A tannin nagyon elterjedt a növényvilágban, gubacsból, makkból, egyes fák terméséből, kérgéből, magvakból, stb. állítható elő. Levegőn, főleg lúgos oldatban könnyen oxidálódik (tehát antioxidáns hatású), sötétedik, főzéskor elbomlik.

Felhasználás: régi és sokrétű. A bőriparban már nagyon régen cserzésre, a textiliparban bizonyos festési eljárá­sokban pácolásra használják (maga a tannin szó kelta eredetű). A tannin oldata fanyar, összehúzó (adstringens) hatású, a fehérjéket kicsapja, emiatt lehet cserzésre használni. Fémsókkal sötét, színes komplex vegyületeket alkot, emiatt régebben tinta­készítésre is használták. Európában az élelmiszeripar nem alkalmazza, borkezelésre azonban megengedett – a boroknak termé­szetes alkotója, a tannin okozza egyes borok "húzós" ízét. A gyógyászatban gyulladt nyálka­hártyák ecsetelésére, vérzés­csillapításra alkalmazzák, valamint származékait has­menés­gátló, bél­fertőt­lenítő készítményekben.

Kémia: A tanninok bonyolult keverékek, galluszsavval és di­galluszsavval többszörösen acilezett glükózszármazékok – magyarán cukrokkal vannak összekapcsolva. Kémiailag nem egységesek. A vízoldható rész glukóznak galluszsavval vagy digalluszsavval acilezett (kapcsolt) szárma­zékai, nagyjából ahogy az alanti ábrán látszik: