Szukralóz (E955)
(Sucralose)

A szukralóz az utóbbi évek egyik vitatott új édesítőszere, amely az Egyesült Államokban az FDA-tól 1998-ban kapott zöld utat. Az Európai Unió 2004-ben engedélyezte. Kereskedelmi neve Splenda. A vegyület tulajdonképpen egy halo­génezett, három klóratomot tartalmazó di­szaccharid, cukorszármazék. Édes ízének fel­fedezése, mint a többi mesterséges édesítő­szeré, a véletlen műve:

A Tate & Lyle nevű angol cukoripari vállalat a répacukor különféle olyan származékait vizsgálta, amelyek jó kiindulási anyagul szolgálhatnának különféle gyógyszerekhez, stb. Ennek során a londoni King's College-ban Leslie Hough professzor laboratóriumában különféle halogé­nezett cukorszármazékokat készítettek és vizsgáltak. 1989-ben egy ott dolgozó, nem angol anyanyelvű egyetemi hallgató a "vizsgálat" szót (testing) félrehallotta és "kóstolás"-nak értette (tasting). Ez a kóstoló vezetett ahhoz a fel­ismeréshez, hogy a szénhidrátok halogén (fluor, klór, bróm, jód) származékai közül sok akár több ezerszer édesebb a természetes cukroknál.

A végül kiválasztott triklórgalaktóz, ami később a szukralóz fantázianevet kapta, három klóratomot tartalmaz. A vegyületet tíz éves rendkívül alapos vizsgálatsorozatnak vetették alá, ezek nem mutattak sem rákkeltő, sem magzatkárosító hatást. Emberben 15-20 százaléka szívódik fel, ez gyakorlatilag teljesen kiürül a vesén keresztül.

A vegyület kis része savas közegben állás közben lassan a két alkotó monoszaccharidra, 1,6-diklórfruktózra és 4-klórgalaktózra hidrolizál, bomlik. Patkányban mindkettő felszívódik, az utóbbi változatlanul ürül, a diklórfruktóz meta­bolizálódik, azonban egyik vegyület sem bizonyult toxikusnak nagy koncentrációjú 2 éves folyamatos adagolás során sem. A szukralóz kb. 120°C-ig hőálló, ezért sütéshez, grillezéshez készült termékekben nem javasolják a használatát.

Napi biztonságos maximális összmenyiség 15 mg/testsúlykg, élelmiszerekben az engedélyezett max. mennyiség 3000 mg/kg (kis mennyiségben fogyasztott termékekben, például rágógumiban), a tipikus mennyiség azonban 200-400 mg/kg.

A szerteágazó kísérleti eredmények alapján jogos az a megállapítás, hogy a szukralóz biztonságos. Ennek ellenére e sorok írójának – és valószínűleg másoknak is – vannak kétségeik. Elsősorban az az ösztönös ellenérzés, hogy a kovalens klóratomot tartalmazó vegyületek – tehát nem az ionos kloridok, sók (mint pl. a konyhasó, nátrium-klorid), hanem amelyek "rendes" (kovalens) kémiai kötéssel kapcsolódnak – nem fordulnak elő a magasabb rendű állatokban, vagy csak igen-igen kivételesen. Emberben az egyetlen kovalens halogénvegyület a jódtartalmú pajzsmirigyhormon, a tiroxin (a tengeri növényekben, algákban viszont sok furcsa klór és bróm tartalmú vegyület van, ez nagyrészt még feltárásra váró izgalmas terület). Nem biztos tehát, hogy szükséges szaporítani az erősen testidegen adalékanyagok számát, mégha az csupán változatlanul "keresztülfolyik" is rajtunk.