(A jegyzetfüzet a városban, a Királyok Termében (rotunda) található)

Behnashiren 2070-ben, 20 éves korában (ezt sose szárnyalták túl) foglalta el a trónt. Rendkívül fiatalon örökölte a trónt, rövid uralkodása is tükrözte éretlenségét.

Állítólag semmi irányítás, útmutatás sem érkezett a trón irányából, míg Behnashiren ült rajta. Emiatt a nép kényszerből máshol keresett valamiféle bizalmat vagy reményt. A legtöbben a vallás felé fordultak, s ez még több szektát és kultuszt eredményezett. Sokan tulajdonítottak gyógyító erőt a természetnek, kiemelt vezetőknek vagy magának Yahvonak, mindenféle formában és módon.

Világosan látható, hogy Behnashiren hozzáállása többfelé is ingadozott, beleértve a vallást is. Egyes beszédeiben Yahvóhoz fohászkodott gyógyulásért, másokban a Fához fordult segítségért. Eközben egyáltalán nem segítette a gyógymód megtalálásánk keményen munkálkodó a Gyógyítókat vagy Vegyészeket. Sőt, néhány beszédében nyílvánosan is elítélte a Céheket a "sekélyes eredmények" és "saját népünk cserbenhagyása" miatt. Nagyon kevesen hitték még benne, hogy a csodák világán és a különleges elixíreken kívül lesz még egyszer igazi gyógymód is.

Továbbra is sokan meghaltak és drámaian visszaesett a gyerekszületések száma. 2193-ban Behnashiren maga is fiatalon, 143 évesen halt meg trónörökös nélkül. Olyannyira kevés gyerek született, hogy Behnashiren még a vezetői környezetéből is nehezen tudott örököst találni. [1] Ezért a trónt 179 éves nagybátyjára hagyta. Később azt beszélték, hogy ebben a döntésben valami magasabb erő is közrejátszhatott, mivel Behnashiren "túlságosan nemtörődöm volt egy ilyen ésszerű döntéshez". [2]

[1] Ha egy király nem akart (vagy nem tudott) örököst kijelölni a saját véréből, akkor szokás szerint a hivatali környezetéből választott.
[2] Idézet Ishem, a Törvényhozók Céhének Nagymestere írásaiból.