Ráma – PC játék

Részben kalandjáték, részben feladatmegoldós, inkább az utóbbi, ami miatt nem egy kritikus berzenkedett is. Bár nem feltétlenül kell hozzá ismerni az előzmény RR könyvet, azért nem árt, mert minden jobban a helyére kerül. A második könyv (R2) ismerete viszont kifejezetten előnyösen hat a beleélésre. A játék a Sierra jobban sikerültjei közül került ki. A grafika szép, technikai szinvonala 1995/6-nak megfelelő (vagy inkább a 3 CD-nyi hely által nyújtotta lehetőségeknek), vagyis 256 színű. A paletta és az éppen használt szinek azonban gondosan meg vannak válogatva, összhangba hozva, így ez nem zavaró. A szereplőket szinészek játszák, s az élő szereplők beillesztése a renderelt környezetbe kifejezetten jól sikerült, sokkal jobban, mint a Sierra korábbi játékainál (például Phantasmagoria, Gabriel Knight). A kísérőzene, ha nem is kiugró, mindenesetre kellemes és jól illeszkedik a játékba. Ennyit a technikáról. A "user interface", vagyis a játék irányítása egyszerű, éppen elegendő, hiszen csak a jövés-menés irányítása, a leltár kezelése, a tárgyak használata a dolga. Az egyetlen kritizálandó a tárgyakkal, a leltárral van. Felvenni lehet, letenni nem. Mivel csakugyan sok mindent kell összegyűjtögetni a játék során, s ezeknek nagy része, ahogy a játékban előrehaladunk, idővel felesleges lesz, egyre idegesítőbb a grafikus leltárlistán való örökös fel/le scrollozás, görgetés.

Sajnálatos, hogy nincs semmi interaktív kapcsolat a többi szereplővel. Megjelennek, beszélnek vagy adnak valamit, aztán elsétálnak, vagy képes videolevelet küldenek nekünk. Mindenesetre ennyi éppen elég, hogy kialakuljon a pozitiv/negativ kép mindegyikükről, és hogy mi is a tulajdonképpeni feladatunk. Az orvos Nicole de Jardin (akit egy félvér, igen helyes színésznő alakít – a könyvben is félig francia, félig afrikai vér folyik benne) itt csak egy a kutatók közül, bár a könyvsorozatban ő a főszereplő.

Mintegy hetven évvel az első Ráma után megérkezett a Ráma II is a Naprendszerbe. Az ISA (Nemzetközi Űrkutatási Társaság) expedíciót küld. A vezető az érkezés után nemsokkal homályos körülmények között meghal. A helyet betöltendő Te érkezel, mint egyszerű kutató. Előszőr csak nézelődsz és információt gyűjtesz. Hamarosan kiderül, hogy a társaság néhány tagja titokban (persze a Föld paranoiás kormánya utasítására) atombombákat hozott a Rámára. A pozitív szereplőknek (neked is) ez nem tetszik, s a bombákat hatástalanítani akarják. A játék során járni-kelni kell a Rámán, behatolni a városokba, ami nem egyszerű, mert ehhez különféle rejtvényeket, kódokat kell megoldani. Ezek egy része logikai alapú összerakós rejtvény, ehhez rengeteg apróságot kell összeszedni, amit könnyű elnézni, s ilyenkor elakadunk (a mütyürök új játékban általában új helyen vannak). Másrészt némi matematikai jártasság se árt: a rejtvények másik részének a megoldásához nyolcas, tizenhatos számrendszerben kell számolni. Nem kell pánikolni, nem nehezek, aki meg nem ért hozzá, használhatja segítségül a Windows Kalkulátorát. Kiderül az is, hogy a Rámában két értelmes idegen faj él, az avianok (madáremberek) és oktospiderek (polipszerű lények), akik barátságosak, ha mi is azok vagyunk. Ők lennének a rámaiak? Nem valószínű... Az Északi Alföld nehézségeit legyűrve beléphetünk a Központi Gyűrűtenger szigetén fekvő "New Yorkba", ahol közelebbi ismeretséget köthetünk az idegen utazókkal (és újabb rejtvényeket is kapunk jócskán). Itt kiderül az is, hogy a láthatatlan rámaiak mintha földi utasok részvételére is számítanának... New York három városnegyedében több dolgot is el kell végeznünk, mielőtt megtalálnánk a bombát és megtudnánk a hatástalanításához szükséges kódot. Ha ez utóbbit megtettük, elérkezünk a pozitív végkifejlethez.

A játék mindenképpen azoknak fog csak tetszeni, akik szeretik a rejtvényfejtős kalandjátékokat és van türelmük hozzá (11^th Hour, Obsidian, Lighthouse, stb). A játék a nehéz kategóriába tartozik. Bevallom, jó egy hónap alatt jómagam saját erővel úgy nyolcvan százalékát tudtam megcsinálni, vagyis egyötödnyi részben kellett csalnom, a végigjátszásba néha óvatosan belepislantva egy-egy hosszabb elakadás esetén. Ha valaki a segítséget bővebben markolva akarja végigszaladni, a rejtvények egy részét akkor is meg kell oldania. A cselekmény sajnos lineáris gombolyítású, vagyis egy feladatot csak egyféleképpen lehet megoldani, s amíg ez nincs meg, nincs továbblépés. Ez nemegyszer unalmas próbálgatásokhoz vagy jövésmenéshez vezet, például mi a fenét kellene a madáremberek királyának adni, vagy hogy lehet a városrészeket elválasztó kapukat kinyitni?

Egy ilyen játék persze nem adhatja mindazt a mélységet vissza, amit egy könyv (erről bőven lesz még szó). A cél a szórakozás, az azonban legfőbb tanulság gyanánt kiderül, hogy a politikusok, vezetők és egyszerű emberek legnagyobb részével ellentétben nem kell paranoiás idegengyűlőlőnek, xenofóbnak lenni és atombombát élesíteni azonnal, ha valami valóban ismeretlennel állunk szemben (azért részemről optimista vagyok: remélhetőleg nem sok ilyen ember akad a NASA emberei között).

Összefoglalva: szerintem nagyszerű játék, Clarke könyveiben általában sok brilliáns ötletet találhatunk, amiből egy marékkal ide is jutott. Sok érdekes ketyerét ismerhetünk meg, az oktospiderek szó szerint veendő színes beszédét, a grafika is mindent megtesz, hogy visszaadja, milyen lehet egy forgó henger belső felületén egy cilindrikus világ.

[P.S. 2017.9.23: A programhoz ma is hozzá lehet jutni az Amazonon vagy máshol, akár legálisan ingyen is (oldpcgaming), és van hozzá Windows XP/Vistahoz való installer is (Sierrahelp 1, Sierrahelp 2), állítólag Windows 7/8/10 alatt is fut. Mivel az eredeti 3 CD-n a DOS változat is rajta van, lehet DosBox-szal is próbálkozni.]