Mik a paraffinok?

Röviden: A csak szenet és hidrogént tartalmazó láncmolekulákat egyszerű szénhidrogéneknek, paraf­finoknak nevezzük. A legegyszerűbb a mind­össze egy szenet tartalmazó metán, aztán következik az etán, majd a propán és a bután. A metán és etán gáz, a földgáz fő alkotói, ezek keverékét használjuk otthon városi gázként fűtésre, főzésre. A propán és bután szobahőmérsékleten még mindig gáz, de kis nyomáson már csepp­folyós. Ezek keveréke lötyög a PB gázpalackokban és az öngyújtónkban. A hosszabb láncúak a különféle benzinek, a nagyon hosszúak a köznapi értelemben vett "paraffinok". Ezek nem szívódnak fel a gyomor-bélrendszerből (például az orvosi paraffinolaj).

Kémia: Egyszeres kötésekkel láncszerűen össze­kapcsolódó szén és hidrogén atomok alkotják az alkánoknak hívott szénhidrogéneket.

Ahogy nő a lánchossz, úgy növekszik a forrpont. Az öt és tíz szénatom közötti molekulák elegyei fordulnak elő a különféle benzinekben (könnyű­benzin, sebbenzin, nehézbenzin stb.). Ezek könnyen gyulladó anyagok, s minthogy könnyen párolognak, tűz és robbanás veszélyesek.

A 18 szénatomnál nagyobb alkánok szoba­hőmérsékleten már szilárdak, ezek elegye a köz­napi értelemben használt "paraffin". Már közel sem robbanásveszélyesek, meggyújtva szépen égnek, mint a gyertya. A növényi és állati viaszok egyik alkotója a C20-C25 fölötti paraffinok elegye. Ter­mészetesen a láncok lehetnek elágazóak is, bár az élővilágban az egyenes láncok a kedveltebbek:

Végezetül, a szénhidrogénláncok lehetnek telí­tetlenek: ekkor nem kapcsolódik a maximális számú hidrogén a szenekhez, ehelyett egy vagy több kettőskötés van a molekulában (ezeket hívják alkéneknek vagy olefi­neknek):

 

Vissza a főlapra