Indigókármin (E132)
(Indigo carmine, Indigotine, FD&C Blue 2)
Az indigószármazékokhoz tartozó szintetikus kék festék. A festék már igen régen ismert: az 1700-as évek közepe táján, mikor már ismert volt a tömény kénsav, fedezték fel és szász kék néven (saxon blue, bár ezzel a névvel más kék festékeket is illettek) használták gyapjú és selyem festésére. Az indigó mélykék színétől eltérőleg ez inkább zöldes-kék árnyalatot adott. A természetes indigót mára kiszorította a mesterséges, aminek az előállítását a német Adolf von Bayer 1880 körül fedezte fel.
Felhasználás: Az élelmiszeriparban leginkább zselék, cukorkák, kekszek színezésére használják. Az orvosi diagnosztikában egyrészt a veseműködés mérésére alkalmazható, a vizeletbe kiválasztott festék mennyiségéből következtetni lehet a vese állapotára. Másrészt a vastagbél vizsgálatára használt ún. kromoendoszkópiában bizonyos elváltozások felismerését megkönnyíti. A kémiában pH indikátorfestékként használható, a színe kékből sárgára vált erősen lúgos tartományban.
Kémia: A heterogyűrűs indigókármin az indigóból állítható elő kénsavas szulfonálással. Magát az indigóvázat két indolgyűrű építi fel.
