Sok kicsi sokra megy

Az E-anyagok döntő többsége ártalmatlan (a használt mennyiségben, bármely más anyaghoz hasonlóan). Egy kis részükről azonban az a véleményem, hogy ahol lehet, kerüljük őket, főleg a festékeket. Miért?

Az emberi anyagcsere, a szervezetünkben végbemenő biokémiai folyamatok hallatlanul bonyolultak, közel sem ismerjük még teljes egészében őket. Sok-sok ezer, tízezer anyag reagál egymással hatalmas körfolyamatokban, minden összefügg mindennel, ha az egyik végén belepiszkálunk, egészen vad ás váratlan dolgok mehetnek végbe a túlsó végén. Emiatt is szigorodtak rettenetesen az utóbbi évtizedekben minden új gyógyszerrel, adalékanyaggal stb. szembeni előírások: ha egy X anyagból a szervezetben az anyagcsere folyamatok során X1, majd X2, X3... lesz, ezeknek a sorsát, hatását végig kell követni. Ugyan ez vonatkozik Y-ra (Y1, Y2-re stb.) is. Igen ám, de ha egyszerre kerül a szervezetbe a külön-külön ismert és ártalmatlan X3, Y1 és mondjuk K4, ezek egymással és a szervezet anyagaival is kölcsönhathatnak, újabb és ismeretlen hatást váltva ki együttesen. És ezeket a másodlagos, harmadlagos kombinációkat képtelenség előre kalkulálni és figyelembe venni, mert a variációk száma csillagászati. Ráadásul sok olyan testidegen anyag jut folyamatosan belénk, amikről fogalmunk sincs. Csak kapásból néhány:

  • Növényvédőszer maradékok: Bár a szakhatóságok folyamatosan ellenőrzik az élelmiszertermeléssel foglalkozókat, a kis helyi piacokon nem lehet mindennap mindenkit ellenőrizni, hogy betartják-e a növényvédőszerekre vonatkazó várakozási előírásokat. (A növényvédőszer maradékok vizsgálatáról lásd a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal honlapját.)
  • A felszíni vízből származó csapvizekben is sok érdekes anyag van, ha valaki utána néz. Igaz, a vízművek gyorsan kijelenti, hogy ezek a megengedett érték alatt vannak, ami igaz persze, de attól még ott vannak.
  • Gondolt-e arra, hogy az aszfalt járdák és utak miért repedeznek, zsugorodnak néhány év után? Mert a kátrány magas forráspontú anyagai igen lassan bár, de folyamatosan párolognak. Ezt pedig igen kis koncentrációban bár, de beszívjuk.
  • Amióta az ember feltalálta a tüzet, oda nem illő anyagok tucatjaival szennyezi saját magát.
  • Gondolt-e arra, hogy a kissé megégett pirítós, odakapott étel sötétbarna részéből jó néhány olyan anyagot izoláltak, amik az állatkísérletekben messze nem ártatlannak bizonyultak? Persze a mennyiségük igen kicsi.
  • Szidjuk az azofestékeket az ételben, de a hölgyek gondolnak-e arra, hogy amikor otthon hajat festenek, a saját fejbőrükön szintetizálják az azofestékeket, jóval nagyobb mennyiségben, mint ami egy-egy marcipánrózsában esetleg megtalálható? Igaz, külsőleg alkalmazzuk, de azért óhatatlanul belülre is kerül egy parányi mennyiség belőle.
  • Ön esetleg szidja az élelmiszeripart és igyekszik biotermékeket vásárolni – ehhez joga van. De akkor ne használjon semmi kozmetikai szert sem, hiszen azokban is akad testidegen anyag, amikből nem egy ragyogóan felszívódik a bőrön át.
  • És mi van azokkal az anyagokkal, amelyek a sütés során keletkeznek, otthon, étteremben, iparban, mindenütt, s csak utóbbi években derült ki, hogy némelyikük bizony nem ártalmatlan? (bővebben...)
  • S még hosszan sorolhatja bárki a példákat, ha nyitott szemmel jár.

A lényeg, hogy szervezetünkbe igen sok testidegen, önmagában többnyire ártalmatlan anyag igen kis mennyiségben bár, de folyamatosan bekerül. Ezek kumulatív, összegző, egymást befolyásoló hatásáról pedig nagyon kevés adat van, s gyakorla­tilag, a legjobb szándék mellett is lehetetlen minden hatást felmérni.