Guanilsav (E626) és sói (E627 - E629)
(Guanylic acid and guanylates)

A guanilsav az egész élővilágban alapvető fontosságú: egyike a nukleotidoknak, azoknak az építőkockáknak, amikből a nukleinsavak, az RNS felépülnek, amik nélkül nincs öröklődés és élet. Érdekes véletlen, hogy egyúttal jó ízesítő anyag is, ezért a sóit ilyen célra használják. Hasonló ízhatású, mint a jóval közismertebb nátrium-glutamát, viszont kevesebbet kell használni belőle. Drágább is nála, ezért sokszor a kettő keverékét használják. Többnyire szárított halból vagy tengeri algákból állítják elő.

Felhasználás: Leginkább chipsekben, leves­porokban, instant levesbetétekben, snackekben található.

Az előbbiekből következően a guanilsav csakugyan ártalmatlan anyag, azonban mégis van egy szituáció, amikor használatát lehetőleg kerülni kell: ha valaki köszvény alapú ízületi gyulladásban szenved. Ez a guanilsav anyagcseréjével, le­bomlásával van összefüggésben. A kémiát kedvelők számára a lenti ábrán látható a magyarázat, szóban röviden a következő:

Kémia: A guanilsav vagy pontosabb kémiai nevén guanozin-5'-monofoszfát egy nukleotid: guanin, ribóz és foszforsav a három építőeleme. Az emlősök szervezetében a felesleges guanilsav több lépcsőben allantoinná vagy húgysavvá alakul. Az emberben húgysav képződik, ez nem marad a szervezetben, hanem természetes úton távozik. A köszvény oka egy anyagcsere rendellenesség: a húgysav túl nagy ütemben és feleslegben keletkezik s ezzel nem tart lépést a kiválasztás. A felesleges húgysav lassan lerakódik az ízületekben, gyulladást vált ki, s ez vezet végül a köszvényes rohamokhoz. Emiatt az ilyen embereknek minden olyan anyagot kerülni kell, ami a húgysav szintet megemelheti a szer­vezetben. Bár az ízesítőként esetenként a szervezetbe jutott guanilsav kis mennyiségű, a fenti ok miatt sok országban az E-jelölés mellett külön is figyelmeztetni kell, ha valami guanilsav adalékot tartalmaz.