ECHO – Secrets of the Lost Cavern
Az elveszett barlang titkai
Végigjátszás és tippek 3.

A fehér barlang

Már közel járok hosszú utazásom céljához. A fehér barlang, ahol Klemet megtalálhatom, már csak pár lépésre van innen...

A következő helyen Arok azonnal rátalál a borókabogyóra, de mira visszamegy, hogy odaadja Tikának, a lány már eltűnt. Csak egy kőrakás van itt. Ezzel majd később kell foglalkozni, azonban most is el lehet játszadozni vele és rájönni a nyitjára. Inkább követni kell a fáklyák fényeit, ahogy Tika mondta.

Továbbindulva hamarosan elérkezünk egy barlanghoz, ami előtt tűz ég. Közben persze lehet találni pár dolgot. A barlang túlsó végét függöny zárja le, előtte ül Lharek, aki nem túl barátságos.

 

Ha mindent összegyűlt, ami egy paletta elkészítéshez kell, akkor a túz mellé kell telepedni és nekifogni. Szinte kínálja magát a lapos kő meg rajta a kis mozsárszerű kiképzés, hogy ez az alkalmas hely.      Arek büszkén viszi a kész palettát Lharekhez. A festő reakciója azonban meglehetősen lehangoló.

Nincs mese, ki kell még egészíteni a palettát. Másfajta pigment azonban nem akad a környéken, tehát a meglevőkkel kell kísérletezni.   

Lharek még most sem elégedett. Mi kellhet még a festéshez?    Ha minden együtt, ismét vissza lehet ballagni Lharekhez (persze aki ügyes, egyből a kész palettát viheti oda bemutatni. Lharek szövege esetleg változhat attól függően, hogy a palettát milyen sorrendben rakjuk össze).

Arok ezután bemehet a barlang hátsó, szent részébe, ahol végre-valahára találkozhat Klemmel.   

Klemtől eljőve Arok egyelőre nem nagyon tudja, hogy mihez fogjon. Ismét szóba elegyedik Lharekkel.   

Újabb kutatóútra kell tehát indulni, meg kell keresni Lharek búgattyúját (hogy mi a csuda az a búgattyú? itt...)

A barlang bejáratánál Arok Tikába botlik. Újabb csevegés a leányzóval.

  Közben adjuk oda Tikának a növényeket, amit korábban kért. A lány azt is elmondja, hogy merre kellene keresni Lharik búgattyúját. Induljunk el tehát a nagy fa felé. A fa előtt egy kőrakás látszik, a köveket lehet fel-le pakolászni.

Mi ez a zaj? Említették ugyan a farkasokat, de azért nem vártam itt őket!  

     

Ha sikerült felmászni a fára s megszerezni Lharek búgattyúját és a csúzlit a tobozokkal, már csak el kell kergetni a farkasokat. Ezután indulás vissza Lharekhez. Útközben (vagy akár később) persze megint lehet néhány mondatot váltani Tikával.

Larek megörül a búgattyúnak, és cserébe ad egy kis szobrot Aroknak. Arok nem tudja, mit is kezdjen vele, bár Lharek céloz valamire.    A megfelelő helyre tett figura árnyéka a falra vetődik.

Túl magasan van! Valamire fel kellene álljak, hogy elérjem.

Az árnyék alatti faalkotmány túl rozoga ahhoz, hogy rá lehessen állni. Valami mást kellene szerezni. Körül lehet nézni odakint és keresni valamit , bár a gyorsabb mód valószínűleg az, ha Arek megint tanácsot kér Lharektől. Nem nehéz megtalálni, ami kell...

Az összes fára esküszöm, amit eddig kivágtam, már kezdek beletanulni... Még egy kis alakítás és tökéletes lesz!

Ezután megint vissza kell loholni a barlangba, és a vastag ágat odaállítani a bika árnyéka alá. Közben azonban Klem is odajön és elmondja meg bemutatja, hogy más módon is célt lehet érni, bár az nagyobb ügyességet igényel. Arek marad inkább az általa választott megoldásnál.
Mielőtt a festéshez kezdene Arok, talán körül kellene néznie ott is, ahol az imént még Klem festegetett... Hoppá! Egy ismerős!

"Tehát felismertél!"

