(A jegyzetfüzet a városi könyvtárban található.)

Me'emen története – a 21D könyvből

Fordítás: Nick

Piszkozat

És egy gonosz betegség sepert végig a városon és sebek támadtak azoknak a testén, akiket a betegség megérintett (jobb lenne, hogy megfertőzött, de a "megérintés" jobban passzol az irodalmi stílushoz) s többen a halálukon voltak. A betegség Yaseféről érkezett, ahol magas fák nőnek s ahonnan a yamen fát szerzik. S mindazok házában nagy volt a félelem, akik kapcsolatban voltak Yamennel. És nagy félelem söpört végig a Király házában is, és mindazokon, akik a Céhek palotáiban dolgoztak s akik végigtekintettek a városon.

A félelem sokaknak elvette a józan eszét és menekülni kezdtek a városból, el más helyekre, amelyek elérhetőek voltak a számukra. De Me'emen Király haragudott a menekülőkre s ő maga nem félt (szó szerint nem élt félelemmel).

Így hát a Király üzent a Gyógyítóért, Shemef Nagymesterért, hogy jöjjön el hozzá. S bár Shemef is meneküléshez készülődött, engedelmeskedett a Királynak és gyorsan elébe járult.

– Shemef Nagymester – fordult hozzá a Király – nem olvasta népünk történetét? Nem céhének a generációkkal korábbi vezetőihez hasonlóan járt el? Hát nincs tudatában a járványnak, ami felütötte a fejét?

– Királyom, éppen ezért fogtam menekülésre a dolgot. Mert ismertem azokat, akik meghaltak, s ismertem azokat is, akik képtelenek voltak megmenteni őket. Minden részletét ismerem a járványnak.

– Menj – felelte a Király. – Nincs rád több időm, Shemef. Menj a saját Korodba és ne térj vissza erre a helyre többé. Szemem nem kívánja többé látni az arcodat.

És Shemen eltűnt a Király szeme elől, és sose látta őt többé.

És a Király üzent a Gyógyítók Céhébe Anem Mesterért, hogy jöjjön el hozzá. S bár Anem is meneküléshez készülődött, engedelmeskedett a Királynak és gyorsan elébe járult.

– Anem Céhmester – kérdezte a Király a Gyógyítót –, nem olvasta népünk történetét? Nem hallotta, miként jártak el azok, akik évezredekkel korábban vezették a maga Céhét?

– Természetesen, Királyom. Pontosan emiatt tudom, mi történhet az emberekkel. Emiatt kell megmentenünk magunkat először, hogy aztán megmenthessük azokat, akik tőlünk várják a megmentést.

– Én nem így gondolnám. Kövesse a Mesterét. És ne lássam itt többet – parancsolta Me'emen Király.

És a Király üzent a Gyógyítók Céhébe Raman Mesterért, hogy jöjjön el hozzá. S bár Raman is meneküléshez készülődött, engedelmeskedett a Királynak és gyorsan elébe járult.

– Raman Céhmester – szólt a Király a Gyógyítóhoz. – Mondja el, hogy olvasta népünk történetét és a Céh elvárásai szerint járt el. Mondja, hogy hallotta, micsoda pusztítást okozott a járvány népünk körében háromezer évvel ezelőtt.

– Természetesen, Királyom. Pontosan emiatt kell elmennünk ősi könyvekért egy másik Korba, hogy áttanulmányozhassuk a feljegyzéseket s megtanuljuk a módját a harcnak. Itt maradni azonban öngyilkosság lenne.

– Ekként gondoltam én is. Menj hát el a Mestereddel és ne lásd többé ennek a tónak a fényét – parancsolta Me'emen Király.

És Me'emen Király nagyon zaklatott és gondterhelt lett. És négy éjszaka folyvást a szobájában maradt. Szolgái ételt hoztak neki, de ő nem volt hajlandó enni. És a szolgái tanácsadókat kérettek hozzá, de ő nem volt hajlandó megszólalni. És mindenki ott aggódott körülötte, mert a város egyre jobban kiürült.

És a Király végül a gyógyítók Céhéből Irem Céh Kapitányért küldött. Irem éppen a Céhnél munkálkodott, engedelmeskedett a Királynak és gyorsan elébe járult.

– Irem Céh Kapitány – fordult a Király a Gyógyítóhoz. – Mondja el, hogy olvasta népünk történetét és a Céh elvárásai szerint járt el. Mondja el, hogy nem minden d'ni szaladt el félelmében egy gyógyítható betegség elől.

– Természetesen, Királyom. Pont ezek miatt az okok miatt nem hagytam el a helyemet, miután hallottam, hogy megjelent a betegség abban a kerületben, ahová a fa érkezett. Tudom én, hogy apánk, a nagyrabecsült Jaysem Céh Mester hat évig dolgozott, miután a Birnenni Könyvet megtalálták. Éjjel–nappal dolgozott és a népünk mellett állt, miközben a betegségtől való megóvásukon fáradozott, amely még a Királyunkat is megfertőzte. Éppen ezért maradok a helyemen addig, amíg már nyoma sem lesz a betegségnek a városunkban.

– Szólj, ha bármire is szükséged van és a tied lesz. Ma te vagy a legnagyrabecsültebb ember itt a palotában s D'ni a te jóvoltodból fog megmenekülni – s Me'emed Király felvidult, elfogyasztotta a szolgái által hozott ételt, s szóba elegyedett a hozzá érkezett tanácsadókkal.

Irem pedig négy álló éjjel és nappal alvás nélkül dolgozott. És az ötödik napra megtalálta a gyógymódot, a betegség nem volt többé halálos.

És Me'emen Király a Gyógyítók Céhét Iremnek adományozta, attól a naptól fogva ő volt a Céh Nagymestere. Shemefet, Anemet és Ramant kizárták a Gyógyítók Céhéből és soha többé nem tehették be a lábukat a Céhhez, a palotába vagy a Király lakosztályába, épületeibe.

És Me'emen Király elrendelte, hogy a városnak az újonnan feltárt részét Nehw'erilnek nevezzék el. S ez a rész távol volt a várostól, úgyhogy bármilyen betegség, amit idegen világokból hurcolhattak be, nem a város szívébe érkezett volna, hanem elkerülendő a félelmet, távol tőle.

És a Király elrendelte, hogy Irem Nagymester történetét ettől kezdve mindenkinek meg kell tudnia, akit a Gyógyítók Céhe tanít, hogy senki se felejtse el D'ni hatalmát, gyógyszereik és tanításaik erejét.

- - - -

Hát itt a vége – néhány olyan szót is betettem, amiben nem voltam biztos, de azt hiszem, végül is jól összejött az egész.