(A jegyzetfüzet a városi könyvtárban található.)

Kedri története – a 42B könyvből

Fordítás: Nick

Piszkozat

Kedri szerette a népét s a d'ni emberek is szerették a Királyukat, mert Kedri mindent Yahvo kedvére tett, s kereste, miként is szolgálhatná jobban az alattvalóit.

Uralkodásának 48. évében Kedri Ae'gura utcáit rótta és nagyon felindult volt. Noha minden ember, gazdag és szegény egyaránt szerette a Királyát, Kedri azt látta, hogy Ae'gura egész szigetét azok foglalták el, akik tehetősek voltak, akik d'nit kormányozták.

– Hol van az én népem? – kérdezte Kedri a vele együtt sétálóktól.

– Itt mindenütt körülötted – felelték az őket követő emberekre mutatva.

– Mégsem látom itt a népemet. Látom a Céhek Mestereit és a boltjaink tulajdonosait. De nem látom azokat, akiknek nincs rá lehetőségük, hogy csatlakozzanak a Céheinkhez, sem azokat, akik az üzleteket építették. Miért nincs itt a népem a szigeten?

Így tehát a Király összehívta a tanácsadóit, kifejtette nekik a csalódását, s elrendelte, hogy egy új helyet kell építeni a szigeten (a "hely" nem jó itt, de bajban vagyok ezzel a szóval – nem a szokásos kerület, bár talán így jobb fordítás lenne. Vagy "otthon".), a hely (?) neve pedig Shamathen legyen. Elrendelte, hogy Shamathennek nem csak a tehetősek és az elithez tartozók számára kell elérhetőnek lennie, hanem a kevésbé szerencsések számára is. Azok is az ő népéhez tartoznak. A területet felépítették s Kedri boldogan figyelte az embereket, akik egy ilyen helyen (ugyanaz a szó) élhetnek.

Nem sokkal később, miután Shamaten növekedésnek indult, a Király a városban sétált, beszélgetett az alattvalóival és a terveiről szólt nekik. Kedrit a nyilvános Könyvtárhoz vezették, mert látni akarta azokat a Korokat, amelyekről hallotta az embereket beszélni. A Király ismét izgatottan fordult a tanácsadóihoz.

– Hol vannak azok a Könyvek, amiket a nagy D'niak írtak?

– Itt mindenütt körülötted – felelték és a polcokat borító könyvsorokra mutattak.

– De mégsem látom a népem Korait. Olyan Korokat látok, amelyek az Írók Céhe tanulóinak a félresikeredett iskolai feladataira emlékeztetnek. Olyan Korokat látok, amelyeket még azok a tanulók se látogatnának meg, nemhogy egy Király. Úgyhogy ismét megkérdezem, hol vannak D'ni Nagy Korai?

Így hát a Király visszatért a palotájába s megparancsolta a tanácsadóinak, hogy vigyék a legértékesebb könyvet – a Királyok Korát, amit még a nagyapja uralkodása alatt írtak – a Nyilvános Könyvtárba, hogy a d'ni emberek ugyanúgy láthassák a nagy író remekét, mint ahogy ő. S az emberek jobban szerették a Királyt, mint valaha.

A Király magához hívatta a tanácsadóit és elrendelte, hogy bővítsék ki a Nagy Templomot Yahvoo megelégedésére, így minden d'ni meglátogathatja az istenét (valójában Yahvo megint más formában írva - az isten szó megfelelő, úgy vélem) az ő házában, ugyan úgy, mint akik pénzért (a pénz öröklött változata) megtehették. A Király elrendelte, hogy bővítsék ki az Operaházat, hogy minden d'ni hallhassa az éneklésben való jártasságot, ugyan úgy, mint akik pénzért (a pénz megkeresett változata) megtehették. A Király elrendelte, hogy bővítsék ki a Belari kerületet, hogy az eredetileg még Rakeri Király által megkezdett kerület ne pusztuljon le, hanem a város többi kerületéhez hasonlóan kezeltessék s minden d'ni jólétben élhessen, ugyan úgy, mint akik pénzért (mind a megkeresett, mind az öröklött pénz) megtehették. S minden ember csak még jobban szerette a Királyát, mint annak előtte.

- - - -

Némi komplikáció ezen a helyen. Úgy tűnik, hogy a pénz szónak különböző formái szerepelnek – segítség kellene ebben, ugyanúgy, mint a "hely" dologban.