Felmászva a faágon a bikához, kézbekerül a paletta és körvonalazni kell a bikát.    Amint készen van, a zenélőkövekkel kell folytatni (remélhetőleg sikerült kiegészíteni a korábbi készletet, a közelben van az utánpótlás, de ha még nincsenek zsebben az új kövek, akkor is neki lehet látni).

Az egyes hangok hatására a bika felemeli egyik vagy másik lábát. A feladat szinte magától adódik: a bikát el kell indítani – ami csak akkor sikerül, ha a lábak a megfelelő sorrendben mozognak. Azt könnyű megállapítani, hogy melyik hangra melyik láb mozdul, de a sorrend?   

Ha sikerült a megfelelő dallamot lejátszani, a bika arrébb megy pár lépéssel és egy másik is láthatóvá válik. Ezt is el kell indítani ugyanilyen módon. Most már szükséges mind a 7 zenélő kő.   

  A bikaszellemek felgerjesztése után nem árt néhány mondat erejéig ismét szóbaelegyedni a közelben ücsörgő Klemmel, aztán a békésen festegető Lharek mellet érdemes a falat szemügyre venni, ahol a fő szellem képét kell Aroknak befejeznie.

Ha a falra kattintunk, egy néygzetrács jelenik, benne a festmény piros és fekete darabjaival. Amint elkezdünk a képen kattogni, kiderül, hogy egyfajta tologatós összerakós rejtvénnyel van dolgunk, kis különbséggel: a) a kockákra kattintva azok színe és/vagy mintája megváltozik, b) a belső metszéspontokban levő piros pöttyökre kattintva a megfelelő négyzetek körben forognak. Huh!

         

Feléledt a nagy szellem! Klem nagyon elégedett, de további munkára sarkal.
 
Meg kell tehát keresni a falon három sziluettet. Nem nehéz (hiszen a hotspot is segít), viszont megint túl magasan van, tehát ide kell hozni a már használt rücskös vastag faágat. Felmászva megjelenik a paletta, tehát munkára fel. Különböző színeket és festőszerszámokat kell bizony használni.

A próbálkozások során elég gyorsan rá lehet jönni, külön kell a körvonalakat és külön a testeket kiszínezni. Ha a szín vagy a festőszerszám nem megfelelő, hibéának számít. Hétszer lehet hibázni. Aki figyelmesen vizsgálja a három kis szarvas fehér körvonalait és környékét, talál segítséget is a festéshez.
    

 

A másik barlangbejárót egyfajta ágakból készített ördöglakat zárja le. Mielőtt hozzáfognánk, mentsük a játékot, mert nem lehet a rudakat kezdőhelyzetbe visszaállítani! Igazi türelemjáték! A lakat függőleges oszlopokból és vizszintes rudakból áll, mindegyiken bütykökkel. A bejárat fölött kigyulladó vörös jelekkel lehet a rudakat és oszlopokat forgatni és csúsztatni, de csak akkor, ha nem akadályozzák egymást...
    

Ezek után kinyílik a szűk barlangi bejárat és Arok elvehati a mécsest és a fejdíszt. A fehér barlangban már várják a többiek.

A fejdíszt Klem elé kell lerakni, az üres mécsest pedig az Arok előtt levő kiterített bőr mellé. A mécsest természetesen Klem szavainak megfelelően meg kell gyújtani.   

Csak ne olyan sebesen!

Szépen, nyugodtan mozogva kell a mécsest meggyújtani.

- Most pedig igyál Tika főztjéből. Meglátod majd a csodás hatását. Mi már ittunk belőle.

Glö-glö-glö...

Csakugyan! Ez a főzet valóban csodálatos! Meg nem mondanám, hogy miként befolyásolta az elkövetkezendő eseményeket.

Hét mintás zenélő kő van a bőrre lerakva Arok előtt. Mikor a zenéléshez fog, játszhat a saját kövein vagy a bőrőn levőkkel. Ahogy ütögetni kezdi egyiket vagy másikat, hamarosan észrevesz valamit: a saját kövei is mintát kapnak. Tovább... Ha a saját kövek mind rendben vannak, jöhet a következő, végső lépés.

