Aszpartám (E951)
(Aspartame)

Az aszpartám édes ízét is véletlenül fedezték fel: 1965-ben új gyomorfekély ellenes szereket kerestek és szintetizáltak a G. D. Searle cégnél, amikor egy vegyész papírlapozás közben az ujját megnyalva véletlenül észrevette a szokatlan édes ízt. Kiderült, hogy ez egy dipeptid köztiterméktől származik. A vegyületet ott helyben kipróbálták kávéban is, s kiderült, hogy használható édesítőszer.

Az aszpartám nagy előnye, hogy teljesen természetes anyagokból áll: két aminosav, a glutaminsav és fenilalanin alkotta dipeptid metilésztere. Ez az emész­tés során alkotóira bomlik, ugyanazokra, amikből a fehérjék is felépülnek. Emiatt elvileg nem kalória­mentes, de olyan kis mennyiséget használnak belőle, hogy a bevitt tápérték gyakorlatilag nulla. Az aszpar­tám a tápcsatornából soha nem lép be a szervezetbe, ezt alaposan és sokan vizsgálták. Teljesen bizton­ságos, mindenütt engedélyezett anyag. Nem teljesen hőálló, főzési és sütési hőmérsékleten bomlik, ezért például pék­árukban nem használják.

A napi biztonságos maximális összmenyiség 40 mg/testsúlykg, élelmiszerekben az engedé­lyezett max. mennyiség általában 200-600 mg/kg, 6000 mg/kg kis mennyiségben fogyasztott termékekben (például lehelletfrissítő pasztillákban).

Tévhit: Sok honlapon látható lángbetűkkel kiemelve, hogy az aszpartám metanolt (fa­szeszt) tartalmaz, ezért nagyon veszélyes. Hadd ne minősítsem az írókat – bizonnyal az tévesztette meg őket, hogy a metilészterek lebomlásakor az egyik termék csakugyan metanol s az csakugyan méreg egyszerre nagy mennyiségben. A szervezet azonban az ilyen kis mennyiségű metanolt gond nélkül lebontja, mivel fel van rá készülve. Ha nem lenne, az emberiség már régen bajban lenne, hiszen csekély mennyiségű metanol gyakran bekerül a szervezetünkbe a táplálékkal együtt, főleg gyümölcsökből. Csak két forrást említenék: a szeszes erjedés sohasem megy végbe tisztán, az etilalkohol (etanol, borszesz) mellett mindig képződik nyomnyi metanol is, ami benne marad az italainkban, a megengedett mennyiség 0,15% körül van. Másrészt (részben) metilészterek alkotják az ún. gyümölcs­észtereket: ezek a gyümölcsök illatanyagai, amiket a nyers gyümölcs fogyasz­tásakor vagy egy pohárka gyümölcspálinka alkalmával mi is elfogyasztunk. De metilésztert tartalmaz az almában és egyéb gyümölcsökben levő zselésítőanyag, a pektin is. A fenti 40 mg/testsúlykg adatból számolva egy 70 kg-os embernél a maximális napi adagból elvileg max. 280 mg (0,28 g) metanol keletkezhet (a metanol eliminációja a szer­vezetből kb. 7,5 g/óra). Fél liter átlagos, aszpartámmal édesített üdítőitalt elfo­gyasztva ez mindössze kb. 30 mg.

Az aszpartám (és persze minden fehérjét tartalmazó élelmiszer) fenilalanin tartalmára egy ritka veleszületett anyagcsere betegségben szenvedőknek kell odafigyelniük, nevezetesen a fenilketonuriában (PKU) szenvedőknek. Ezért szükséges, hogy az aszpartám jelenléte fel legyen tüntetve az élelmiszeren. A fenilalanin lét­fontosságú aminosav a szervezet számára, nem csak közvetlenül a fehérjék, hanem egyéb anyagok (pl. tirozin, adrenalin) bioszintéziséhez is nélkülözhetetlen. A felesleges fenilalanint a szervezet egyszerűen lebontja. A fenilketon­uriában szenvedőknél a lebontás egy enzim hiánya miatt elakad egy köztiterméknél, ami felszaporodva mérgezi az agysejteket. Náluk nagyon pontosan ki kell számolni a táplálékkal bevitt fenilalanin mennyiségét – csak a valóban szükséges mennyiség megengedett, egy tized grammal sem több. Ezért az aszpartámot tartlamazó élelmi­szereket a "fenil-alanin-forrást tartalmaz" figyel­meztetéssel kell ellátni. Szórványosan fel­bukkantak közlemények egyéb, 1-2 esetet leíró mellékhatásokról, ezeket azonban sehol sem erősítették meg komoly vizsgálatok.

Az aszpartámhoz nagyon hasonló két újabb édesítőszer a neotám és az advantám, amelyek azonban jóval édesebbek, így még kevesebbet kell belőle használni.