A Dél-Amerikában őshonos Stevia rebaudiana édeskés levelét az ottani lakosok már kb. 1500 éve használják édesítésre. A levelekben található édes anyagot 1931-ben vonták ki először és az ötvenes években tisztázták a szerkezetét. Manapság a növényt nagy mennyiségben ter­mesztik Kelet-Ázsiában és Kínában, de Euró­pában is megél. A sztívia édessége a répa­cukorénak kb. 150-200-szorosa. Egyesek keser­nyés utóízt éreznek a használatánál, de ez idővel eltűnik.

Kicsit döcögősen lett hivatalosan elfogadott édesítőszer. A 70-80-as években Japánban és USÁ-ban kezdték használni. 1991-ben az USÁ-ban kivonták a forgalomban, mivel az FDA "nem biztonságosnak" minősítette. További ellenőrző vizsgálatok után végül 2008-ban ismét enge­délyezték. Ezután a világ sok más országában is elfogadták, az EU-ban 2011 novembere óta engedélyezett. A sztíviát sokszor nem ön­magában hozzák forgalomba, hanem megfelelő arányban keverik eritrittel, dextrózzal. Karamell készítésére sohase használjuk. Mint az "ügye­letes" felkapott természetes anyagok esetén, a sztíviának is tulajdonítanak sokfelé egyéb hatást, a vérnyomás­csökkentéstől a salak­talanításig mindent – ezek csak internetes pletykák, egyik sincs kellőképpen alátámasztva. Gombaölő, Candida ellenes hatást is tulaj­donítanak neki, ebből mindössze annyi igaz, hogy a cukor­bevitel csökkentésével csökken a plazma, a nyálka­hártyák cukorszintje (főleg étkezés után és rejtett diabetesz esetén), és így kevésbé kedvezőek a körülmények a gombák szaporo­dásához.