A Southamptoni tanulmány

A Természet Világa magazinban jelent meg (2008, vol. 139, 566 old.) a Southamptoni Egyetem kutatói által publikált és nagy vitákat kiváltó cikkről szóló ismertetés. Az alábbiakban ez olvasható néhány apró módosítással.

2007. novemberében jelent meg a brit The Lancet folyóiratban egy cikk a University of Southampton kutatóitól (McCann és mtsai., The Lancet, p. 1560, v. 370, 2007). A tanulmány a 3 és 8-9 éves gyerekek élelmiszeradalékok okozta hiper­akti­vitását elemezte. Néhány hasonló tanulmány már korábban is megjelent, azonban szakmai körökben különösebb hatása nem volt, mivel a kapott eredmények, az alkalmazott módszerek, stb. nem állták ki a próbát, nem voltak ellenőrző kísérletek, sőt volt, ahol nem szűrték ki előre az eleve hiperaktív gyerekeket. A McCann cikk azonban „southamptoni tanulmány” néven elég nagy port vert fel, sok fogyasztásvédelmi szervezet, sőt még európa parlamenti képviselők is követelték a szóbanforgó anyagok használatból való kivonását.

A southhamptoni tanulmány (amely az FSA, a Brit Élelmiszerbiztonsági hivatal támogatásával született) 137 3 éves és 130 8-9 éves gyerek részvételével egy 7 hetes duplavak, placebó kontrollált kísérlet eredményéről számol be. Ennek során A vagy B keveréket tartalmazó vagy azzal érzékszervileg azonos placebó gyümölcsalapú italokat fogyasztottak. A keverékek 4 festék és nátrium-benzoát keverékét tartalmazták. (A: napsárga (E110), azorubin (E122), tartrazin (E102), ponceau 4R (E124) és nátrium-benzoát; B: napsárga (E110), azorubin (E122), kinolinsárga (E104), alluravörös AC (E129) és nátrium-benzoát). A viselkedésbeli változást az ún. GHA (global hyperactivity aggregate, globális hiper­aktivitás mutató) értékkel jellemezték. Ennek során mind a tanárok, mind a szülők a hiper­aktivitással és figyelem­hiánnyal kapcsolatos jellemző viselkedés­formákat (ADHD) leírő kérdőíveket töltöttek ki folyamatosan a gyerekekről (hirtelen aktivitás vagy tevékenység változás, nyugtalan viselkedés, tárgyak vagy saját teste babrálása, elkalandozó figyelem,stb.), Ezen túmenően pszichológusok a csoportos foglalkozások során minden gyereket heti 3 x 8 perc alkalommal külön is megfigyeltek. A 8-9 éveseknél ezt még egy komputeres koncent­ráció­vizsgálattal is kiegészítették. Ezek a hiper­aktivitás tesztek a pszichológiai szakiroda­lomban máshol is használt, elfogadott módszereken alapultak.

A kapott eredményeket a közlemény közvetlenül nem, csak statisztikai módszerekkel kiértékelt formában mutatta be. A szakembereknek íródott cikk számadatai az átlagembernek így sajnos nem sokat mondanak, illetve annyit láthat, hogy bizonyos számadatok kissé nagyobbak az egyik csoportban, mint másikban. A cikk szerint az adatok statisztikai feldolgozása egyértelműen kimutatja az A és B keverék hatását a gyerekek viselkedésére, bár nem azonosan a két kor­csoportra, és a szülők illetve nevelők értékelése sem esett teljesen egybe. A cikk igyekszik a realitás talaján maradni és egyértelműen a vizsgálat több gyenge pontját is megemlíti. Mivel keverékek vizsgálatáról volt szó, a mért hatás nem köthető egyetlen anyaghoz sem (megjegyzendő, hogy a nátrium-benzoát ill. benzoesav anyag­cserénkből kifolyólag, természetes okokból állandón jelen van a szervezetünkben, a cikk nem indokolja, hogy ezt miért adták a keverékhez). Másrészt nem vették figyelembe az adalékanyagok szervezetbe jutása és a hiperaktivitás mérése között eltelt időt. A szerzők saját konklúziója szerint ez egy „próbavizsgálatnak” minősíthető, amelynek alapján sokkal kiterjedtebb és módszertanilag kifinomultabb vizsgálatokra lenne szükség a jövőben.

A tanulmány alapján érthetően sokan felkapták a fejüket annak ellenére, hogy sok részlet nem világos. Az eredményekből például nem látszik egyértelműen, hogy minden gyereknél volt-e egy kismértékű emelkedés, vagy csak néhány kiugró eset okozta a statisz­tikailag kimutatható effektust. Arról sem esik szó, hogy a vizsgálat előtt kiszűrték volna-e az eleve hiparaktív gyerekeket, hogy miért éppen ezeket az anyagokat vizsgálták, hogy miért nem vizsgálták a keverékek összetevőit külön-külön is? A nagy visszhang miatt az EFSA (az Európai Élelmiszer­biztonsági Hivatal) szakértő bizottsága is foglakozott a kérdéssel és hivatalos állásfoglalást tett közzé. Az EFSA az adatokat újraértékelte, a statisztikai analízist módosított, szerintük reálisabb módon is elvégezte. Állásfoglalásuk szerint az A anyagkeverék esetén nem tudtak minden esetben statisztikusan szignifikáns összefüggést kimutatni. Szintén változott az eredmény, amikor az agresszivitás értékelésénél a szülők szolgáltatta adatokat nem vették figyelembe. A bizottság végül arra az eredményre jutott, hogy a kérdéses tanulmány „...korlátozott bizonyítékot ad arra, hogy a szintetikus színezékek és nátrium-benzoát kétféle keverékének kicsi és statisztikusan jelentős hatása van az általános populációból kiválasztott néhány gyerek aktivitására és koncentrációkészségére, bár ez a hatás nem volt megfigyelhető mindegyik korcsoport minden gyerekénél és nem volt konzisztens a két keverék esetén. A kapott eredmények így csak a populáció egyes tagjaira nézve lehetnek helytállóak...” „A bizonyítékok súlyának fényében és a sok bizonytalanság miatt – a következetesség hiánya, a relatíve gyenge hatás és a megfigyelt viselkedésbeli változások klinikai jelentőségéről való információk hiánya miatt – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tanulmány nem szolgáltat alapot a szóbanforgó élelmiszerszínezékek vagy a nátrium-benzoát napi javasolt mennyiségének megváltoztatására.” Köznapi nyelven össze­foglalva: valami csekély hatás kimutatható volt, de hogy ez pontosan mely anyag(ok)hoz köthető, csak néhány érzékenyebb egyént érint-e vagy szélesebb rétegeket is, ehhez további szigorún kontrollált kísérletek lennének szükségesek.

A fentiek alapján az FSA – és több más, így a magyar élelmiszer-biztonsággal foglalkozó hivatal is – olyan közleményeket tett közzé, amelyben egyrészt felhívják a lakosság és főleg a szülők figyelmét, hogy kerüljék a mesterséges színezékeket tartalmazó élelmiszereket. Más­részt az élelmiszeripart, a gyártókat is önmérsékletre ösztönzi, vagyis mellőzzék a csupán esztétikai célú festékek alkalmazását.

Dr. Gunda Tamás

* * *

Utóirat: A kérdést azóta sem sikerült megnyugtatóan eldönteni. Az illető élelmiszerfestékek maradtak a használatban, mindössze annyi intézkedés született, hogy ezeket az anyagokat ne használják gyerek­tápszerekben, és a gyártóknak a terméktájékoztatókban fell kell tüntetni, miszerint “A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”.