A tragantmézga vagy tragantgumi a Kisázsiában, a Medditerrán keleti vidékén honos tüskés bokor, a hüvelyesekhez tartozó Astragalus gummifer termelte beszáradt növényi váladék, izzadmány. Ennek kép­ződését elő is segítik a törzs megmetszésével. A levegőn sokszor kis kunkorodó, tekeredett rovátkált rudacskák formájában merevedik meg, innen kapta a nevét is: görög tragos + akantha, kecske + szarv. Szárítás után őrleményt készítenek belőle.

Felhasználás: Az oldható természetes gumifélék közül a tragantmézga viszkozitása, sűrűsége a legnagyobb, igen jó emulzióképző. A gyógyszer- és kozmetikumipar előszeretettel alkal­mazza, az élelmi­szeripar pedig mártások, szószok, szirupok, cukorpasztillák készíté­séhez. Szövet­nyomó-festékek, vagy színes ásványi pig­mentekkel keverve vízfestéktabletták készíthetők vele.

Kémia: A tragantmézga egy része vízben kolloidálisan oldódik (tragakantin), más része oldhatatlan (bassorin) és gélszerűvé duzzad; mindkettő bonyolult, többfajta szénhidrátból, cukorból felépülő elágazó láncú poliszacharid keverék (D-ga­lakturonsav, D-xilóz, L-arabinóz, D-fruktóz, D-arabinóz, L-ramnóz).

 

Lásd még:

Magyar wikipédia
Jóval bővebb angol wikipedia és gépi magyar fordítása