A házi méh (Apis mellifera) teste által kiválasztott és a lép építőanyagaként használt viasz nagyon régen ismert és nagyon sokféleképpen fel­használható anyag. A méz centrifugálással történő eltávolítása után a viaszt forró vízzel vagy gőzzel kiolvasztják, szűrik és tömbökbe öntik. A fehér méhviaszt fehérítéssel kapják (hidrogén­peroxid, kénsav vagy napfény).

Felhasználás: Az élel­miszer­iparban külső fényezésre, cukrászipari termékek és gyümöl­csök tetszetősebbé tételére használják. Maga a tiszta méh­viasz teljesen ártalmatlan anyag, gondot legfeljebb az jelenthet, hogy a belekeveredett pollen vagy a méhek egész­ségének védésére használt anyagok nagyon ritkán bár, de az arra érzé­kenyeknél allergiás reakciót okozhatnak. Valaha méhviaszhengerre rögzítették a fonográfok a hangot.

Kémia: A méhviasz többféle hosszú láncú zsírsav és zsíralkohol észterének, szén­hidrogéneknek és hosszú láncú szabad zsír­savaknak a keverékéből áll, a fő alkotórésze palmitinsav-miricilészter (kb. 80% C₁₅H₃₁COOC₃₀H₆₁). Fehér vagy halvány­sárga, enyhén mézszagú anyag.

Lásd még:

Magyar wikipédia

frissítve: 2021.6.19.