– Nagyon jól csinálod. Igazam volt. Itt az idő, hogy felébresszük a nagy varázslót, Arok. Már hallom a mormogását.
– De hát mit tegyek?
– Nem segíthetek többé, Arok. Nézd meg jól a köveket és tudni fogod, mit kell tenni.
– Ezeknek a köveknek hatalmas erejük kell, hogy legyen, ha fel tudják ébreszteni a föld szellemeit.
Ű Nagy hatalmuk van, ez biztos. Trajarh rendkívüli ember volt és mágiájának egy része még mindig itt szunnyad ezekben a kövekben. De benned szunnyad az az erő, ami előhívja a szellemeket. Arok, vezess minket a világuk szívébe...

Nézzük meg tehát jól a mintás bőrt meg rajta a köveket... és zenéljünk.   

Mindig is tudtam, hogy te több vagy egyszerű festőnél, Arok. Most lássuk és halgassuk a szellemek nagy meséjét. Neked taáncolnak, Arok.

Mindenki táncra perdül, emberek, szellemek...

Annak az éjszakának az emléke mindig egyedülálló marad. Mintha mindannak, ami a barlangban történt valami mélyebb értelme lett volna, s amit sohasem fogunk megérteni... valami, ami túl van megértésünk határain... Pontosan előttünk pedig minden szellem életre kelt és együtt táncoltak. Hacsak... a Mindent Mozgató akaratából bátorságot merítve nem kezdtek egy még sohasem látott heves harchoz!

A végigjátszással kapcsolatos minden megjegyzést és kiigazítást szívesen fogad Norfren

Norfren ismertetései, végigjátszásai

2018.11.12: A játék eredeti honlapja már nem működik. (www.lostcavern.com). De próbálkozhatunk az alábbi helyeken:
www.bigfishgames.com
www.mobygames.com

Copyright © Kheops Studio
Hungarian walkthrough and translations – Végigjátszás és fordítások © 2006 Norfren 161148523E

Chrome , Firefox és Safari böngészők használatára optimalizált.        Készült Editpad szerkesztővel.

2006.04.13. Kódfrissítés 2018.11.13
At vero eos et accusam et justo duo dolores et ea rebum. Valami lapos tárgyat tegyünk le palettának, arra tehetjük a festékeket, cuccot meg az elkészítendő ecsetet. A festéket el is kell porítani, meg kis vízzel elkeverni. Tegyük le a fakérget a mozsár mellé a kőre. A barlangban találunk kétféle festéket, madzagot és szőrt, a többit odakint. A fekete festéket tegyük a kéregre. A sárgát először el kell porítani, majd mindkettőhöz vizet adni. Víz jobbra, a sziklafal egy repedéséből csordogál. A tűz előtti munkakőre tegyük le a vesszőt, a szőrt és kötözzük össze a talált madzaggal. A kész ecsetet tegyük a palettára. Egyes pigmentek hőérzékenyek, ezt esetleg Lharek is közli. Hozzunk még sárga pigmentet és tegyük a tűzbe. A forróságtól megvörösödik. Vegyük ki a kanállal, és mint az előbb, porítsuk el és vízzel keverve tegyük a palettára. A többi festőeszköz már nálunk van. Tegyük a palettára a nedves bőrt és a a fúvócsövet. A búgattyú vagy zúgattyú (bullroar) egy ősi hangszerféle: egy vonalzószerű lyukas lécet egy madzaghoz erősítenek és a fej fölött megforgatják. Különös surrogó hangot ad. Primitív népek szent hangszere volt, különféle szertartásokhoz használták.
Digital image by Two Horses Running
Ha ismerjük a Hanoi tornyai nevű régi fejtörő játékot, nyert ügyünk van
Ha nem, akkor folytassuk a próbálkozást.
Van a kőrakás, ezenkívül a köveket még két helyre lehet pakolni. A cél, hogy a kőrakást áthelyezzük egy másik helyre, nyilván a fa alá... A köveket bárhonnan bárhová tehetjük, az egyetlen szabály, hogy mindig csak egy nagyobb kőre lehet rátenni egy kisebbet, fordítva nem. Ha egyszer ráéreztünk a módszerre, már csak mechanikus pakolgatás az egész. Itt van azonban egy megoldás:

B → K, J → B, K → B, J → K, B → J, B → K, J → K, J → B
K → B, K → J, B → J, K → B, J → K, J → B, K → B, J → K

Ekkor a legnagyobb kőnek középen kell lennie. Ezután újabb pakolás következik:

