Neoheszperidin DC (E959)
(Neohesperidine DC)
A citrusfélék levéből izolálták a neoheszperidin nevű anyagot, amelynek redukált származéka neoheszperidin DC néven az utóbbi egy-két évtizedben küzdötte be magát az édesítőszerek körébe. A cukornál 300-1500-szor édesebb (forrástól függően), gyakorlatilag kalóriamentes, ráadásul antioxidáns hatást is mutat. Az édes íz mellett kissé mentolos jellege is van, ezért sokszor használják más édesítőszerekkel keverten, hogy azok egyesek számára kellemetlen utóízét semlegesítsék. Alacsony koncentrációüban ízfokozó hatása van. Üdítőitalok, rágógumi, sütemények édesítésére, ízmódosítására használják.
Kémia: A neoheszperidin sok hasonló anyaggal együttesen fordul elő (naringin, heszperidin, izonaringin, narirutin, stb.) Kémiailag ezeket összefoglalóan flavanoidoknak nevezzük, s igen elterjedtek a növényvilágban, a sárga szín a természetben sokszor hozzájuk fűződik. Az igazi flavanoidok gyűrűs vegyületek, de oda-vissza alakulhatnak a nyíltláncú kalkonokká. Legtöbbször különféle cukrokhoz, szénhidrátokhoz kapcsolódva (esetünkben rutinóz) fordulnak elő (glikozidok). A neoheszperidin zárt formája a heszperidin, ennek szerkezetét 1943-ban magyar kutatók, Zemplén Géza és Bognár Rezső állapították meg. A neoheszperidin redukálásával (hidrogénezésével) kapják a neoheszperidin DC-t. Egy másik közeli rokon vegyület, a naringin íze pont ellentétes: ez felelős a grapefruit keserű ízéért…
Az érdekesség kedvéért említsük meg, hogy a flavonglikozidok keverékét Szent-Györgyi Albert 1936-os megfigyelése nyomán P-vitaminnak is nevezik; ez a hajszálerek ellenállóképességét növeli. Egy ilyen anyag a heszperidinhez nagyon hasonló rutin, amely rutafélékben, japánakácban, stb. fordul elő. C-vitaminnal kombinálva mint gyógyszer többek között Rutascorbin néven van forgalomban.