes aranyat, amelyet a törvények teremtette hegyek temettek maguk alá. Ilyen az én utam is. Visszaadom, amit kaptam. Az elmúlt éveket, a bejárt utat, a kapott tehetséget. Ez nyomaszt engem, a teher, amit Atrustól, apámtól örököltem. Mert mi alakítjuk D'nit, mi formáljuk az eljövendőt. A hatalom és önhittség rombolásától mi sem menthetjük meg az új D'nit, de felkészíthetjük azokat, akik tudni fognak a sorok között is olvasni. A Legalsóbbak visszatérnek. A patak visszatér a hasadékba. Az élet visszatér. A Csillagrés visszatér. A kör bezárul, ha visszaviszed mindazt, amit elvettél. Vissza kell térned.