B → J, B → K, J → K, B → J, K → B, K → J, B → J, B → K
J → K, J → B, K → B, J → K, B → J, B → K, J → K
Három helyen is láthatjuk őket a kövek között. Addig lőjük őket felváltva, amíg mindegyik toportyán eltakarodik. Ahol fényforrás van, ott árnyék is vetődik. Tegyük a bika figurát a földön levő mécsesek mellé. Fa és amit Toar adott. Kísérletezzük ki, hogy az éles körvonalakat és az elmosottabb részeket melyik eszközzel és milyen színnel kell kifesteni. A hotspotok mutatják, hol kell festeni. A színek keverhetők, de most csak a fekete kell. A kontúrokat az ecsettel hat helyen, a árnyékolt részeket a fúvócsővel öt helyen kell kifesteni. Összesen hatszor ronthatunk. a) Az egyik megoldás, ha felkelünk a székből és város/falu szélén keresünk egy csordát és megfigyeljük, hogy mozognak a marhák. b) Próbálkozzunk. A sorrend: jobb első, jobb hátsó, bal első, bal hátsó. Ki gondolta volna. Ha 7 kő van nálunk: 3 - 6 - 2 - 4, ha 5 kő: 2 - 5 - 1 - 3.
A jó sorrend esetén sem indul el a bika mindig azonnal, csak a lábait próbálgatja gyorsan. Ismét zenéljünk egyet.
5 - 2 - 1 - 7 Próbálkozzunk egy darabig az összerakással, hogy a
formák megragadjanak bennünk. Nem fog menni, de sebaj.
Hagyjuk abba és nézzünk körül. Mire is célzott az imént Arok? A rajz előtt, a keretre kifeszített bőrt vizsgáljuk meg. A bőrön levő rajzon sok az ismerős vonás. Ez lehetett a vázlat. Kiderül egyúttal, hogy a rajz feketével készítendő. Visszamenve a falhoz, váltsuk át mindegyik négyzetet a fekete mintára. Eléggé frusztrálós rejtvény. Nekem egy óráig tartott kirakni a nagy bikát, különösen a végén lehet a falat kaparni (mármint a szobáét otthon). Fogalmam sincs, hogy milyen sorrendben csináltam. Nyilván sok megoldás létezik, íme egy (thanks to Malcolm Schmidt). Ha a rajztól ellépünk és vissza, kiindulási helyzetre áll vissza.



   8,8,8,3,4,8,8,8,6,7,6,6,5,6,6,1,2,6,6,6,5,1,5,5,5,1,5,1
 
Mindegyik szarvas felett egy-egy színkód van: a baloldali és a középső felett ugyanaz, a jobboldali felett más. Nehéz egyből rájönni, hogy pontosan melyik színekről van szó: barna vagy fekete, vörös vagy narancssárga (a paletta színei keverhetők, ha az ecsetet vagy fúvócsövet két festékhez is érintjük). Muszáj próbálkozni.

A vonások mutatják a körvonalak színét, a pöttyök a testét. A baloldali és a középső szarvas: ecsettel vörös körvonalak, fúvócsővel narancssárga test. Jobboldali: Ecsettel vagy a kővel fekete körvonal, a test sárga és fekete.

Egy vízszintes rudat csak akkor lehet eltolni, ha mindkét végén alá van támasztva, illetve a függőlegeseket forgatni, ha egyetlen vízszinteset sem támasztanak. A két középső díszes oszloppal nem lehet semmit sem csinálni. A köztük levő rudakat kell eltolni, hogy szabaddá váljon a bejárat. Az első lépés: a legfelső vízszintes rudat forgassuk el valamerre és csúsztassuk ideiglenesen balra... Először a szélsőket húzzuk méginkább szélre, hogy helyet csináljunk a középen fekvő rudaknak. Az alábbi sorrendben húzzuk el a rudakat a megfelelő forgatásokkal egybekötve:



