A xilit (vagy angolosan xilitol) egy 5 szénatomos cukornak, a xilóznak megfelelő cukoralkohol – vagyis közkeletű nevével ellentétben nem igazi cukor. A xilóz igen elterjedt a növényvilágban, mert az elfásodott növényi részek alkotóinak, a hemicellulóznak és főképpen a xilán nevű poliszacharidnak az építőanyaga. A xilit ebből könnyen előállítható redukcióval, de szabadon is előfordul a természetben, például nagy mennyi­ségben tartalmazza a nyírfa kicsorgó ragacsos nedve. A szervezetünkben is állandóan jelen van, mert egyik köztiterméke a cukor­anyagcserének. A vércukor szintet nem emeli és nincs szükség inzulinra a feldolgozásához (mivel később lép be az anyagcserébe, mint a glükóz). Emiatt is szinte ideális édesítőszer, másrészt rendszeres hasz­nálata erőteljesen visszaszorítja a fogszuva­sodást: a szájban levő baktériumok bár felveszik, de nem tudják feldolgozni táplálék gyanánt, ezért szaporodásuk leáll. A hatás nem csak a fogakra terjed ki, hanem az egész száj-garatrendszerre, sőt kimutatták, hogy egyértelműen csökkenti a középfülgyulladás esélyét is. Sok népszerű fog­krémnek van xilites változata, sajnos Magyar­országon ezeket nagyítóval kell keresni. Az élesztőgombák (például a konyhában használt pékélesztő vagy unokatestvérei, a Candida-félék) sem tudnak a xilittel mit kezdeni, így figyelem! a xilittel készült tészták nem fognak megkelni (használjunk ilyenkor sütőport.)