Mikor méreg egy anyag?

A testünkben állandóan jelen levő nélkülözhetetlen természetes anyagok is csak egy szigorúan adott koncentrációban, mennyiségben ártalmatlanok. A sejtek energiatermelésénél nélkülözhetetlen lépés az alkohol (etilalkohol, etanol) jelenléte, így mindig van bennünk egy kevés – ezért büntetik csak a 0,2 g/l feletti véralkohol tartalmat (0,1 mg/l légalkohol) vezetéskor. Ha több van belőle, akkor már méreg, ennek látható jele a részegségnek nevezett idegrendszeri zavar. Vagy például a konyhasó (nátrium-klorid): a testünkben levő folyadék tulajdonképpen szigorúan adott koncentrációjú híg sóoldat. Ha megváltozik a koncentrációja, nagy baj van. A napi néhány gramm konyhasó ezért életfontosságú. De próbáljon meg valaki bekanalazni fél kiló sót! Aligha, sőt biztos nem éli túl (állítólag az ókori Kínában divatos öngyilkossági mód volt). Ugyanez elmondható a cukorról is. A túl sok cukor lassú, de biztos méreg a szervezet számára (hála az ük-ükanyáinktól örökölt cukros tésztáknak, szirupos befőtteknek, italoknak), s eredménye a cukorbaj.

Tömény kénsav, sósav, foszforsav... néhány milliliter halálos méreg, de kellően hígítva akár üdítőitalként megihatjuk. Sók formájában, kis mennyiségben pedig nélkülözhetetlenek, mint a konyhasó, vagy a foszfátok. Minden élőlény energiatermelése bizonyos foszfátésztereken alapszik. Hasonlóképpen a citromsav. Parányi koncentrációban minden sejtünkben ott van és alapvető fontosságú. Aránylag erős sav, töményen (tehát a biológiai koncentráció több ezerszeresén!) már irritálja a nyálkahártyákat, bőrt. Ezért ha mondjuk egy patkány farkát egy éven keresztül folyamatosan tömény citromsavba lógatjuk, vagy ecseteljük, az komoly károsodást szenved, sőt előfordulhat egyik-másiknál rákosodás is. De ennek semmi köze sincs már a citromsav normális használatához vagy a limonádéhoz. Ha ez szaksajtóban jelenik meg, nincs semmi baj, a gond ott kezdődik, amikor a napi sajtó, média felkapja az utolsó félmondatot önmagában, s világgá kürtöli, hogy a citromsav rákkeltő. A közönséges smirglipapír is okozhat bőrrákot, ha éveken át minden nap rendszeresen dörzsöljük vele a köldökünket (A citromsavról el is terjedt ez a képtelen hír, bővebbet lásd E330-nál.

Erre valódi és konkrét példa a szacharin esete. Nagyon régen használt, gond nélküli édesítőszer, míg a hetvenes évek második felében egy kanadai kutatás ki nem mutatta, hogy patkányoknál huzamos használata hólyagrákot okozhat. Ennek hatására több országban, biztos-ami-biztos alapon, kivonták a forgalomból. Viszont hamarosan kiderült, hogy a kísérleti módszer irreális volt: szegény patkányok akkora mennyiségű szacharint kaptak, mintha – emberre átszámolva – valaki éveken át naponta kb. ezer (!) üveg kólát inna meg. Úgyhogy a későbbiekben, nagyon szigorú vizsgálatok után rehabilitálták.

Szakmai körökben szokták viccesen mondogatni, hogy megfelelő adagolással és a mai, egyre érzékenyebb technikával minden anyagról kimutatható, hogy mérgező, sőt rákkeltő. Ez persze túlzás, de van valóságalapja s rámutat arra, hogy bár minden anyagot, gyógy- és pótanyagot nagyon-nagyon alaposan meg kell vizsgálni, a kísérleti körülményeket reálisan kell értékelni.

A szakirodalomban pedig minden anyagról található olyan adat, hogy mérgező: egész egyszerűen minden E-anyag, minden gyógyszer, minden, az emberi szervezetbe kerülhető anyagnak az engedélyezéséhez szükség van az LD50 megállapítására. Az LD50 nem más mint az 50%-os halálos adag, vagyis az a mennyiség, aminél a kísérleti állatok fele elpusztul. Ezt mindenképpen megállapítják: addig emelik az adagot, amíg a baj bekövetkezik. Ez pedig minden anyaggal megcsinálható, a szódabikarbónától az eceten át a zselatinig. Természetesen pontosan megállapítják és dokumentálják, hogy a szerencsétlen patkány vagy egér milyen károsodást szenvedett. A súlyos felelőtlenség abban van, hogy ha a média vagy valaki hozzá nem értő módon ezt általánosítja és telekürtöli a világot, hogy X anyag Y károsodást okoz, anélkül, hogy említést tenne a körülményekről. Ezzel pedig azt a benyomást kelti, hogy ez a normál használatnál is bekövetkezhet.