Remélhetőleg jól írtam le a sorrendet...
Mi kell egy mécseshez? Valami zsiradék, bél, no meg valami égő dolog, amivel meg lehet gyújtani. Faggyú már rógóta van nálunk. Bélként jó az elszáradt boróka ág, amit odakint már régen meg kellett találnunk. A hátunk mögött vannak a már égő mécsesek és egy pálca... Ha ugyanazt a hangot ütjük meg a "felső" és rögtön utána az "alsó" köveken, a felsőről a minta átmásolódik az alsóra. A bőr a kövekkel olyan, mint egy kotta, nemde? Játsszuk le a mintákkal jelzett hangsort a saját köveinkkel. A következő hangot mindig még a visszhangzás alatt kell megütni, kivéve, ahol két helyen is szünet (kihagyás) van. - Helló fiatalember? Mi szél hozott erre? Ha nem tudnád, ez itt egy szent hely és nem lehet csak úgy mászkálni!
- Tudom. Azért jöttem, hogy Klemmel találkozzam. Már régen ismerem őt.
- Micsoda újság! És mondd, hogy jutottál el idáig?
- Tika mutatta meg az utat.
- Értem. Neki mindig ilyen ragyogó ötletei támadnak! Nos, üres kézzel nem léphetsz be. Lennie kell saját eszközeidnek legalább. Állíts össze magadnak egy palettát, aztán majd beszélünk a dologról...
- Egy palettát? Miről beszélsz?
- Ahhoz képest, hogy festő akarsz lenni, nem tudsz valami túl sokat! A legkevesebb, amit tudnod kell, hogy hogyan kell néhány pigmentet elkészíteni. Azonkívül kell még egy faeszköz, amihez némi szőrt lehet erősíteni. Egyelőre ennyi elég, most hagyj békén!
- Kezdjük előröl inkább békésebb hangnemben. Én Arok vagyok, a te neved pedig Lharik, igaz?
- Majd talán akkor cseverészünk, ha mindent elhoztál. Úgyhogy addig elmehetsz, sok dolgom van.
Sajnos egy Lharik nevű festő nem engedte, hogy belépjek a szentélybe és Klemmel találkozzam. Készítenem kell előbb egy palettát. - Nos, megvan a palettám. Meg akarod nézni?
- Természetesen. Add ide.
(Arok odaadja Lhareknek)
- Ez szerinted egy paletta? Attól félek, nem engedhetlek be.
Ami a színeket illeti, tökéletes. De kell még valami más eszköz is. - Nagyon jó! Látod, nem is volt olyan bonyolult. Adok még egy fekete követ, ezzel jelöléseket lehet tenni a falra. Hasznos lehet. Most már beléphetsz. Látogasd meg Klemet, azt hiszem, már várt téged. - Arok, hát itt vagy végre-valahára! Tudtam, hogy egy nap majd ide érkezel! Sok idő telt el... Te is nagyot változtál. De bárhol megismertelek volna. Milyen volt az utad? Hogy találtál rá a hegyen átvezető járat bejáratára?
- A kis kő segített, hogy rábukkanjak a helyes útra.
- Tudtam, hogy emlékezni fogsz, amikor eljön az ideje.
- Honnan voltál olyan biztos benne, hogy eljövök?
- Sok-sok évvel ezelőtt, Arok, még amikor az én mesterem felfedezte ezt a barlangot, egy különös álmom volt, és abban téged láttalak. A barlang falain levő szellemeket megtáncoltattad! És egy pár évvel később, amikor megálltam ott, ahol a te törzsed él, felismertelek. De ez akkor még túl korán volt. A kis kő segítsége nélkül is így vagy úgy, de ideérkeztél volna. A barlang választott ki téged magának.
- És miért nem hoztál akkor magaddal?
- Tudom, hogy kiábrándítottalak, de amint mondtam: akkor még túl korai lett volna. Túl fiatal voltál. De ahogy most nézlek, pontosan lyan vagy, mint ahogy az álmomban jelentél meg. Tudom, hogy elérkezett az idő a szellemek felébresztésére.
- Talán az álmodnak más a jelentése. Sohasem leszek képes úgy megszólaltatni a falakat, mint te!
- Több, mint képes vagy rá, Arok, egyébként Tika nem vezetett volna ide, és Lharik sem engedett volna be ilyen könnyen. - Könnyen? Még hogy könnyen!
- Ne vedd zokon tőle. Én kértem meg rá, hogy csak a beavatottakat engedje belépni. Ez a barlang szent hely, és nem engedhetjük meg, hogy bárki csak úgy belépjen. De én tudtam, hogy kiállod azt a kis próbát. A te helyed itt van, Arok. Egyébként munkához is kellene látnod.
- És mivel kezdjem?
- Ez rajtad áll. Merülj el a barlangban, tüzetesen vizsgálj meg minden alakzatot, hogy viselkedik a ráeső fényben... mindennek a kezdete azon múlik, hogy miként figyeled meg. Amit keresel Arok, az már benne van a sziklában. Rajtad áll, hogy felébreszd.
- De hogyan?
- Ne kérdezősködj annyit. A tehetséged meg van, s ahogy az idő halad, majd rájössz, hogy miként használd fel.
Mikor elkészült a palettám, betudtam lépni a szent helyre. A Klemmel való találkozás nagyon megindító volt, most szonban nekem kell kitalálni, hogy mit is fessek. - Klem megkért, hogy segítsek neki festeni, de nem mondta meg, hogy mit csináljak.
- Ezt neked magadnak kell kitalálnod. Figyeld meg a sziklát, az alakját, ahogy a fény visszaverődik róla.
- Klem is ugyanezt mondta, de semmire sem jutottam.
- Van valamim, ami segíthet. Megteszel cserébe egy kis szívességet?
- Lehet. Mi az?
- Elhagytam valahol egy búgattyút. Ha megtalálod, megkapod, amit szeretnél.
- Rendben. Meglátom, mit tehetek.
- Nem is gondoltam volna, hogy egyszere többen festik ugyanazt a barlangot.
- Fárasztó munka egy ember részére egymagában... És a Klemről meg a falakról szóló történeteknek csak úgy van értelme, ha azok többekre vonatkoznak...
- Klem tanított meg festeni?
- Igen. Több barlangot is együtt festettünk ki, de ebben van valami nagyon különös. Egy kicsit mintha Föld középpontja lenne itt.
- Igazad van, ez itt nagyon magasztos egy hely. Az utam során több barlangban is voltam, de egyik sem sugárzott ilyen erőt vagy jellegzetességet. Aztán meg.. ezek a fehér falak... olyanok, mintha mindig is arra vártak volna, hgy jöjjünk és felébresszük őket.
- Pontosan. Amikor először érkeztem ide, a falak még élettelenek voltak. De már akkor is tudtuk, hogy ez a barlang lesz a legnagyobb hatalmú az összes szent helyünk közül. Klem már nagyon régen vár rád. Gyakran beszélt rólad meg az álmáról. Ne ábrándítsd ki.
Lharik megígérte, hogy segít, ha visszahozom a búgattyúját. De ki tudja, merre hagyhatta el? - Nos, hogy tetszik a barlang?
- Nagyszerű. Megszerezted, amiket kerestél?
- Igen, csak a menta és borókabogyó hiányzik. Találtál?
- Igen, mind megvan.
- Nagyon jó. Nem sok kedvem volt visszamenni keresgélni.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismered a növényeket!
- Anyám gyógyító volt. Ő tanított meg mindenre, amit tudok.
- Te is gyógyító vagy?
- Igen, egy kicsit, de ma nem a szokásos főzetemet készítem el.
- Mit készítesz?
- Egy gyökerekből, virágokból és bogyókból álló keveréket. Ezt csak fontos eseményekre készítjük.
- Miféle eseményről beszélsz?
- Te nem véletlenül érkeztél ide, Arok. Ma éjjel a te rajzod fogja kiszabadítani a sziklából az utolsó még bebörtönzött szellemeket, és az én főzetem fogja az érzékeidet ébren tartani.
- Jó, hogy figyelmeztettél előre, hogy Lharik egy kicsit zord. Azt hittem, már sose fog beengedni.
- Gondolom, megcsináltatta veled is híres palettáját... Mindig ezt teszi. Lharik nagyon jól ért a színek készítéséhez, de nehezére esik a szellemekkel való kapcsolattartás. Neki nincs meg hozzá az a tehetsége, mint neked vagy Klemnek, és ez néha elkeseríti.
- De nekem sincs ilyen tehetségem! Klem is beszélt nekem arról, hogy képes vagyok látni a szellemeket, de akárcsak Lharik, nem látom őket!
- Tévedsz, Arok. A szellemek nem mutatják meg mindig magukat, még azoknak sem, akiknek adottsága van hozzá. Gondolod, hogy bárki megláthatja a sziklán élő állatok szellemeit? Sohasem tudtál volna keresztülmenni a hegyi járatokon, ha nem lennél képes beszélni a szellemekkel.
- Lharik megkért, hogy keressek meg egy búgattyút, de fogalmam sincs, merre nézzem!
- Mindig elhagy valamit. Nézd meg a nagy fánál, közel ahhoz a helyhez, ahova megérkeztünk. Mindig oda szokott menni, ha egyedül akar lenni. Ha engem kérdezel, szerintem ott hagyta el.
Csapdába estem! Egy farkascsorda miatt nem tudok visszamenni! Gyorsan el kell őket zavarni, hogy csatlakozhassam a többiekhez. - Azt hittem, már sose térek vissza. Farkasok állták el az utamat!
- Igen, él egy csorda itt a közelben. Általában igyekszünk elkerülni őket, de tulajdonképpen azt hiszem, igazából nem is veszélyesek.
- Én ebben nem lennék ilyen biztos.
- Szeretnék egyszer közelebb férkőzni hozzájuk. Biztos engednék.
- A te helyedben kétszer is meggondolnám mindezt, ami most a fejedben jár... Na, most ne duzzogj, csak hülyéskedek!
- Most az egyszer megbocsátok. De egy nap majd rájössz, hogy igazam volt, Arok. Biztos vagyok benne, hogy az állatok másképp is hasznosak lehetnek, nemcsak mint prédák. Azonban most térj visza a festéshez, egyébként sose végzel.
- Nagyszerű! Hát megtaláltad. Itt van, amit ígértem.
- Egy bika! Nagyon jó! Te csináltad?
- Igen, ilyesmivel töltöm az időt, ha nincs más fontosabb dolgom.
- De nem egészen értem, hogy mire használhatnám ezt.
- Gondolj a fényre és az árnyékra, Arok.
- A kis figura nagy segítség volt. Egy hatalmas bika szelleme jelent meg.
- Ha a szellemek nem hajlandók maguktól megjelenni, akkor egy kis trükkel elő lehet őket csalogatni. Ebben a szobrocskába be van zárva az állat szellemének egy része, és a bika felelt a hívására.
- Van egy másik gondom is. Nem tudom a falnak azt a részét elérni, hogy megfessem a bikát. Láttam, hogy van ott valami faszerkezet, de nem tűnt valami használhatónak.
- Így igaz, elég régi már. Újat kéne építeni. Klemnek van ugyan egy más módszere is, de az nagy kézügyességet igényel. Valószínűleg megmutatja majd. Addig azonban az lenne a legegyszerűbb dolog, ha találnál egy kiszáradt fát, sok van belőlük mindenfelé. Az ágain fel tudsz mászni.
- Ismerted már ezt a festési technikát?
- Nem. Mi az az eszköz?
- Csak egy hosszú rúdhoz erősített bőrdarab. Nagyon hasznos, hogy elérjük a fal tetejét.
- Gondolhattam volna rá, mielőtt kidöntöttem azt a fát.
- Egy faállvány is nagyon jó. A messziről való festés nagy gyakorlatot igényel. Csináld inkább a másik módon.
Már három bika is ott van a barlang falán. A szent hely lassan formát ölt.
Most a barlang fő szellemével kell foglalkoznom.
- Mi az a különös festmény Lharik mellett? Amikor megérkeztem, nem vettem észre. - Az a barlang legfőbb szelleme, a leghatalmasabb azok közül, akiket megfestettünk. De befejezetlen maradt. Te neked kell befejezni, Arok. Menj és nézd meg, mit sugalmaz neked?
- Amikor jöttem, láttam egy másik barlang bejáratát is, Tika szerint egy szent helyét.
- Az nem egy másik, hanem ugyanez a barlang. Vezet egy járat arra a részre, de szűk és meredek.
- Miért van az a rész lezárva?
- Azoknak a festményeknek, amit ott csináltam, különös érzékük, speciális erejük van. Azon a napon nem csak egy magányos bölény szelleme jelent meg, hanem vele együtt egy emberé is, aki egyszerre volt erős és sérülékeny...
- Ahhoz hasonló, mint abban a barlangban, ahol a különböző színeket festetted?
- Igen, valami hasonló. Az a jelenet gyakran ismétlődik, s még most sem értem, hogy miért. A szellemek talán valami üzenetet akarnak közvetíteni.
- Megnézhetem?
- Majd később. Most még itt van tennivalód.
- Azt mondtad, hogy a mestered fedezte fel ezt a barlangot.
- Igen, Trajarh volt az, aki felfedezte a bejáratot. Nagyon régen volt. Olyan idős lehettem, mint te most. Vadászni indultunk, Trajarh, két barátunk és én, amikor megpillantottunk egy rénszarvast. Trajarh az állat nyomába iramodott, meg sem várva, hogy kövessük. Egy darabig hiába kerestük. Aztán egyszer csak meghallottam, ahogy hív. A hang felé iramodtam, de még akkor sem láttam meg őt. Csak rövid idő múlva jöttem rá, hogy a hangja a domb belsejéből jött! ... Az állat nem jött elő, ezért közelebb ment, és akkor fedezte fel ennek a barlangnak a bejáratát. Mindig emlékezni fogok arra az éjszakára.
- Vele együtt kezdted el festeni a barlangot?
- Igen, együtt festettük a vörös teheneket és a lovakat, de nem sokkal később az élet elhagyta a testét. Trajarh tudott az álmomról és a halála előtt megkért, hogy keressük meg azt az embert, aki egy nap majd táncra perdíti szent helyünk szellemeit. Ekkor kezdődött az én utazásom.
Ha hinni lehet annak, ami már a falon van és a közeli kifeszített bőrnek, akkor az egy sámán, aki felvette egy vadállat alakját. - Tudtam, hogy fel fogod ébreszteni a nagy varázslót. A barlangot most betölti az ereje, érzem, hogy él! De nézd csak meg közelebbről, a freskó még nem teljes. Még mindig hiányzik egy kis élet, egy kis szín...
- És miből áll majd a nagy ceremónia?
- Ha az összes szellem jelen van, meghívjuk a nagy varázslót és ő felébreszti őket. Emlékezz az álmomra, Arok. Te vagy az egyetlen, aki felébresztheti őket.
Miután végeztem, a fő szellem láthatóvá tette a még megfestendő utolsó szellemek sziluettjeit: három fiatal szarvas, ahogy a bika lábánál rohannak. - Befejeztem a munkát. Hogy tetszenek a szarvasaim, Klem?
- A szarvasaid nagyszerűek. Úgy néznek ki, mintha ugrabugrálnának. De a munkád még távolról sem ért véget, Arok. Az igazi küldetésed még el sem kezdődött... Mindenekelőtt meg szeretnélek kérni valamire.
- Hallgatlak.
- Menj a barlang másik bejáratához és nyisd meg az utat az ágak között. Találsz mögöttük egy rituiális fejdíszt és egy nagyon szép olajmécsest. Hozd ide nekem őket, szükségem ván rájuk a szertartáshoz.
- Máris megyek.
Most már itt van az összes szellem. Mint festő, befejeztem a munkámat. Hamarosan kezdődik a szertartás, amely mindegyikőjüket felébreszti majd, azonban Klem adott még egy utolsó feladatot: el kell hoznom a rituális fejdíszét és olajmécsest, amelyek a barlang másik bejáratánál az ágak mögé vannak rejtve. - Ülj le, Arok. Hamarosan találkozol a szellemekkel. - Megtaláltam, amit kértél.
- Tökéletes. Adj mindent ide.
- Mire szolgál a bőr a jelekkel meg a kövekkel?
- Ne légy olyan türelmetlen. Készítsd elő a lámpást először. A többit majd utána.
Ezek a zenélő kövek Trajarhé voltak egykoron. Szeretett játszani rajtuk, amikor együtt festettünk. Nekem adta őket, mielőtt még csatlakozott volna a szellemekhez.
- Köszönöm Klem, ezek nagyonszerűek. De miért vannak így kifestve?
- Trajarh azt mondta, hogy a kövek hangjának össze kell csengnie a sziklák víszhangjával, hogy megtalálja a barlang minden szellemét. Különösen azokat, akik a többi mögött rejtőznek.
- Megpróbálhatok játszani rajtuk?
- Természetesen, Arok. Sőt kifejezetten meg kell próbálnod! Hála ezeknek, így felébresztheted a szellemeket. De használd a sajátjaidat is. Ki tudja? Esetleg felelgetnek majd egymásnak.